1. rész: A jóvátétel általi helyreállítás elve
1.1 A jóvátétel általi helyreállítás
A jóvátétel általi helyreállítás elvének tanulmányozása előtt meg kell értenünk, hogy milyen pozícióba került az ember a bűnbeesés után mind Istennel, mind Sátánnal való kapcsolatának tekintetében.
Ha az első emberpár nem esett volna bűnbe, hanem elérte volna a tökéletességet és szívében eggyé vált volna Istennel, akkor egyedül Vele épített volna fel kapcsolatot. Bűnbeesése miatt azonban Sátán vérvonalához kapcsolódott és arra kényszerült, hogy Sátánnal is kapcsolat fűzze össze. A bűnbeesést követően, amikor Ádámnak és Évának már volt eredendő bűne, de még sem jó, sem rossz cselekedetet nem követtek el, mindkettőjükhöz kapcsolódva köztes pozícióba kerültek Sátán és Isten között. Ennek következtében leszármazottaik is köztes pozícióban vannak. Vegyük egy olyan ember példáját itt, a bűnbe esett világban, aki nem hisz Jézusban, de lelkiismeretesen él. Amíg erényes, Sátán nem ragadhatja a pokolba, de Jézusban való hite nélkül Isten sem tudja a Paradicsomba vinni, s így köztes pozícióban marad. Lelke a szellemi világnak egy olyan átmeneti részében lesz majd, amely sem a Paradicsomhoz, sem a pokolhoz nem tartozik.
Hogyan választja el Isten Sátánt a köztes pozícióban lévő bűnbe esett embertől?
Sátán és az ember kapcsolatának alapját a vérvonal adja. Istennek csak akkor áll módjában a mennyei oldalra helyreállítani az embereket, ha megfelelnek egy olyan feltételnek, amelynek révén Isten az Ő oldalán állónak ismerheti el őket. Ugyanakkor Sátán elismeri, hogy az emberiség Teremtője Isten, így addig nem tarthat önkényesen igényt az emberre, amíg nem talál olyan feltételt, amely révén megtámadhatja a bűnbe esett embert. Jó feltételeket teremtve a bűnbe esett ember tehát Isten oldalára, rossz feltételek esetén pedig Sátán oldalára kerül.
Ádám családja is köztes pozícióban volt, s hogy olyan pozícióba emelkedhessen, amelyben a gondviselést előremozdíthatják, Isten arra utasította a gyermekeket, Káint és Ábelt, hogy mutassanak be egy áldozatot. Azonban az, hogy Káin megölte Ábelt, olyan feltételt teremtett, amelynek következtében inkább Sátán tarthatott rájuk jogot.
Isten azért küldte Jézust az emberekhez, hogy a benne való hit által az Ő oldalára kerüljenek. Eljövetelekor azonban sokan visszautasították Jézust, és így Sátán oldalán maradtak. Ez az oka annak, hogy Jézus a Megváltó, de egyben az ítélet ura is.
Mit jelent tehát a jóvátétel általi helyreállítás? Ahhoz, hogy az ember visszakerüljön abba a pozícióba vagy állapotba, amelyet előzőleg elveszített, bizonyos feltételeknek eleget kell tennie. A helyreállítás feltételeinek teljesítését jóvátételnek nevezzük. Az elveszített hírnév, pozíció vagy az egészség visszaszerzéséhez például az embernek meg kell tennie a szükséges erőfeszítéseket vagy meg kell fizetnie az árát. Tegyük fel, hogy két ember, aki eddig szerette egymást, most rossz viszonyban van. Mielőtt egykori szeretetük újjáéledhetne, meg kell teremteniük a kibékülés feltételeit.
A bűnbe esett embernek, aki Isten kegyelmének állapotából kiesett és romlottságba süllyedt, ugyanígy bizonyos feltételt kell létrehoznia ahhoz, hogy igaz pozíciójába visszakerülhessen. Azt a folyamatot, amely során a szükséges feltételeket teljesítve helyreállítjuk az eredeti pozíciót és állapotot, jóvátétel általi helyreállításnak, a feltételt pedig jóvátételi feltételnek hívjuk. A jóvátétel általi helyreállítás gondviselése alatt Istennek azt a munkáját értjük, amely során az emberiség jóvátétel általi feltételek megteremtése révén helyreáll igaz, bűntelen állapotába.
