2. rész: Milyen módon tér vissza Krisztus?
2.1 A Biblia értelmezése
Isten példabeszédekben vagy jelképekben akaratának minden lényeges elemét jó előre kinyilatkoztatja, hogy bármelyik kor embere – értelmi és szellemi szintjének megfelelően – a gondviselés követelményeit a saját idejére vonatkozólag és a jövővel kapcsolatosan is megérthesse. Az, hogy a Bibliában Isten példabeszédeket és jelképeket használt, elkerülhetetlenül vezetett az egymástól eltérő magyarázatokhoz. Ez az egyik fő oka a sok egyház kialakulásának. A Biblia magyarázata során éppen ezért az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a helyes értelmezést.
Vegyük Keresztelő János példáját (vö. Messiás 2.3). Mivel a Bibliát kétezer év óta azzal a meggyőződéssel olvassuk, hogy János teljesítette a neki szánt küldetést, a bibliai versek is ezt tűnnek alátámasztani. Abban az esetben, ha a Bibliát egy másik nézőpontból vizsgálnánk meg újra tüzetesen, világosan láthatnánk, hogy Keresztelő János valójában nem végezte el a küldetését.
A Bibliát közülünk sokan azzal a korábban kialakult hittel olvassák ma is, hogy Jézus a felhőkön jön el, jelekkel és csodákkal kísérve. Ez az elképzelés Jézus következő szavain alapszik: „Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.” (Mt 24,30-31) Ha szigorúan ragaszkodunk a szó szerinti magyarázathoz, a bibliai bizonyíték valóban erre utal. Azonban az az eszme, hogy Krisztus a felhőkön tér vissza, a modern kor tudományos szemlélete számára teljességgel elfogadhatatlan. Szükségesnek tartjuk a Biblia mélyebb vizsgálatát egy másik nézőpontból is, hogy a hasonló bibliai versek valódi jelentését feltárhassuk.
Ez a fajta értelmezés a Keresztelő Jánosra vonatkozó bibliai szakaszok korábbi vizsgálatából származik. Malakiás próféta megjövendölte, hogy Illés még a Messiás eljövetele előtt visszatér. Nagyon várták ezt a napot, ezért sok zsidó hitte, hogy Illés, aki elragadtatott a mennybe, éppúgy tér vissza onnan, ahogyan távozott. Jézus viszont merészen kijelentette, hogy várakozásaikkal ellentétben Keresztelő János, Zakariás fia volt Illés.
Ha hiszünk Jézus tanúságtételének, Illés visszatérésének nem olyan csodaszerű módon kellett megtörténnie, mint ahogyan a zsidók várták, hanem egy gyermek születése által. Napjainkban megannyi keresztény is hasonlóképpen hiszi, hogy Jézus a felhőkön fog visszajönni. Mindazonáltal az, amit Illés valóságos visszatéréséről megtudtunk, másféle lehetőséget kínál: azt, hogy Krisztus visszatérése egy gyermek születése révén történhet meg, akárcsak az első eljövetel. Vizsgáljuk meg közelebbről a Második Eljövetelre vonatkozó bibliai szakaszokat ebből az új nézőpontból.
Jézus első eljövetelekor sok tanult izraelita gondolta, hogy a Messiás Betlehemben születik majd meg, Dávid király leszármazottjaként. Kétségkívül voltak azonban más zsidók, akik a felhőkből várták vissza a Messiást. Ez a hit Dániel próféta jövendöléséből eredt: „Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia”, és más jövendölésekből, amelyek az utolsó napok természetfeletti jelenségeit írták le. A farizeusok és a szadduceusok ezért kérdőre vonták Jézust, azt követelték, hogy mutasson nekik égi jelet annak bizonyítékául, hogy ő a Messiás. A Bibliában megjósolt természetfölötti, mennyei jelek nélkül nem tudták készséggel elfogadni a várva várt Messiásként. Az a hit, hogy a Messiás természetfeletti módon jön el, Jézus halála után is tovább élt, még azoknak a heterodox, mást valló keresztényeknek a körében is, akik szerint Jézus nem testben jött el. János apostol antikrisztusoknak bélyegezte ezeket a hívőket: „Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus.” (2Jn 7)
Sok keresztény állítja, hogy Dániel próféta jövendölései Krisztus Második Eljövetelére vonatkoznak. Az ószövetségi korban Isten viszont azon munkálkodott, hogy Jézus eljövetele által a helyreállítás gondviselésének teljes célját megvalósítsa. Ahogyan a Bibliában is áll: „A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték”, és „Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására”. Így, mielőtt maga Jézus el nem kezdett beszélni a visszajöveteléről, senki sem tudott elképzelni egy második eljövetelt. Nyilvánvaló, hogy abban a korban egy zsidó sem gondolta volna, hogy Dániel próféciája másra utalt volna, mint a Messiás – hitük szerint – első és egyetlen eljövetelére.
