1. rész: A helyreállítás gondviselése Ádám családjában

Noha a bűnbeesés emberi mulasztás következménye volt, Isten mégis felelősséget érzett a bűnbe esett emberiség megmentésért (vö. Utolsó napok 2.1). A bűnbe esett ember helyreállítását szolgáló gondviselését nyomban megkezdte azzal, hogy Ádám családját megbízta a Messiás alapjának megteremtésével.

Minthogy Ádám vérségi kapcsolatba került Sátánnal, köztes pozícióba jutott, hiszen Istenhez és Sátánhoz is fűzte kapcsolat. Ahhoz, hogy egy köztes pozícióban levő ember megtisztulhasson, Isten oldalára állhasson és felépíthesse a Messiás alapját, teljesítenie kell egy jóvátételi feltételt. Annak érdekében, hogy a helyreállítás gondviselése Ádám családjában beteljesedhessen, a családnak bizonyos jóvátételi feltételeket kellett vállalnia a hitalap és a jellemalap helyreállítására. Ezzel a két alappal együttesen létrejött volna a Messiás alapja, és a Messiás eljöhetett volna Ádám családjához.

1.1 A hitalap

A hitalap jóvátétel általi helyreállításához a bűnbe esett embernek egy áldozatot kell bemutatnia. Ádám hitetlensége miatt elveszítette Isten Igéjét, amelyet azért kapott, hogy a hitalap felépítéséhez szükséges feltételt teljesítse. Olyan helyzetbe süllyedt, amelyben nem tudta közvetlenül befogadni Isten Igéjét. Következésképpen, olyan módon kellett helyreállítania a hitalapot, hogy hűségesen, Isten számára elfogadhatóan felajánl egy áldozatot, a feltétel tárgyát, amely Isten Igéjét helyettesíti. A feltétel tárgya Ádám családjában egy felajánlás volt.

A hitalap helyreállításához központi személyre is szükség van. Azt gondolhatnánk, hogy Ádám családjában ez a központi személy maga Ádám volt. Ebben az esetben Ádámnak kellett volna felajánlania az áldozatot, és a hitalap megteremtésének sikerét az határozta volna meg, hogy áldozatát elfogadható módon teszi-e meg vagy sem.

A Bibliában azonban sehol sem találunk arra való utalást, hogy Ádám áldozatot ajánlott volna fel; helyette ezt fiai, Káin és Ábel tették meg. Mi volt ennek az oka?

A teremtés elveivel összhangban az ember úgy teremtetett, hogy csak egyetlen urat szolgáljon. Isten nem bízhatta a gondviselést olyasvalakire, akinek két ura van. Ha elfogadta volna Ádám áldozatát, a teremtés elveivel szemben álló feltételt fogadott volna el, hiszen Ádám vérségi kapcsolatban állt Sátánnal. Így Ádám olyan helyzetbe került volna, amely ellentmond a teremtés elvének: Istent és Sátánt egyszerre szolgálta volna. Mivel Isten nem irányíthat olyan gondviselést, amely a teremtés elvével ellentétes, a jót és a gonoszt is megtestesítő Ádámot jelképesen két lényben választotta szét. Az egyik a jót, a másik a gonoszt képviselte, a teremtés elveinek megfelelően. Isten ezért két fiút adott Ádámnak, akik közül az egyik a jót, a másik a rosszat képviselte, és olyan pozícióba helyezte őket, amelyben mindkettőjük csak egy urat szolgált: Istent vagy Sátánt. Ezt követően Isten arra kérte mindkét fiút, hogy külön-külön mutassanak be áldozatot.

Káin és Ábel mindketten Ádám fiai voltak. Melyikük volt vajon az, aki a jót képviselte és Istenhez tartozott, és melyikük volt az, aki a gonoszt képviselte, és Sátánnal volt kapcsolata?

Mivel mindketten Éva bűnbeesésének következtében születtek meg, pozíciójukat a bűnbeesés folyamata határozta meg. Éva bűnbeesése kétfajta törvénytelen szerelmi kapcsolaton keresztül történt. Az első az arkangyallal való kapcsolat volt, amely a szellemi bűnbeesést okozta; a második pedig az Ádámmal való kapcsolat volt, amely a fizikai bűnbeesést eredményezte.

