6. rész: A Messiás eljövetelére és a második eljövetelre való felkészülés kora

A zsidók száműzetését és visszatérését követően még négyszáz év telt el Jézus eljöveteléig. Ez volt a Messiás eljövetelére való felkészülés időszaka. A zsidók e korszakához hasonlóan, a kereszténység is csak azután tud Krisztussal a második eljövetelkor találkozni, miután végigjárta a Messiás második eljövetelére való felkészülés négyszáz éves időszakát, amely a pápai fogság és visszatérés szakaszát követi. E négyszáz év során tényleges azonosságok formájában jóvátétel által helyre kell állítani a Messiás eljövetelére való felkészülés időszakát.

A helyreállítás gondviselésének Ádámtól Jézusig terjedő négyezer éve alatt vertikális jóvátételi feltételek halmozódtak fel, mert a hitalap helyreállítását és a Sátántól való elválást szolgáló, negyvenes számon alapuló gondviselési időszakokat Sátán újból és újból beszennyezte. A Messiás eljövetelére való felkészülés időszaka lett volna a gondviselési történelem utolsó időszaka, amelyben ezek a feltételek jóvátétel által, horizontálisan helyreálltak volna. A Messiás második eljövetelére való felkészülés időszakának hasonlóképpen a végső szakasznak kell lennie a gondviselés történelmében, amelyben horizontálisan helyreáll minden feltétel, amely Ádám napjaitól fogva a helyreállítás gondviselésének hatezer éves történelmében összegyűlt.

A babiloni fogságból visszatérve az izraeliták bűnbánatot tartottak múltbéli bálványimádásuk miatt, újjáépítették a Nabukodonozor király által lerombolt templomot és Ezdrás, az írástudó vezetésével megújították a mózesi törvényeken nyugvó hitüket; e tetteik révén megteremtették a hitalapot. Ezek után Malakiás próféta szavai szerint készülődni kezdtek a Messiás eljövetelére. A pápák Rómába való visszatértekor a középkori keresztények ugyancsak azon igyekeztek, hogy megújítsák a római egyházat; ezzel létrehozták a hitalapot. Ezek az erőfeszítések a Luther Márton által vezetett protestáns reformációban tetőződtek, ami az Evangélium fényével áttört a középkori Európa sötétségén és utat tört a hit új ösvényeinek.

A Messiás eljövetelére való felkészülés időszakának az volt az egyik célja, hogy képmás szintű azonosságok formájában, jóvátétellel helyreállítsa azt a körülbelül negyvenéves időszakot, amely megelőzte Jákob Egyiptomba való megérkezését. Jákob életének az a szakasza volt ez, amely Háránból Kánaánba való visszatérésétől egészen addig tartott, amíg családjával Egyiptomba ment. A Messiás második eljövetelére való felkészülés folyamán tényleges azonosságok formájában, jóvátételek által kell helyreállítani ezt az időszakot. A keresztényeknek ebben az időszakban ennek megfelelően megpróbáltatásokon és szenvedéseken kell keresztülmenniük, akárcsak Jákob családjának, mielőtt Józseffel találkoztak volna Egyiptomban, vagy mint a zsidóknak, mielőtt Jézus eljött volna.

Sajátos módon, a helyreállítás gondviselésének korában az emberek olyan külső feltételek által, mint a mózesi törvények megtartása vagy áldozatok bemutatása, bizonyíthattak Isten előtt. Emiatt a Messiás eljövetelére való felkészülés ideje alatt az első Izraelnek Perzsia, Görögország, Egyiptom, Szíria és Róma pogány nemzeteinek az uralma alatt külső nehézségeket kellett elszenvednie. A helyreállítás gondviselését meghosszabbító korban a keresztények a Jézus tanításai szerinti hit és ima belső feltétele által bizonyíthatnak Istennek. A Messiás második eljövetelére való felkészülés időszaka során a második Izraelnek tehát a belső megpróbáltatások útját kellett végigjárnia. Az új filozófiák és teológiák tömegét létrehozó reneszánsz humanizmus és a felvilágosodás – csakúgy, mint a reformáció által életre keltett felhívás a vallásszabadságra – nagy zűrzavart okozott a keresztények hitében és felforgatta az emberek szellemi életét.