Sok hithű zsidó várakozásával ellentétben, akik a Biblia alapján a felhőkből, égi jelek és szokatlan események kíséretében várták a Messiást, Jézus a földön született meg, egy egyszerű család gyermekeként. Ennélfogva a Bibliát abból a nézőpontból kell újraértelmeznünk, mely szerint Krisztus Második Eljövetele nem történhet természetfölötti módon. Valószínű, hogy ugyanúgy történik, mint az első eljövetel.
2.2 Krisztus gyermekként tér vissza a földre
Jézus számos alkalommal jövendölt az Úr visszajövetelének eseményeivel kapcsolatban: „Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.” (Lk 17,25) Ha Jézus szó szerint az ég felhőin, hatalommal és dicsőséggel, angyalok harsonaszavától kísérve térne vissza, vajon nem fogadnák és imádnák-e őt szívvel-lélekkel, még ebben a bűnnel átitatott világban is? Ha így érkezne vissza, sosem szenvedne üldöztetés és elutasítás miatt.
Akkor miért jövendölte Jézus azt, hogy visszajövetelekor nyomorúságos helyzet vár rá?
Korának zsidó emberei alig várták Illés mennyből való visszatértének napját. Ahogyan Malakiás prófétálta, neki hírnökként, a Messiás előtt kell eljönnie. Mielőtt az emberek bármilyen hírt hallottak volna Illés visszajöveteléről, egy egyszerű család sarja, Jézus eljött, mint egy tolvaj, és kijelentette, hogy ő a Messiás. Az emberek ezért megvetették és üldözték (vö. Messiás 2.2). Saját fogadtatására visszagondolva Jézus előre látta, amint a keresztények tekintetüket az égre függesztve várják a visszajövetelét. A második eljövetelkor ezért valószínűleg üldözik majd a Messiást, aki testben, váratlanul jelenik meg, mint egy tolvaj. Eretneknek bélyegzik, ahogyan Jézust is elítélték. Jézus emiatt jósolta azt, hogy az Úr szenved majd, és saját kora visszautasítja. Ez a prófécia csak akkor teljesülhet be, ha Krisztus testben jön vissza, s kevéssé válhat igazzá, ha felhőkön jön el.
Jézus azt mondta: „Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Amint a világ az utolsó napok felé közelít, egyre több keresztény törekszik hite elmélyítésére. Hogyan eshetnének a hitetlenség bűnébe, ha az Úr a második eljövetelkor valóságosan is a menny felhőin szállna alá, angyalok harsonáinak zengése és Isten dicsősége közepette? Ez a jövendölés sem teljesedhet be, ha Krisztus természetfölötti módon tér vissza.
Jézus idejében sok zsidó gondolta úgy, hogy miután Illés visszatért, a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie és királyukká kell válnia. Várakozásukkal ellentétben, Illés megjelenése előtt, előállt egy názáreti ács fia, és azt állította magáról, hogy ő a Messiás. Ilyen körülmények közt érthető, Jézus miért nem tudott olyan hívet találni a zsidók közül, aki elég hithű és lelkes lett volna ahhoz, hogy akár még a halálba is kövesse őt. Jézus bánkódott helyzete miatt, és keserűen ismerte fel, hogy visszatérésekor hasonló dolog történhet. Előre látta, hogy a második eljövetelkor a hívők az ég felé néznek, onnan várják majd a dicsőségben visszatérő Krisztust. Ha Krisztus tényleg egy szerény származású emberként tér vissza a földre, lehet, hogy Jézus idejéhez hasonlóan semmi hitet sem talál. Lukács evangéliumának ez a próféciája csak akkor teljesedhet be, ha a visszatérő Krisztus a földön születik meg.