Természetesen mindkét kapcsolat bűnös volt, de a kettő közül a második inkább megfelelt a teremtés elveinek, és az elsőnél könnyebben megbocsátható volt. Az első bűnös cselekedetre túlzó vágyai sarkallták Évát; azt akarta élvezni, aminek még nem érkezett el az ideje, és arra vágyott, hogy szeme felnyíljon és olyan legyen, mint Isten. Ez a vágy vitte arra, hogy a teremtés elveivel ellenkező szexuális kapcsolatot létesítsen az arkangyallal. A második bűnös cselekedetre Évát az a szíve mélyéről fakadó vágyakozás ösztönözte, hogy visszatérjen Istenhez, miután felismerte, hogy az első bűnös kapcsolat törvénytelen volt. Ez vezette arra, hogy kapcsolatba lépjen az eredetileg neki szánt házastárssal, Ádámmal, annak ellenére, hogy Isten erre még nem adott engedélyt (vö. Bűnbeesés 2.2).

Káin és Ábel mindketten Éva törvénytelen szerelmének gyümölcsei voltak. Isten Éva két tiltott szerelmi kapcsolata alapján tett közöttük különbséget, és ennek megfelelően helyezte őket ellentétes pozíciókba. Másként fogalmazva, mivel Éva szerelmének Káin volt első gyümölcse, ezért Évának az első, az arkangyallal való bűnös kapcsolatát jelképezte, és így a gonoszt képviselte. Olyan pozícióba került, amelyben Sátánhoz kapcsolódott. Ábel Éva szerelmének második gyümölcse volt, ezért Évának a második, Ádámmal létesített bűnös kapcsolatát jelképezte, így ő képviselte a jót. Emiatt olyan pozícióba került, amelyben Istennel volt kapcsolata.

Sátán magához ragadta az uralmat a teremtés fölött, amelyet Isten a teremtés elvei szerint alkotott meg, és egy olyan világot hozott létre, amely eltér Isten elveitől, és csupán külső formájában hasonlít arra a világegyetemre, amelyet Isten felépíteni szándékozott. Isten úgy tervezte, hogy az eredeti, a teremtés elveinek megfelelő világban a legidősebb fiút emeli fel, és neki adja az elsőszülöttségi jogot. Ezért Sátán erősebb kötődést érzett az idősebb, mint a fiatalabb fiú iránt. Mivel magának követelte az egész világegyetemet, versenyre kellett kelnie Istennel a számára értékesebb idősebb fiúért, Káinért. Így Isten inkább Ábel, mint Káin mellé állt, akihez Sátán erősen kötődött.

A Biblia alátámasztja az első- és másodszülött fiúk közötti megkülönböztetést. Isten például így szólt Káinhoz: „ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt?”. Ebből kiderül, hogy Sátánnak valóban volt közös alapja Káinnal.

Amikor az izraeliták Egyiptomból menekültek, Isten megbüntette az egyiptomiak elsőszülötteit, sőt még az állatok elsőszülötteit is, mert az egyiptomiak, mint Sátán szolgái, Káin pozíciójában voltak. Mikor az izraeliták Kánaán földjére értek, kizárólag a leviták, a fiatalabb fiú pozíciójában állók vihették a frigyládát.

A Bibliában az is megtalálható, hogy Isten már akkor szerette a másodszülött Jákobot és gyűlölte az elsőszülött Ézsaut, amikor még anyjuk méhében voltak. Kizárólag annak alapján kerültek Káin, illetve Ábel pozíciójába, hogy melyikük született előbb. Amikor Jákob megáldotta két unokáját, Efraimot és Manasszét, keresztbe tette kezeit: a jobb kezét az Ábel pozíciójában levő másodszülött, Efraim fejére tette, és neki adta az első, a nagyobb áldást.

Az előbb leírt elvnek megfelelően Isten olyan pozícióba helyezte Káint és Ábelt, amelyben csak egyetlen urat szolgáltak, és arra kérte őket, hogy ajánljanak fel áldozatokat.

Amikor Káin és Ábel bemutatták áldozataikat, „Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Káinra és áldozatára azonban nem tekintett”. Miért fogadta el Isten Ábel áldozatát, és miért utasította el Káinét? Isten azért fogadta el Ábel felajánlását, mert ő Istennel helyes kapcsolatban állt, és áldozatát Istennek tetsző módon mutatta be. Így Ábel Ádám családjában sikeresen hozta létre a hitalapot. Példaként szolgál arra, hogy minden bűnbe esett ember képes Isten számára elfogadható áldozatot bemutatni, ha a szükséges feltételeket teljesíti.