Milyen arányban áll a jóvátételi feltétel a veszteség értékével? Erre a kérdésre a jóvátételi feltételek három fajtája ad választ.
Az első az egyenlő mértékű jóvátételi feltétel. Ebben az esetben akkor teljes a helyreállítás, ha az eredeti pozíció vagy állapot elhagyásakor bekövetkezett veszteséggel egyenértékű jóvátételi feltételt fizetünk. Ebbe a kategóriába a kártérítés vagy a kárpótlás tartozik. A bibliai sor, hogy „életet életért, szemet szemért, fogat fogért” a jóvátételi feltételnek erre a fajtájára utal.
A második a kisebb mértékű jóvátételi feltétel. Ez esetben a veszteségnél kisebb értékű jóvátétel megfizetésével teljesül a helyreállítás. Vegyük például annak az embernek az esetét, akinek nagyon nagy adóssága van: ha hitelezője jóindulatú, és elengedi adóssága egy részét, akkor az adós úgy is törleszthet, hogy csak az adósság egy részét fizeti vissza.
A kereszt általi megváltás kitűnően példázza ezt. Jézusba vetett hitünkkel egy kisebb mértékű jóvátételi feltételt teremtünk, s pusztán ezáltal megkapjuk a megváltás nagyobb kegyelmét, amely feljogosít bennünket arra, hogy ugyanabban az újjászületésben részesülhessünk, mint Jézus. A vízkeresztség jóvátételi feltételén keresztül Jézus és a Szentlélek által szellemileg újjászülethetünk. Az úrvacsora során pedig Jézus testének és vérének drága kegyelmét kapjuk meg, amikor egy darab kenyeret és bort veszünk magunkhoz. Ezek a példák a kisebb mértékű jóvátételi feltételt illusztrálják.
A harmadik a nagyobb mértékű jóvátételi feltétel. Ha valaki nem teljesíti a kisebb mértékű jóvátételi feltételt, eredeti állapotába csak az előzőnél nagyobb mértékű jóvátételi feltétel teljesítésével juthat vissza. Ábrahám például a galamb, a kecske és az üsző feláldozásánál hibát követett el, s hogy hibáját helyre tudja állítani, egy nagyobb mértékű jóvátételi feltételt kellett tennie. Ezért kérte arra Isten, hogy áldozza fel egyszülött fiát, Izsákot. Amikor Mózes idejében, a negyvennapos kánaáni kémkedés során az izraeliták kételkedtek Isten ígéretében, a nagyobb mértékű jóvátételi feltételt a negyven éven át tartó pusztai vándorlás jelentette, amelynek folyamán a kémkedés sikertelen küldetésének minden egyes napjáért egy évet fizettek az izraeliták.
Miért van szükség nagyobb mértékű jóvátételi feltételre, amikor egy feltételt második próbálkozásra akarunk véghez vinni? Ha Isten gondviselésében a központi személy második alkalommal próbálja megtenni a szükséges jóvátételi feltételt, akkor nemcsak saját, kudarcot vallott feltételét kell teljesítenie, hanem az előtte járók hibáit is helyre kell állítania.
A következőkben vizsgáljuk meg, milyen módon tehetünk eleget egy jóvátételi feltételnek. Eredeti pozíciójának vagy állapotának a visszanyeréséhez az embernek meg kell fordítania azt a folyamatot, ahogyan a hibát elkövette. Minthogy a választott nép szidalmazta és keresztre feszítette Jézust, ahhoz, hogy megváltásban részesülhessen, és eredeti pozíciójában, Isten választottjaként állhasson helyre, éppen az ellentétes utat kell végigjárnia: szeretnie kell Jézust és önként kell érte vállalnia a keresztet. Ez az oka annak, hogy a kereszténység a mártíromság vallásává lett.
Az emberiség hatalmas bánatot okozott Istennek azzal, hogy nem követte akaratát és bűnbe esett. Hogy a jóvátétel eszközével ezt helyreállíthassuk, fel kell kutatnunk tiszta, eredeti természetünket, és akaratának engedelmeskedve meg kell vigasztalnunk Isten szívét.