Némely tudós értelmezése szerint ez a szakasz arra utal, hogy az utolsó napok megpróbáltatásai olyan kemények lesznek, hogy valamennyi hívő elveszíti a hitét. A gondviselés folyamatában azonban még nem volt olyan csapás, még ha mégoly keserű is volt, amely a hívők útját eltorlaszolta volna. Mennyivel kevésbé igaz ez az utolsó napokra, amikor a hűséges keresztények sóvárogva áhítoznak arra, hogy átlépjék a Menny kapuját! A hit egyetemes természete az, hogy minél nagyobb megpróbáltatást és nehézséget kell elviselnünk, annál kitartóbban fordulunk Istenhez a megváltásért.
Jézus egyszer azt mondta: „...sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” (Mt 7,22-23) Ha a keresztények hite annyira erős, hogy az Úr nevében csodákat tesznek, akkor mennyivel nagyobb lelkesedéssel hinnének és szolgálnának a felhőkön és dicsőséggel eljövő Úrnak? Jézus akkor miért beszélt úgy, hogy visszatérésekor elutasítja ezeket a híveket? Ha a visszatérő Krisztus nem fogadja el az ennyire odaadó hívőket, ki menekülhet meg az utolsó napokban? Ez a jövendölés sem teljesülhet be, ha Jézus a felhőkön jön el.
Jézus idején nagyon sok olyan zsidónak kellett lennie, akiknek hite olyan izzó volt, hogy Isten nevében csodákat tudtak tenni. Ám azt nehéz volt elfogadniuk, hogy Keresztelő János alakjában köztük van Illés, hiszen hitük szerint magának Illésnek kellett volna alászállni a mennyből a Messiás megérkezése előtt. Helyzetüket János tovább nehezítette, tagadva, hogy ő Illés. Ennélfogva nem fogadták el Jézust Messiásként és száműzték a közösségből. Jézus könnyek közt kényszerült elhagyni őket. Ehhez hasonlóan, azok a keresztények, akik a Második Eljövetelkor Krisztus természetfeletti és dicsőséges megjelenését várják, majdnem bizonyosan visszautasítják, ha testben és alacsony sorban születik meg. Bármilyen mély is a hitük, az Úr kénytelen lesz elhagyni őket, mert vétkeztek Isten ellen.
Lukács evangéliumának az utolsó napokra vonatkozó, a 17. fejezetben leírt jövendölései nem teljesülhetnek be, ha Krisztus természetfeletti úton tér vissza. Ezek a szakaszok csak akkor nyerhetnek értelmet, ha feltételezzük, hogy Krisztus úgy tér vissza, hogy a földön születik meg. Vizsgáljunk meg közelebbről minden egyes próféciát.
„...az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.” (Lk 17,20) Ha az Úr a felhőkön vagy más csodás úton érkezik, Isten Királysága mindenki számára szembetűnő módon jön el. Az első eljövetelkor már Jézus születésével megérkezett a földre, ám a zsidók nem vették észre, mivel még mindig Illés mennyből való visszatérését várták, és Jézusban nem tudtak hinni. Noha Isten országa a Második Eljövetel idején Krisztus születésével ugyancsak leszáll a földre, azok a keresztények, akik a felhőkből, természetfeletti dolgoktól körülvéve várják vissza Krisztust, nem hisznek majd benne, és Isten Királyságát sem látják meg.