Isten nem azért utasította el Káin áldozatát, mert gyűlölte őt. Mivel Káin olyan pozícióban állt, amelyben Sátánnal volt kapcsolata, Sátán jogot formálhatott az áldozatára. Isten tehát csak abban az esetben fogadhatta volna Káin áldozatát, ha Káin először teljesítette volna ennek feltételét. Káin története azt példázza, hogy annak az embernek, aki korábban Sátánhoz tartozott, bizonyos jóvátételi feltételt kell teljesítenie, ha vissza akar térni Isten oldalára.

Milyen jóvátételi feltételt kellett volna Káinnak teljesítenie? Le kellett volna győznie a bűnös természetét.

1.2 A jellemalap

Ha Káin legyőzte volna bűnbe esett természetét, Isten boldogan elfogadta volna az áldozatot, és Ádám családjában a természetalap is felépült volna. Hogyan kellett volna Káinnak teljesítenie a bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltételt?

Az első férfi és nő úgy estek bűnbe, hogy alávetették magukat az arkangyalnak; bűnös természetüket tőle örökölték. A jóvátétel általi helyreállítás elveinek alapján a bűnös természet leküzdéséhez egy jóvátételi feltételt kell teljesíteni, mellyel visszafordítjuk azt a folyamatot, amelyben az ember a bűnös természetet megszerezte.

Az arkangyal bűnbe esett, mert nem szerette Ádámot, helyette inkább irigyelte, mert az nála több szeretetet kapott Istentől. Ebből adódik a bűnös természet első alapvető jellemvonása: Isten nézőpontjának elhagyása. A bűnös természetnek ezt a vonását az arkangyal pozíciójában álló Káin úgy tehette volna jóvá, hogy Isten szemszögéből nézi és szereti Ábelt, aki Ádám pozíciójában állt.

Az arkangyal bűnbe esett, mert Ádámban nem tisztelte Isten közvetítőjét és nem tudta rajta keresztül befogadni Isten szeretetét, ehelyett inkább megpróbált Ádám pozíciójába kerülni. Ebből ered a bűnös természet második alapvető jellemzője: a megfelelő pozíció elhagyása. A bűnös természetnek ezt a jellemzőjét az arkangyal pozíciójában lévő Káinnak úgy kellett volna jóvátennie, hogy az Ádám pozíciójában álló Ábelen keresztül befogadja Isten szeretetét és tiszteli őt mint Isten közvetítőjét. Ily módon Káinnak meg kellett volna tartania saját pozícióját.

Az arkangyal bűnbe esett, mert uralkodni akart Ádám és Éva fölött, akik eredetileg az ő törvényes urai voltak. Innét származik a bűnös természet harmadik alapvető jellemvonása: az uralom megfordítása. A bűnös természetnek ezt a vonását az arkangyal pozíciójában álló Káin úgy győzhette volna le, hogy engedelmesen alárendeli magát Ábelnek, aki Ádám pozícióját foglalta el. Ábel uralmának elfogadásával Káinnak fenn kellett volna tartania az uralkodás helyes rendjét.

Isten azt mondta Ádámnak, hogy a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből ne egyen. Ádámnak ezt a parancsolatot tovább kellett volna adnia Évának, akinek viszont az arkangyal felé kellett volna továbbítania azt, így a jóságot terjesztve. Az arkangyal ehelyett a saját gonosz akaratát közvetítette Éva felé, elhitette vele, hogy szabadon ehet a gyümölcsből. Éva továbbadta ezt Ádámnak, és a bűnbeesésbe vitte. Így alakult ki a bűnös természet negyedik fő jellemzője: a bűn terjesztése. A bűnös természetnek ezt a sajátosságát az arkangyal pozíciójában álló Káinnak úgy kellett volna helyreállítania, hogy befogadóvá válik az Istenhez közelebb álló Ábel szándékaival szemben, és átveszi tőle Isten akaratát. Káinnak ilyen módon kellett volna megteremtenie a jó terjesztésének alapját.