Minthogy az első Ádám cserben hagyta Istent, leszármazottai Sátán uralma alá kerültek. A második Ádámnak, Jézusnak kellett kiszabadítania és visszavinnie őket Istenhez, s hogy ezt tehesse, még azután is imádnia és tisztelnie kellett Istent, miután Isten elhagyta őt. Ez az a bonyolult ok, amely miatt Isten magára hagyta Jézust a kereszten.
Végül pedig, egy nemzet törvényei azért rónak büntetést a bűnözőkre, hogy a társadalmi rend fenntartásához szükséges jóvátételi feltételeket megteremtsék.
Kinek kell jóvátételi feltételt tennie? Az előzőekből már tudjuk, hogy az embernek felelőssége teljesítése által kellett volna tökéletessé válnia, s így még az angyalok feletti uralomra is jogot szerzett volna. Az első emberpár azonban nem teljesítette a felelősségét, és bukásával olyan helyzetbe került, amelyben Sátán uralkodott felette. Ahhoz, hogy megszabaduljunk Sátán uralma alól és visszakerüljünk arra a szintre, amelyen mi uralhatjuk őt, teljesítenünk kell a saját felelősségrészünket jelentő jóvátételi feltételeket.
1.2 A messiás alapja
A Messiás az emberiség Igaz Szülőjeként jön el, mivel ő az egyetlen, aki az eredendő bűn eltörlésének útján újjászületést hozhat a bűnbe esett szülőktől származó embereknek (vö. Krisztológia 4.1.1). Ahhoz, hogy mi, bűnbe esett emberek az eredeti állapotunkban állhassunk helyre, be kell fogadnunk a Messiást, még előtte azonban létre kell hoznunk a Messiás alapját.
Milyen jóvátételi feltételekre van szükség ahhoz, hogy a Messiás alapja létrejöhessen? E kérdés megválaszolásához előbb meg kell értenünk, hogy Ádámnak hogyan kellett volna megvalósítania a teremtés célját, valamint azt, hogy miként vallott ebben kudarcot, ugyanis a jóvátételi feltételnek azt a folyamatot kell visszafordítania, ahogyan Ádám az eredeti útról letért.
A teremtés céljának teljesítéséhez Ádámnak két feltételnek kellett volna eleget tennie. Először is meg kellett volna teremtenie a hitalapot. Ez magának Ádámnak a feladata volt. A hitalap létrehozásának a feltételét Isten parancsolatának szigorú megtartása jelentette, vagyis az, hogy a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből ne egyen. E feltétel teljesítése során egy meghatározott, saját felelősségrészének teljesítéséhez szükséges növekedési folyamaton haladt volna végig. A növekedés időtartama a gondviselés menetében fontos számokat képvisel, ezért a növekedési folyamat olyan időszakként is értelmezhető, amely bizonyos számok beteljesítésére szolgál.
A második feltétel, amelyet Ádámnak a teremtés céljának megvalósulásáért meg kellett volna teremtenie, a jellemalap volt. Miután létrehozott volna egy megingathatatlan hitalapot, Ádámnak eggyé kellett volna válnia Istennel, hogy ilyen módon megteremtse a jellemalapot. Ő lett volna az Ige tökéletes megtestesülése, aki tökéletes jellemmel rendelkezik és aki teljesíti Isten első áldását. Ha nem esett volna bűnbe, Ádám így beteljesítette volna a teremtés célját. A Messiás alapjának megvalósításához a bűnbe esett embernek hasonló folyamaton kell keresztülmennie: először a hitalapot, s utána a jellemalapot kell felépítenie.
1.2.1 A hitalap
Minthogy Ádám nem engedelmeskedett Isten Igéjének és bűnbe esett, nem tudta felépíteni a hitalapot, ezért nem válhatott az Ige tökéletes megtestesülésévé és a teremtés célját sem tudta teljesíteni. Ahhoz, hogy a teremtés céljának megvalósításához helyreállítsa az alapot, a bűnbe esett embernek először jóvátétel által helyre kell állítania a hitalapot, amelyet az emberiség ősei elmulasztottak felépíteni. A hitalap helyreállításához szükséges jóvátételi feltételeknek három jellemzőjük van.