„...mert az Isten országa közöttetek van.” (Lk 17,21) Jézus idején mindazok, akik hittek benne és követték őt, már a szívükben hordozták Isten országát. Mivel a Második Eljövetelkor Krisztus szintén a földön fog megszületni, a Mennyország hasonlóképpen azoknak a szívében épül fel először, akik hisznek benne és követik őt. Amikor társadalom- és nemzetméretűvé gyarapodik ezeknek az embereknek a száma, a bennük lakozó Mennyország fokozatosan megnyilvánul, s látható valósággá válik. Jézus tehát úgy értette, hogy a Mennyei Királyság nem egy pillanat alatt valósul meg, mintha Krisztus a felhőkön térne vissza.
„...jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.” (Lk 17,22) Mindenki láthatná az Urat, ha a felhőkön, angyalok harsonaszavával jönne el. Vajon ki az, aki szeretné, de mégsem látja az Emberfiának egyetlen napját? Jézus előre megmondta, hogy az emberek nem fogják meglátni azt a napot. Jézus első eljövetelekor a Messiás megszületésével a földön az Emberfia napja virradt fel, a hitetlen zsidók azonban nem ismerték fel. A Második Eljövetel idején az Emberfia napja ugyancsak Krisztus megszületésével fog felvirradni a földön, de sok keresztény nem látja majd, és még azután sem hisz Krisztusban vagy követi őt, miután találkozott vele, mert útját állja meggyőződése, hogy Krisztus csodás módon fog megérkezni. Noha az Emberfia napja beköszöntött, ők mégsem látják.
„Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van, vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda.” (Lk 17,23) A korábbiakban leírtak alapján lehetséges, hogy az utolsó napok azon keresztényei, akik elértek egy bizonyos szellemi szintet, kinyilatkoztatást kapnak arról, hogy az Úr ők maguk. Hogyha nem értik, Isten törvényei miként engedhetnek meg ilyen kinyilatkoztatást, valószínűleg azt állítják magukról, hogy ők a Messiás, és így még az Úr eljövetele előtt antikrisztussá válnak. Jézus a fenti szavakkal figyelmeztetett minket, hogy ezek az emberek ne téveszthessenek vagy zavarhassanak meg bennünket.
„Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.” (Lk 17,24) Amikor Jézus megszületett, a zsidók királya megszületésének híre Heródes királyhoz is eljutott, és egész Jeruzsálemet felbolygatta. A közlekedés és a kommunikáció fejlődésének köszönhetően a Második Eljövetel híre még a földgolyó legtávolibb zugaiba, Keletre és Nyugatra is szinte olyan sebesen eljut, mint a villám.
„És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is.” (Lk 17,26) Amikor Noé megtudta, hogy közeleg a vízözön ítélete, behívta az embereket a bárkájába, de azok nem figyeltek a szavára, és mindannyian vízbe fulladtak. Az utolsó napokban Krisztus testben fog visszatérni, és az embereket hasonlóképpen arra inti, hogy lépjenek be az igazság bárkájába. Azonban mindazok a keresztények, akik szemeiket konokul az égre emelve várják az Úr megjelenésének csodálatos jeleit, nem fognak felfigyelni a földön kinyilatkoztatott igazság szavaira. Épp ellenkezőleg, eretneknek bélyegzik és elutasítják az Urat. Ha az emberek ugyanolyan vigyázatlanok lesznek, mint Noé idejében voltak, nem állhatnak majd Isten gondviselési akaratának szolgálatába.
„Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” (Lk 17,33) Vajon kellene bárkinek is kockáztatnia az életét, hogy kövesse az Urat, ha az az égből, harsonaszóra érkezik? Mivel Jézus fizikailag születik meg, a csodás eljövetelét váró keresztények szemében eretneknek fog tűnni. Tehát azoknak, akik őt követik, készen kell állniuk arra, hogy akár még a halállal is szembenézzenek. Ez a vers azt jelenti, hogy az embereknek akkor lesz élete, ha akár életük kockáztatása árán is készek hinni az Úrban és követni őt. Ám ha a világi körülmények hatására meginganak, Krisztus ellen fordulnak és elfutnak előle, hogy a bőrüket mentsék, halál sújt le rájuk.