Sok olyan helyzet adódik az életünkben, amely megfelel Káin és Ábel szituációjának.

Magunkba tekintve azt találjuk, hogy lelkünk Isten törvényében leli örömét. Lelkünk Ábel pozíciójában van, míg testünk, mely a bűn törvényének szolgál, Káin pozíciójában áll. Csak akkor válhatunk jóvá, ha testünk engedelmesen követi lelkünket, amely a jóság felé vezet bennünket. Ámde testünk nagyon sokszor fellázad a lélek irányítása ellen, megismételve azt, ahogyan Káin megölte Ábelt. Így növekszik bennünk a gonosz. Ezért a vallásos életmód megköveteli, hogy testünket alávessük lelkünk parancsainak, amiképpen Káinnak is követnie kellett volna Ábelt.

Ezt figyelhetjük meg akkor is, ha az áldozatok felajánlását nézzük meg. Mivel „csalárdabb az emberi szív mindennél”, Ábel pozícióját a teremtett dolgok foglalják el. Így hát mi magunk a teremtett dolgok felajánlásának útján kerülhetünk közelebb Istenhez. Egy másik példával élve, az az egyetemes törekvés, hogy jó vezetőkre és egyenes barátokra leljünk, abból a belső vágyból fakad, hogy eljussunk Istenhez egy olyan Ábel típusú személy által, aki közelebb áll Hozzá. Ha ezzel a személlyel egységet teremtünk, mi magunk is közelebb juthatunk Istenhez.

A keresztény hit alázatra és szerénységre tanít bennünket. Ilyen életmód segítségével rátalálhatunk arra az Ábel személyre, aki által biztosan el tudunk jutni Istenhez. A társadalom minden szintjén, az egyéni szintű kapcsolatoktól egészen a családi, törzsi, társadalmi, nemzeti és világszintű kapcsolatokig mindig azt tapasztaljuk, hogy az egyik fél Ábel, a másik Káin szerepében áll. Ahhoz, hogy a társadalom valamennyi szinten abban az állapotában álljon helyre, ahogyan Isten azt eredetileg elképzelte, a Káin pozíciójában lévőknek tisztelniük kell az Ábel pozíciójában lévőket, valamint engedelmeskedniük kell nekik. Jézus olyan Ábelként jött a földre, akit az egész világnak követnie kellett volna. Ezért mondta: „Senki sem juthat el az Atyához, csak általam”.

Ha Káin meghajolt volna Ábel előtt, ezzel teljesítette volna a bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltételt Ádám családjában, és a jellemalap így felépült volna. Ádám családjában a már létrehozott hitalappal együtt létrejött volna a Messiás alapja. Ezt követően a Messiás eljött volna hozzájuk és helyreállította volna az eredeti négypozíciós alapot. Ehelyett azonban Káin megölte Ábelt, és ezzel megismételte az arkangyal bűnét. Épp az a folyamat zajlott le ismét, amelyből a bűnös természet alapvető jellemzői származnak. Ádám családjában nem sikerült a jellemalap megteremtése, így Isten helyreállítási gondviselése Ádám családjában nem teljesülhetett.

1.3 A messiás alapja Ádám családjában

A Messiás alapja úgy épül fel, hogy jóvátételi feltételek által helyreáll először a hitalap, majd a jellemalap. A hitalap helyreállításához egy megfelelő jelképes áldozat, a jellemalap létrehozásához viszont egy megfelelő tényleges áldozat szükséges. Vizsgáljuk meg, mi a jelképes és a tényleges áldozat jelentése, illetve célja.

Isten teremtésének a célja – a három áldás – akkor valósult volna meg, ha Ádám és Éva, miután tökéletesítették egyéni jellemüket, egymás házastársaivá váltak volna. Így jó gyermekeknek adhattak volna életet, jó családot építhettek volna fel, és birtokukba vehették volna a teremtett világot. A bűnbeesés következtében a három áldás azonban elveszett. Ahhoz, hogy az áldásokat helyreállíthassuk, egy ellentétes irányú utat kell járnunk. Először a hitalapot kell megteremteni egy jelképes áldozattal, mellyel a teremtett dolgok helyreállításának, valamint az ember szimbolikus helyreállításának jóvátételi feltétele teljesül. Ezt követi a jellemalap létrehozása egy tényleges áldozattal, amely előbb a gyerekek, majd a szülők helyreállításának jóvátételi feltételét jelenti. A Messiás alapja mindezekre épülve jön létre. A jelképes áldozat célját és jelentését két nézőpontból vizsgálhatjuk meg.

