4. rész: Észak és dél, valamint kelet és nyugat megosztott királyságának kora

Minthogy feleségei és ágyasai befolyására Salamon király bálványimádóvá vált, halálakor szétesett Izrael királysága, amely csupán három generáción keresztül állt fenn. A tizenkét törzsből tíz megalapította az északi Izrael királyságát, ami Káin pozíciójába került, míg a maradék két törzs létrehozta a déli Júdea királyságát, amely Ábel pozíciójában volt. Ez volt a kezdete Észak és Dél megosztott királyságának. A harmadik nemzedék idejében a keresztény birodalom is kezdett felbomlani. Nagy Károly unokái három részre, a Keleti, valamint a Nyugati Frank Királyságra és Itáliára osztották fel. Nagy Károly leszármazottai örökös, keserű ellentétben álltak egymással. Azáltal, hogy Itália a Keleti Frank Királyság fennhatósága alá került, a keresztény birodalom maradványaiból hamarosan két királyság alakult ki. I. Ottó uralkodása során a Keleti Frank királyság felvirágzott, és Szent Római Birodalomnak kezdték nevezni. Magát a Római Birodalom örökösének tartva Nyugat-Európa nagy részét uralma alatt tartotta, és hatalma megerősítésére törekedett mind a politika, mind pedig a vallás tekintetében. Franciaországhoz viszonyítva – ahogyan a továbbiakban a Nyugati Frank Birodalmat hívták – a Szent Római Birodalom Ábel-pozícióban állt.

Izrael északi királyságát a Salamon király idejében száműzetésben élt Jeroboám alapította. Kétszáztíz év alatt tizenkilenc királya volt. Az egymást követő gyilkosságok miatt a rövid életű királyi családok kilenc alkalommal cserélődtek ki, Isten szemében azonban egyetlen király sem volt igazságos. Mégis elküldte Illés prófétát, aki Kármel hegyén, amikor Isten tüzet küldött az oltárra, legyőzte Baál és Asera négyszázötven prófétáját. Más próféták, mint Elizeus, Jónás, Ozeás és Ámosz, életük árán hirdették Isten Igéjét. Mivel az északiak továbbra is idegen isteneket imádtak és nem tartottak bűnbánatot, Isten az asszírokat küldte elpusztításukra, kiválasztottságuktól pedig örökre megfosztotta őket.

A déli Júdea királyságát Salamon fia, Rechabeám alapította. Ez a dinasztia, amely a királyság majdnem négyszáz éves fennállása alatt uralkodó húsz királyból számos jó királynak adott életet, Dávidtól Zedekiásig tartott. A gonosz királyok sorozata és az északi királyság befolyása azonban bálványimádáshoz és hanyatláshoz vezetett. A déli királyság lakói ennek következtében száműzetésbe kerültek Babilonba.

Észak és Dél megosztott királysága idején, amikor az izraeliták megszegték az Istennel kötött szövetségüket, Isten mindahányszor olyan prófétákat küldött, mint Illés, Izajás és Jeremiás, hogy figyelmeztesse, bűnbánatra és belső változásra serkentse őket. Minthogy azonban sem a királyok, sem a nép nem hallgatott a próféták intésére és nem tartott bűnbánatot, Isten Szíria, Asszíria és Babilon idegen népeinek a támadásával büntette meg őket külsőleg.

A párhuzamos időszakban, Kelet és Nyugat megosztott királysága idején a pápaság lezüllött. Avégett, hogy figyelmeztesse és belső egyházi reformokra ösztönözze a pápaságot, Isten olyan kiemelkedő szerzeteseket küldött, mint Aquinói Szent Tamás és Szent Ferenc. A pápaság és az egyház nem tartott bűnbánatot, hanem még mélyebbre süllyedt a korrupcióban és az erkölcstelenségben. Isten úgy büntette meg őket külsőleg, hogy nem állt a muzulmánok elleni harcok elébe. A keresztes hadjáratok gondviselési oka ez volt.

Amíg Jeruzsálem és a Szentföld az Abbaszid Kalifátus védelmét élvezte, a keresztény zarándokokat vendégszeretően fogadták. A kalifátus összeomlása után a szeldzsuk törökök foglalták el a Szentföldet, és olyan riasztó hírek jártak, hogy zaklatják a keresztény zarándokokat. A pápa felháborodásában keresztes hadjáratokat indított a Szentföld visszafoglalására. 1095-től kezdve, körülbelül kétszáz év során nyolc keresztes hadjárat zajlott. Kezdeti sikereik ellenére a keresztes lovagokat újra és újra legyőzték.

Észak és Dél megosztott királyságának szakasza azzal záródott, hogy Izrael és Júdea lakosait pogány népek fogságba hurcolták, így vetettek véget az izraeli monarchiának. Amikor Kelet és Nyugat megosztott királyságának időszaka a végéhez közelített, a keresztes hadjáratok sorozatos kudarcai következtében a pápaság ugyancsak teljesen elveszítette tekintélyét és hitelét. A kereszténység ezzel uralmának szellemi középpontját veszítette el. Ezenfelül, minthogy a háborúk a feudális rendszert fenntartó nemesek és lovagok számát megtizedelték, a feudális társadalom elveszítette politikai hatalmát és lendületét. A pápaság és a hűbérurak teljesen elszegényedtek, hiszen rengeteg pénzt költöttek e sikertelen háborúkra. A keresztény monarchia kezdett felbomlani.