„...ahol a hulla van, odagyűlnek a saskeselyűk.” (Lk 17,37) A Második Eljövetel helyére vonatkozó kérdést Jézus így válaszolta meg. Idézzük fel, hogy rablómadarak szálltak arra a galambra és gerlére, amelyek nem lettek kellő módon kettévágva Ábrahám oltárán. Ez arra tanított bennünket, hogy Sátán mindig keresi a lehetőséget, hogy magának követelje azt, ami nincs megszentelve. Ebből megérthetjük Jézus talányos válaszát: ahogyan a keselyűk a tetem köré gyűlnek, hogy megegyék, és ahogy a gonoszok a szellemben halottak köré gyűlnek, hogy megszerezzék őket, úgy az Úr, az élet forrása arra a helyre jön el, amely bővelkedik azokban, akik élők szellemileg. Jézus e szavak alatt azt értette, hogy az Úr az őszinte hívők közé jön el.
Krisztus második eljövetelekor szellemek sokasága fog abban segédkezni, hogy a lelkes hívők egy helyen gyűljenek össze. Ez lesz az élet helye, ahol az Úr megjelenik. Jézus a kiválasztott nép fiaként született, azok között, akik a leghűségesebben imádták Istent. Főleg azokkal tudatta, hogy ő a Messiás, akiknek elég hite volt ahhoz, hogy kövessék és tanítványaivá váljanak.
Mivel Krisztus a földön születik meg a Második Eljövetelkor, így szól az írás: „Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták, és az Isten trónja elé tették”. A vaspálca Isten szavát jelenti, amellyel az Úr elítéli a bűnös világot és helyreállítja a földi Mennyországot. Korábban részletesen kifejtettük, hogy a tűz általi ítélet ugyanaz, mint az Ige általi ítélet. Így Jézus Igéje, amely az utolsó napon elítél bennünket, nem más, mint az az Ige, amely által az ég és a föld az ítélet tüzébe vettetik, és nem más, mint az Úr szájának lehelete, mellyel elsöpri a gonoszokat. A „szájának lehelete” és „szájának vesszeje” kifejezések is Jézus szavait jelzik. Ezt szimbolizálja a vaspálca is: „vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket”.
Ez a sor egy fiúgyermekről szól, aki asszonytól született és akit Isten maga mellé emelt a trónra. Az asszonyok szülöttei közül ki lehet méltó arra, hogy Isten trónjára üljön és Isten Igéjével kormányozza a nemzeteket? Nem lehet más, csakis a Második Eljövetel Krisztusa, aki új névvel születik a földre, amelyet senki más nem ismer, csak ő maga. A Királyok Királyaként fog uralkodni, és felépíti a földi Mennyországot.
Máté evangéliuma négy házasságtörő és egy pogány asszonyt említ Jézus vérvonalában. Arra mutat rá, hogy az emberiség Megváltójának bűntelen emberként, de bűnös vérvonalból kell megszületnie, hogy a bűnös vérvonalak valamennyi leszármazottját megmentse.
A fenti bibliai részlet asszonyát sok keresztény az egyházzal azonosítja. Értelmezésük alapját az a feltételezés adja, hogy Krisztus a második eljövetelkor a felhőkön fog megérkezni.
A keresztények némelyike úgy tartja, hogy Krisztus második eljövetele akkor történik meg, amikor leszáll a Szentlélek és általa Jézus beköltözik az emberek szívébe. Jézus már attól kezdve ott él az őszinte hívők szívében, hogy feltámadt, és a Szentlélek Pünkösdkor alászállt. Ha valóban ez volna a Második Eljövetel, akkor már kétezer évvel ezelőtt megtörtént.
Továbbá, néhány felekezet azt tanítja, hogy Jézus szellemben tér vissza. Jézus közvetlenül azután, hogy a harmadik napon feltámadt a sírból, a tanítványainak megjelent ugyanolyan alakban, amilyen földi életében volt. Ettől az időtől kezdve szabadon látogatta és tanította azokat a keresztényeket, akik szellemileg magas szintet értek el. A Második Eljövetelnek ez a változata is kétezer éve történt meg először. Ha ezek a magyarázatok helytállóak lennének, nem volna okunk rá, hogy várjuk a Második Eljövetel történelmi jelentőségű napját, melytől legféltettebb álmaink teljesülését reméljük.