Amint korábban elmondtuk, Sátán elnyerte a teremtett világ feletti uralmat azzal, hogy saját uralma alá hajtotta annak jogos uralkodóját, az embert. Ezért írja a Biblia, hogy „az egész természet sóhajtozik és vajúdik mindmáig”. A teremtett dolgokat felajánló jelképes áldozat egyik célja az, hogy a teremtett dolgok ezáltal Isten jelképes objektumaivá váljanak. Ezzel egy olyan jóvátételi feltétel teljesül, mellyel helyreáll az Isten és a teremtett világ közti eredeti kapcsolat.

Másodszor, minthogy az ember a teremtett dolgoknál alacsonyabb szintre süllyedt, kizárólag a teremtés által juthat közelebb Istenhez. A teremtés elveinek megfelelően ugyanis csak olyan dolog közvetítésével közelíthetjük meg Istent, amely közelebb áll Hozzá, mint mi. A jelképes áldozat második célja tehát az, hogy megteremtse az ember szimbolikus helyreállításának jóvátételi feltételét.

A tényleges áldozat ezzel szemben egy belső felajánlás. Isten először a teremtett dolgokat, majd az embert teremtette meg. E sorrendnek megfelelően az ember helyreállítását szolgáló belső áldozat csak egy megfelelő jelképes áldozat alapján történhet. Miután egy jelképes áldozat útján megvalósul a teremtés helyreállításának, valamint az ember szimbolikus helyreállításának jóvátételi feltétele, szükség van még a tényleges áldozatra, amely által az ember teljes helyreállításának jóvátételi feltétele teljesül.

A tényleges áldozat bemutatása nem más, mint a bűnös természet eltörléséhez szükséges jóvátételi feltétel megtétele. Az emberiség igazi helyreállításához ez elengedhetetlenül szükséges. A tényleges áldozat felajánlása akkor sikeres, ha a Káin pozíciójában lévő személy tiszteli az Ábel pozíciójában lévőt, és mintegy felajánlásként saját maga fölé emeli őt. Ezzel egy időben teljesül a szüleik helyreállításának jóvátételi feltétele is. A tényleges áldozat bemutatása ez úton felelhet meg Isten elvárásainak. Miként írható le a szülők helyreállításának jóvátételi feltétele?

Ahhoz, hogy Ádám családjában létrejöjjön a Messiás alapja, magának Ádámnak kellett volna felépítenie a hitalapot egy jelképes áldozat bemutatásával. Ádám viszont, ahogy már láttuk, nem ajánlhatott fel áldozatot, mert ha megtette volna, akkor két urának, Istennek és Sátánnak meg kellett volna küzdenie az áldozatért, és így a teremtés elveinek ellentmondó helyzet alakult volna ki. Az érzések és a szív szempontjából nézve egy másik indokot is találunk.

A bűnbe esett Ádám volt az a bűnös, aki a továbbiakban évezredeken át tartó fájdalmat és bánatot okozott Istennek. Ádám méltatlan volt arra, hogy Isten szívének szeretett fia legyen, akivel Isten közvetlenül dolgozhat, hogy a helyreállítás gondviselését előrevigye. Isten ezért Ádám második fiát, Ábelt választotta helyette, és a jelképes áldozatot Ábelnek kellett felajánlania. Ábel teljesítette a teremtett dolgok helyreállításának, valamint az ember szimbolikus helyreállításának jóvátételi feltételét. Ha Káin és Ábel egy megfelelő tényleges áldozat által létrehozta volna a gyermekek helyreállításának jóvátételi feltételét, akkor apjuk, Ádám is osztozhatott volna a jellemalap megvalósításának győzelmében. Így Ádám családjában a Messiás alapja felépülhetett volna.

A tényleges áldozat megtétele előtt ki kell választani az áldozat központi személyét, azt, aki a felajánlást megteszi. Isten két ok miatt kérte Ábelt a jelképes áldozat bemutatására: először is, hogy Ádám helyett létrehozza a hitalapot, másodszor, hogy Ábel lehessen a tényleges áldozat központi személye.

A bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétel megvalósítása Káin feladata volt, eredményét tekintve azonban ez olyan, mintha Ádám egész családja teljesítette volna a feltételt.

Hogyan lehetséges ez? Hasonlítsuk össze az első emberpár helyzetével: ha engedelmeskedtek volna Isten Igéjének, elérhették volna, hogy Isten teljes akarata valóra váljon. Vagy nézzük meg Jézus és a zsidó nép helyzetét: ha a zsidók hittek volna Jézusban, akkor segíthettek volna véghez vinni akaratát, hogy az emberiség egészének megváltást hozzon. Ha Káin meghajolt volna Ábel előtt, és így teljesítette volna a bűnös természet leküzdésének jóvátételi feltételét, ez megfelelt volna annak, mintha a két gyermek együtt tette volna a feltételt.

Káin és Ábel Ádámnak a leszármazottai voltak, aki mind a jót, mind a rosszat megtestesítette. Ha megtették volna a bűnös természetet legyőzéséhez szükséges jóvátételi feltételt és felszabadították volna magukat Sátán hatalma alól, akkor apjuk, Ádám is elszakadhatott volna Sátántól és ő is részesedhetett volna a jellemalapból. Így a Messiás alapja a család egésze által állt volna helyre. Röviden, ha Káin és Ábel teljesítették volna a jelképes és a tényleges áldozatot, azzal együtt szüleik helyreállításának jóvátételi feltétele is megvalósult volna.

Amikor Ábel úgy mutatta be az áldozatát, hogy azt Isten el tudta fogadni, teljesítette az Ádám hitalapjának helyreállítását szolgáló jóvátételi feltételt, és megszilárdította saját pozícióját a tényleges áldozat központi személyeként. Amikor azonban Káin megölte Ábelt, megismételték a bűnbeesést, melynek során az arkangyal szellemileg megölte Évát. Ebből következik, hogy a bűnös természet leküzdésének jóvátételi feltétele nem teljesült, valamint a tényleges áldozat bemutatása sem sikerült. Így sem a jellemalap, sem a Messiás alapja nem épülhetett fel, Isten gondviselése Ádám családjában eredménytelen maradt.

1.4 Tanulságok Ádám családjának történetéből

Isten helyreállítási gondviselésének Ádám családjában történt kudarcából azt láthatjuk, hogy Isten feltételesen predesztinálja akaratának megvalósulását, és teljes mértékben tiszteletben tartja az emberi felelősséget. A teremtés kezdete óta Isten eleve elrendelte, hogy akaratának megvalósulásához mind Isten, mind az ember felelősségrészének teljesítésére szükség van. Isten nem mondhatta el Káinnak és Ábelnek, hogyan mutassák be megfelelő módon az áldozataikat, mert az ő felelősségük volt az, hogy Káin Ábel segítségével tegye meg a felajánlását.

Másodszor, miután Káin megölte Ábelt, Isten új fejezetet nyitott a gondviselésben azáltal, hogy Szetet emelte Ábel helyére. Ez azt mutatja, hogy Isten abszolút módon elrendelte, hogy az akarata egy napon majd megvalósul, jóllehet az egyes egyénekre vonatkozó predesztinációja feltételes. Isten elrendelte, hogy abban az esetben, ha Ábel teljesíti a saját felelősségét, ő válik a tényleges áldozat központi személyévé. Miután Ábel nem tudta megtenni a felelősségét, Isten Szetet választotta erre a feladatra, és tovább dolgozott azért, hogy véghez vigye akaratát, melynek hiánytalan megvalósulását eleve elrendelte.

Harmadszor, Káin és Ábel felajánlásai által Isten arra tanít bennünket, hogy a bűnbe esett embernek folyamatosan keresnie kell az Ábel típusú személyt. Ha engedelmeskedünk neki, tiszteljük és követjük őt, megvalósíthatjuk Isten akaratát, még ha teljes egészében nem is értjük azt.

A gondviselésnek, amelyet Isten Ádám családjában szándékozott megvalósítani, az emberek hitetlensége miatt újra és újra meg kellett ismétlődnie. Következésképpen ez a jóvátételi út az, amelyet nekünk magunknak is járnunk kell. A helyreállítás gondviselése Ádám családjában ezért sok értékes tanulsággal szolgálhat saját hitéletünkben is.