A Messiás második eljövetelére való felkészülés időszaka tényleges azonosságok formájában, jóvátételi feltételekkel helyreállította a Messiás világszintű fogadásához szükséges belső előkészületeket és külső környezetet, melyek első ízben a Messiás eljövetelére való felkészülés négyszáz éves időszaka során jöttek létre.

Krisztus Első Eljövetelét előkészítve Isten már négyszázharminc évvel korábban elküldte a választott nemzethez Malakiás prófétát, hogy erős messiásvárást keltsen fel bennük. Ugyanakkor arra is bátorította a zsidókat, hogy vallásuk megújításával és hitük elmélyítésével megtegyék a Messiás fogadásához szükséges belső előkészületeket. Mindeközben a világ más tájain olyan vallások alapjait tette le, amelyek az ott élő népek területéhez és kultúrájához alkalmazkodtak. Számukra ezek a vallások tették lehetővé, hogy belsőleg felkészülhessenek a Messiás fogadására. Indiában Gautama Buddha (Kr. e. 565 – 485) révén Isten megalapította a hinduizmus fejlődésének új állomását, a buddhizmust; Görögországban Szókratészt (Kr. e. 470 – 399) inspirálva megnyitotta a klasszikus görög civilizáció fénykorát. A Távol-Keleten Konfuciuszt (Kr. e. 552 – 479) emelte fel, akinek tanításai az emberi etika mércéjét állították fel. Jézusnak erre a világszintű felkészülési alapra kellett volna eljönnie, és tanításai által egyesítenie kellett volna a judaizmust, a hellenizmust, a buddhizmust és a konfucianizmust. A keresztény Evangéliumra építve valamennyi vallást és civilizációt egy világszintű civilizációban kellett volna egyesítenie.

A reneszánsztól kezdődően Isten a kellő vallási, politikai és gazdasági körülmények létrehozásán munkálkodik, amelyek elősegítik Krisztus munkáját a második eljövetelkor. Ebben az időszakban tényleges azonosságok formájában helyre kell állnia annak a korábbi szakasznak, melyben Isten világszinten előkészítette a környezetet Jézus érkezésére. A reneszánsszal kezdődően az emberi törekvés szinte minden területén – a politikát, a kultúrát és a tudományt is beleértve – gyors mértékű fejlődés ment végbe. Ezek a területek napjainkra kiteljesedtek, és az egész világra kiterjedően olyan körülményeket teremtettek, amelyek a második eljövetelkor Krisztus munkáját előmozdítják. Jézus idejében a Római Birodalom uralkodott a Földközi-tengert körülvevő hatalmas területen, melyet egy minden irányban szerteágazó, fejlett és kiterjedt közlekedési hálózat tett egységessé. Ez jelentette a görög nyelvre épülő, óriási hellén civilizáció központját. Minden szükséges előkészület megvolt tehát arra, hogy Izraelből, ahol Jézus lakott, a Messiás tanítása gyorsan eljusson Rómába, majd az egész világba.

A Második Eljövetel jelenlegi korszakában a nyugati hatalmak befolyása ugyancsak az egész világra kiterjesztette a demokratikus politikai szférát. A Kelet és Nyugat közötti szakadékot nagymértékben áthidalta a közlekedés és a kommunikáció gyors fejlődése, a nyelvek és a kultúrák közötti széles körű kapcsolat pedig mindjobban összezsugorította a világot. Ezek a tényezők teljes mértékben előkészítették azt a környezetet, amelyben a visszatérő Krisztus tanításai szabadon és sebesen eljuthatnak az egész emberiség szívéhez, valamint mély és gyors változásokat hozhatnak el.