Noha Jézus tanítványai sűrűn találkoztak a feltámadt Jézussal, aki szellemként jelent meg nekik, mégis várták második eljövetelét. Ebből arra következtethetünk, hogy a Második Eljövetelt nem Jézus szellemben való visszatéréseként várták. Például Jézus egyszer látomásban jelent meg János apostolnak, és ezt mondta: „Igen, hamarosan eljövök”, mire János így felelt: „Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!”. Jézus és János is világosan látta a különbséget Jézus szellemi megjelenései és a Második Eljövetel között. Ez azt mutatja, hogy Krisztus a második eljövetelekor nem szellemben tér vissza. Akárcsak az első eljövetel alkalmával, gyermekként születik meg a földön.
Az Alapelv számos érvvel szolgál amellett, hogy Krisztusnak miért hús-vér emberként kell visszatérnie. Isten először létrehozta a nem anyagi és az anyagi világot, majd a szellemmel és testtel is bíró embereket teremtette meg azzal a szándékkal, hogy az áldások valóra váltásával mindkét világ felett uralkodjanak. Ádám bűnbeesése viszont azt eredményezte, hogy az emberek elveszítették jogukat arra, hogy a két világ urai legyenek. Ennélfogva a világegyetem nélkülözi valódi urait, és panaszosan, sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, akik joggal uralkodhatnak rajta. Jézus, a tökéletes Ádám, mindkét világ tökéletes Uraként jött el. Minden hívőt magába akart oltani és egyesíteni önmagával, hogy ezzel méltóvá tegye őket a világegyetem urainak szerepére.
Amikor azonban a zsidók Jézus ellen fordultak, Isten arra kényszerült, hogy a keresztre engedje Jézus testét, váltságdíjként az emberiség megváltásáért. Mivel Jézus fizikai teste Sátán kezébe került, a fizikai megváltás befejezetlenül maradt. Jézus azzal az ígérettel ment a szellemi világba, hogy visszatér és befejezi a megváltást, amelyet csak szellemileg teljesített be (vö. Messiás 1.4). Azóta egyetlen ember sem akadt a földön, aki mind fizikailag, mind szellemileg elérte a tökéletességet, uralta és harmóniában egyesítette volna a fizikai és a szellemi világot. Ez az az ok, amiért Krisztus nem térhet vissza pusztán szellemi testben. Csakúgy, mint az első eljövetelkor, emberként kell eljönnie, és lélekben és testben egyaránt tökéletessé kell válnia. Szellemileg és fizikailag magába kell oltania az egész emberiséget, el kell vezetnie a lelki és a testi tökéletességhez, és mindkét világ kormányzására méltóvá kell tennie.
Jézus eredeti küldetése a földi Mennyország helyreállítása volt; a helyreállított emberiség Igaz Szülőjévé és Isten földi királyságának királyává kellett volna válnia. A nép hitetlensége miatt nem teljesíthette Isten eredeti akaratát, ám a keresztre azzal az ígérettel ment, hogy visszatér és befejezi munkáját. A Második Eljövetel idején Krisztus ugyanezt a küldetést képviseli: fel kell építenie a földi Mennyországot, továbbá az egész emberiség Igaz Szülőjévé és királyává kell válnia. Ez egy újabb érv amellett, hogy az első eljövetelhez hasonlóan Krisztusnak a földön kell megszületnie a Második eljövetelkor.
A bűnöket csak a földi élet során lehet jóvátenni (vö. Teremtés 6.3.3). Ahhoz, hogy bűneinket a földön váltsa meg, Krisztusnak földi emberként kell eljönnie. A keresztre feszítés csupán szellemi területen hozott megváltást, így az eredendő bűnt, amely fizikai testünk által öröklődik és állandóan működik bennünk, nem törli el. Krisztusnak ezért megint el kell jönnie, hogy teljes megváltást, azzal együtt fizikai megváltást is hozzon. Ha csak szellemben érkezik, bizonyosan nem volna képes erre, tehát testben kell eljönnie, akárcsak első eljövetele idején.
