Az Alapelv tanulmányozása és gyakorlása
Könyvjelzőim
    Még nincsenek könyvjelzőid.

4. rész: Párhuzamok Jézus kora és napjaink között

A második eljövetel időszaka párhuzamba állítható Jézus idejével. A mai kereszténység történései sok hasonlóságot mutatnak azokkal az eseményekkel, amelyek Jézus idejében a zsidókkal történtek. Vizsgáljunk meg néhányat ezekből a párhuzamokból.

Napjaink kereszténysége – csakúgy, mint Jézus korának zsidósága – túlságosan mereven ragaszkodik az intézményes tekintélyhez és a szertartásokhoz, miközben belsőleg egyre hanyatlik. Jézus korában sok pap és írástudó vált a rítusok és a törvények betűinek rabjává, szellemi életük pedig megromlott. Ezért az őszintén hívő zsidók tömegei gyűltek az eretneknek kikiáltott Jézus köré, hogy szellemi szomjukat oltsák. Korunk keresztény vezetőinek és papjainak jó része ugyancsak hatalmának fogságában, a szertatásoktól elbűvölve él, míg szelleme napról napra homályosabb. Az elkötelezett keresztények az igaz utat kutatva kénytelenek hegyeket és síkságokat megjárni. Új vezetőket keresnek, akik képesek kivezetni őket a szellemi pusztaságból és megmutatják a belső fény felé vezető utat.

Valószínűleg a keresztény vezetők fogják elsőként megvádolni Krisztust a Második Eljövetelkor, akárcsak Jézust a zsidó vezetők annak idején. Jézus azért jött, hogy megnyisson egy új korszakot, amely a próféták által kinyilatkoztatott ószövetségi igéket beteljesítette volna. Nem elégedett meg az Ószövetség igéinek elismétlésével, hanem az új korszakhoz illő igékkel adta át az igazságot. A zsidó papok és írástudók az ószövetségi írások korlátozott megértéséből kiindulva bírálták el Jézus szavait és tetteit. Téves ítéletük végül a keresztre juttatta Jézust.

A Második Eljövetelkor Krisztus célja szintén az új menny és új föld felépítése; arra az alapra, amelyet az újszövetségi kor kereszténysége a szellemi megváltás alapjaként létrehozott. Amikor visszatér, nem pusztán elismétli az Újszövetség kétezer éve átadott igéit, de bizonyára új igéket is tesz hozzájuk, amelyek az új ég és új föld megalapításához szükségesek. Azonban korunk mindazon keresztényei, akik szigorúan az Újszövetség betűihez ragaszkodnak, a Szentírás csekély megértéséből fakadóan kifogásolni fogják a visszatérő Krisztus szavait és tetteit. Számíthatunk rá, hogy eretneknek nyilvánítják és üldözik az Urat. Ezért jövendölte Jézus, hogy a második eljövetelkor Krisztusnak sokat kell elszenvednie, nemzedéke pedig visszautasítja.

Amikor az emberek a Második Eljövetel Krisztusáról kinyilatkoztatásokat kapnak, vagy igéjét hallják, hasonló módon reagálnak, mint a zsidók Jézus idejében. Isten akkor nem a papoknak és írástudóknak, hanem a pogány csillagjósoknak és a tiszta szívű pásztoroknak nyilvánította ki Jézus születésének hírét. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor saját gyermekeinek tudatlansága miatt az apa inkább a fogadott fiában kénytelen megbízni. Meglehet, hogy Isten ugyancsak az egyszerű embereknek, a főbb irányzatok által lenézett kis szellemi csoportoknak és egyházaknak, vagy lelkiismeretes nem hívő embereknek tárja fel először Krisztus visszatérésének hírét. Ez a hír talán csak később jut el a meghatározó egyházak vezetőihez, akik megfontolás nélkül ragaszkodnak hitük megszokott formáihoz. Jézus napjaiban sem a zsidó vezetők, hanem az egyszerű, közönséges emberek és a pogányok fogadták be őszintén az üzenetét. Amikor Krisztus visszatér, az egyszerű keresztények és a nem keresztények fogadják el előbb az Úr szavait, megelőzve a kereszténység vezetőit, akik Isten választottjaiként tekintenek magukra. A királyi menyegzőről szóló példabeszédnek ez a jelentése. A meghívottak, a közösség vezetői visszautasították a meghívást: „Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre. A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszakat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.” (Mt 22,8–10)

Jézus és a Második Eljövetel korában egyaránt lehetséges, hogy az odaadó hívők egy része, akik a Mennybe való belépés reményével indultak el a hit útján, végül a pokolban találják magukat. Jézus napjaiban a papok és az írástudók feladata volt Isten választott népének az irányítása, így nekik kellett volna elsőként felismerniük, hogy a Messiás megérkezett, és el kellett volna vezetniük a zsidókat hozzá. Jézus átvette a kezdeményezést, hogy segítségükre legyen küldetésük teljesítésében: elment a templomba és legelőször nekik tanította az Igét. Ám amikor nem fogadták el, nem tehetett mást, minthogy Galilea partjain kóborolva, a halászok között keressen tanítványokat. A társadalom legalját kellett szolgálnia, bűnözőkkel, adószedőkkel és prostituáltakkal kellett barátkoznia. A papok és az írástudók legvégül addig a pontig üldözték, ahol Jézus kénytelen volt elfogadni a kereszt végzetét. Úgy követték el ezt a gyilkosságot, hogy mindvégig hittek cselekedetük igazságosságában, mellyel egy veszélyes eretnektől és istenkáromlótól szabadultak meg. Életük további részében folytatták szokásos papi teendőiket; mondogatták a Szentírást, fizették a tizedüket, áldozatokat mutattak be a templomban, mind azzal a bizonyossággal, hogy a Mennyország felé igyekeznek. Halálukat követően azonban a legváratlanabbul a pokolban találták magukat. Ironikus módon épp az az út vitte őket félre, amelyről azt hitték, hogy a Mennybe vezet.

Azt felismerve, hogy hasonló események történhetnek meg az utolsó napokban is, mindannyiunknak komoly önvizsgálatot kell tartanunk. Sok keresztény halad azon az úton, amelyről azt gondolja, a Mennyországba vezet. Rossz lépésük következménye viszont az lehet, hogy az útjuk végül a pokolba visz. Emiatt mondta egyszer Jézus, hogy az utolsó napokban sok elszánt hívőt fog megdorgálni, még olyanokat is, akiknek az eltökéltsége olyan erős, hogy az ő nevében képesek ördögöket kiűzni vagy csodákat tenni: „Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!”

Igazából azok a hívők vannak a legbizonytalanabb helyzetben, akik a történelemnek olyan átalakulási időszakában élnek, mint napjaink. Nem számít, akármekkora hitről is tettünk tanúságot életünk során, mert ha a zsidó vezetőkhöz hasonlóan elkövetjük azt a hibás lépést, hogy a visszatérő Krisztus ellen fordulunk, minden erőfeszítésünk kárba vész. Dániel erről beszélt: „Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni”.