Először is szükség van egy központi személyre. Amióta Ádám kudarcot vallott a hitalap felépítésében, Isten olyan központi személyeket keres, akik képesek rá, hogy az elveszített alapot helyreállítsák. Ezért mutatott be áldozatot Káin és Ábel, valamint Noét, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Mózest, a királyokat és Keresztelő Jánost is azért hívta el Isten, hogy központi személyekké nevelje őket.
Másodszor, a központi személynek egy áldozatot kell felajánlania. Amikor Ádám elveszítette Istenbe vetett hitét, Isten Igéjét is elveszítette, amelyet azért kapott, hogy teljesítse a hitalap felépítéséhez szükséges feltételt.
Ennek az lett az eredménye, hogy a bűnbe esett ember nem kaphatja meg Istentől közvetlenül a hitalap helyreállításához szükséges Igét. Emiatt az embernek bizonyos dolgokat kell felajánlania, amelyek az Igét helyettesítik. Ahogyan a Bibliában áll, a bűnbeesés miatt az ember a teremtett dolgok szintje alá süllyedt: „csalárdabb az emberi szív mindennél”. Az Ószövetség kora előtti időszakban tehát az emberek úgy építhették fel a hitalapot, hogy a teremtett világból szerzett áldozatot vagy annak a megfelelőjét, például a bárkát mutatták be. A hitalap egyben a Sátán által beszennyezett teremtett dolgok helyreállítását szolgáló alapot is jelentette. Az Ószövetség korában mind a mózesi törvényben kinyilatkoztatott Ige, mind pedig az Igének olyan képviselői, mint a frigyláda, a templom és a különböző központi személyek az eredeti Ige helyettesítőiként, a feltétel tárgyaiként szolgáltak, vagyis ezek jelentették az áldozatot. Az Újszövetség korában az Evangéliumok és Jézus voltak a feltétel tárgyai, Isten ezeken keresztül nyilatkoztatta ki az Igét.
Az emberiség szempontjából nézve ezek az áldozatok a hitalap létrehozását szolgálták, Isten szemszögéből pedig a feltételért felajánlott áldozatok biztosították Isten gondviselés feletti tulajdonjogát.
Harmadszor egy számszerű jóvátételi időszakot kell teljesíteni. Később részleteiben is megnézzük (vö. Szakaszok 2.4), hogy a jóvátételi időszaknak miért kell bizonyos gondviselési számokon alapulnia, valamint a számokra épülő időszakoknak milyen hosszúaknak kell lenniük.
1.2.2 A jellemalap
Az előzőekben már esett szó arról, hogy bűnbe esett emberként csak akkor teljesíthetjük a teremtés célját, ha az Ige tökéletes megtestesítőjévé válunk. Ennek megvalósításában az első emberpár kudarcot vallott. Az Ige tökéletes megtestesítőivé úgy lehetünk, ha előbb megtisztulunk eredendő bűnünktől a Messiás által. A Messiás befogadása előtt azonban egy olyan alapot kell megteremtenünk számára, amely a hitalapra épülő jellemalap létrejöttével teljesül. A Messiás befogadását követően, miután az emberiség helyreállt az első emberpár bűnbeesés előtti szintjére, még mindig előttünk áll egy út, amelyet végig kell járni: Isten szívével a középpontban eggyé kell válnunk a Messiással, a mindaddig járatlan utakon követnünk kell a növekedési folyamat végéig, hogy végül az Ige tökéletes megtestesítőivé válhassunk.
A bűnbe esett emberek a bűnbe esett természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétel megteremtésével tudják felépíteni a jellemalapot. Amikor az első emberpár bűnbe esett és az eredendő bűnnel beszennyezte magát, Istentől kapott eredeti természetét nem tudta kibontakoztatni, hanem a bűnös természet elsődleges jellemzőit nevelte ki magában. A bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétellel a bűnös ember létrehozhatja a Messiás befogadásához szükséges jellemalapot, megtisztulhat eredendő bűnétől, és végül képes eredeti természetét helyreállítani. A következő fejezetek arról is szólnak, hogy ezek a feltételek milyen módon teljesíthetőek (vö. Megalapozás 1.2).