Tisztáztuk tehát, hogy Krisztus Második eljövetele nem szellemi, hanem az első eljövetelhez hasonlóan fizikai eljövetel lesz. Ha azt feltételezzük, hogy Krisztusnak szellemben kell visszatérnie, akkor különös volna, hogy az időn és téren túl létező szellem, mely csak szellemi érzékszervekkel észlelhető, anyagi felhőkön szállna alá. Ám ha a Második Eljövetel úgy történne meg, hogy Krisztus hirtelen testben jelenik meg a felhőkön, hogyan maradhatna a magasban? És vajon hol tartózkodna megjelenése előtt? Talán akadnak, akik kifogásolják a fenti kérdéseket, mondván, hogy a mindenható Isten számára semmi sem lehetetlen. Isten azonban nem hagyhatja figyelmen kívül saját törvényeit, elveit. A gondviselésben Isten nem szegi meg és nem is kell megszegnie saját törvényeit azzal, hogy Krisztust, akinek a miénkkel azonos testben kell visszatérnie, az űrbe viszi lakni és a felhőkre küldi vissza. Végezetül, minden kétséget kizáróan bizonyítottuk, hogy a Második Eljövetel Krisztus fizikai születése által történik meg.
2.3 Mit jelent az, hogy Krisztus a felhőkön tér vissza?
Mivel Krisztus a születése által tér vissza a földre, mit jelenthet az a bibliai prófécia, mely szerint a felhőkön jön el? Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk ezt a kérdést, először azt kell kitalálnunk, hogy a felhők mit jelképeznek.
A következő idézet jellegzetes: „Nézzétek, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Amen.” (Jel 1,7) E részlet szerint tehát mindenkinek látnia kellene Jézust visszatérése perceiben. Amikor Szent István mártírhalált halt, csak ő és azok a keresztények látták az Isten jobbján ülő Jézust, akiknek a szellemi érzékszervei megnyíltak. Ha Jézus ugyancsak szellemként ereszkedne alá a szellemi világból, akkor kizárólag a szellemileg nyitott hívők láthatnák; vagyis a visszatérő Krisztust nem látná minden szem. A Biblia jóslata, hogy mindenki látja majd az Urat, csak úgy teljesülhet be, ha Jézus testben tér vissza.
Minthogy a hús-vér test nem lebeghet a felhőkön, a felhőknek szimbolikus jelentést kell tulajdonítanunk. Ugyanitt olvashatjuk, hogy még azok is látják visszatértét, akik Jézus testét átszúrták. Ezek római katonák voltak, de az Urat mégsem látják majd meg annak visszajövetelekor. Ahhoz, hogy a visszatérő Urat megpillanthassák, fel kell támadniuk; viszont a Biblia szerint csak azok a hűséges keresztények támadnak fel Krisztus visszatértekor, akik részesültek az első feltámadásban. Az elhunytak többi része csak akkor támad fel, ha már ezer év eltelt a Királyságban. Azok, „akik átszúrták”, egy másik csoportot szimbolizálnak, s nem a római katonákat jelentik. Valójában azokat a keresztényeket jelképezik, akik a Második Eljövetel idején kitartanak a meggyőződésük mellett, hogy Jézus a felhőkön érkezik vissza. Amikor elvárásukkal szemben Krisztus megszületik egy szerény családba, nem ismerik el, hanem üldözőbe veszik. Amennyiben azok, „akik átszúrták”, másokat jelképeznek, úgy az idézet felhői is metaforikusak.
Mit szimbolizálnak a felhők ténylegesen? A felhők a földről elpárolgott, nem tiszta vizekből alakulnak ki. A Bibliában a víz gyakran a bűnbe esett ember jelképe. Arra következtethetünk, hogy a felhők az odaadó keresztényeket jelképezik, akiknek a szíve a mennyben, nem pedig a földön lakozik, mert újjászülettek és bűnbe esett állapotukból felemelkedtek. A Biblia és más szent iratok is használják a felhő jelképét a sokaságra való utalásként, sőt még a mindennapi beszélgetésekben is használatos ez a szófordulat. Az a felhőoszlop, amely nappal vezette az izraelitákat Mózes idejében, Jézust jelképezte, akinek Izrael vezetőjeként kell eljönnie; míg a lángoszlop éjjel a Szentlelket képviselte, akinek Jézus társaként, a tűz által ösztönözve kell vezetnie Izraelt.
Azt mondhatjuk tehát, hogy Jézus felhőkön való eljövetele azt jelzi, hogy Krisztus az újjászületett hívők egy csoportjából fog kiemelkedni, hogy a második Izrael, a kereszténység vezetője legyen. Emlékezzünk rá, hogy Jézus így válaszolt, amikor visszatérésének helyéről kérdezték: „ahol a hulla van, odagyűlnek a saskeselyűk”. Azt értette ezalatt, hogy arra a helyre fog visszatérni, ahol az igaz hívek összegyűltek, s ez alapvetően ugyanazt fejezi ki, mint a felhőkön való visszatérésről szóló bibliai prófécia.
A felhők ilyenféle értelmezése alapján nyilvánvaló, hogy első eljövetelekor Jézus szimbolikusan a felhőkön szállt alá a mennyből. A Bibliában ez áll: „az első ember földből való, földi: a második ember a mennyből való”, és „senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia”. Jézus ugyan a földön született, de a gondviselés szempontjából és valóságos értékét tekintve tényleg a mennyből jött. Dániel jövendölése, amely a felhőkön érkező Jézusról szólt, voltaképpen ezt jelentette.
2.4 Miért mondta Jézus, hogy az Úr a felhőkön jön el?
Két dologgal is indokolhatjuk, miért jósolta Jézus, hogy az Úr a felhőkön tér vissza.
Először is meg akarta akadályozni, hogy az antikrisztusok csalásai zűrzavart keltsenek a hívekben. Ha őszintén feltárta volna, hogy gyermekként születik meg, képtelenség lett volna gátját vetni a hamis messiások káoszának. Jézus alacsony sorból emelkedett ki mint Messiás, így bárki, aki egy bizonyos szellemi szint birtokában van, bármely társadalmi rétegből származik is, azt állíthatná magáról, hogy ő a Második Eljövetel Ura, és csalásával az egész világot elvakíthatná. Szerencsére a legtöbb keresztény a felhőkön várta vissza Krisztust és szemeit az égre emelte, így ez a kavarodás nagyrészt elkerülhető volt. Mivel elérkezett rá az idő, fel kell fedni azt az igazságot, hogy Krisztus fizikai testben fog megszületni.
Másodsorban az volt a szándéka, hogy bátorítsa a keresztényeket, akik a hit nehéz útját járják. Jézus nem csak ez alkalommal buzdította látszólag ellentmondó szavakkal követőit arra, hogy minél hamarabb teljesítsék Isten akaratát. Például így beszélt: „Mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön”. A tanítványok ebből azt hitték, hogy a Második Eljövetelre a közeljövőben sor kerül. Amikor Jézus a közelgő vértanúságáról beszélt Péternek, az a másik tanítványnak, Jánosnak a sorsáról kérdezte Jézust. Ő így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?” Jézus azt is mondta: „Bizony mondom nektek: Az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában”. Ezek az idézetek arról győzték meg a tanítványokat, hogy még életükben találkoznak a visszatérő Jézussal.
Jézus küszöbön álló visszatérésének reménye fellelkesítette a tanítványokat, és erőt adott nekik ahhoz, hogy legyőzzék a zsidóktól és a Római Birodalomtól elszenvedett üldöztetéseket. A Második eljövetel reményétől felbátorodva és a Szentlélektől eltelve a nagy megpróbáltatások ellenére is megalapították az őskeresztény egyházat. Jézus ösztönözni és bátorítani akarta tanítványait, akiknek nehéz keresztet kellett hordozniuk; emiatt prófétálta, hogy a felhőkön, Isten hatalma és dicsősége közepette jön el, és egy csapásra mindent beteljesít.