2. rész: A nemzedékek és évek száma a helyreállítás gondviselését megalapozó korszak egyes időszakaiban

2.1 Miért és hogyan hosszabbodik meg a helyreállítás gondviselése?

A gondviselés, melynek a célja az, hogy az emberiség felépítse a Messiás alapját, fogadja a Messiást és megvalósítsa a helyreállítás végső célját, Ádám napjaitól kezdődően Noé, Ábrahám, Mózes és végül Jézus idejére tolódott ki. Amikor az emberek hitetlensége miatt Jézus meghalt anélkül, hogy teljesítette volna a végső célját, a helyreállítás gondviselése ismét meghosszabbodott a második eljövetel idejéig.

Miért volt szükség a helyreállítás gondviselésének meghosszabbítására? Csak akkor lehet választ adni erre a kérdésre, ha megértjük a predesztináció törvényeit. Ezeknek az elveknek megfelelően Isten egy napon biztosan megvalósítja akaratát, hiszen abszolút módon elrendelte akaratának teljesülését. Annak elrendelése azonban, hogy Isten akarata egy bizonyos személyen keresztül megvalósul-e, feltételes. Isten tervein túl az határozza meg, hogy az egyén teljesíti-e a saját felelősségrészét. Ennek megfelelően, ha Isten akarata meghiúsul a felelős pozícióban lévő személy hibája miatt, Isten egy másik személyt választ helyette egy későbbi korban. Isten addig dolgozik és addig hosszabbítja meg a gondviselés folyamatát, míg munkáját teljes egészében véghez nem viszi.

A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan tolódik ki a helyreállítás gondviselése. A teremtés elvei szerint Isten a hármas szám lénye. Valamennyi dolog, amely az Ő hasonlatosságára teremtetett, létezésének, mozgásának és növekedésének módját illetően egy három szakaszból álló folyamatban nyilvánul meg. Bármely teremtmény akkor éri el teremtése célját, ha végighalad az eredet-szétválás-egyesülés folyamat három szakaszán, valamint a három objektum céljának megvalósításához kapcsolatba lép három objektumpartnerével, és gömbmozgást végezve felépíti a négypozíciós alapot. A teremtés céljának helyreállítását szolgáló gondviselés tulajdonképpen az Igén alapuló újjáteremtés gondviselése. Így amikor a helyreállítás gondviselése meghosszabbodik, ez három szakaszra terjedhet ki. A teremtés elvei alapján legfeljebb három próbálkozás lehetséges.

Amikor Ádám családjában Káin és Ábel nem teljesítette a tényleges áldozatot, a gondviselési terv megismétlődött Noé és Ábrahám családjában, és végül a harmadik próbálkozásnál vált valóra. Ábrahám hibája a jelképes áldozat bemutatásában azt vonta maga után, hogy Isten terve Izsák idejére tolódott ki, majd Jákob által valósult meg. Kánaán helyreállításának útja Mózes és Jézus vezetése alatt is három kísérletre terjedt ki. Amikor Saul király nem tudta felépíteni a templomot, a gondviselési tervhez két további királyra, Dávidra és Salamonra lett szükség. Mivel Ádámmal nem valósult meg Isten teremtésének eszménye, szükségessé vált egy második és egy harmadik gondviselés; Jézus (a második Ádám), illetve a második eljövetelkor visszatérő Krisztus vezetésével.

Az Alapelv nézetét a következő koreai mondáshoz hasonló mindennapi bölcsességek példázzák: „Ami előszörre nem, harmadszorra biztosan sikerülni fog”.

2.2 Vertikális jóvátételi feltételek és a jóvátétel általi horizontális helyreállítás

Ahhoz, hogy elődei küldetését átvehesse és elvégezhesse, a gondviselés történelmében a helyreállítás gondviseléséért felelős központi személynek rövid idő alatt be kell teljesítenie minden jóvátételi feltételt, amelynek elődei próbáltak eleget tenni. Ha küldetését nem tudja véghez vinni, akkor minden általa teljesíteni próbált jóvátételi feltétel a következő személyre öröklődik át, akire ugyanaz a felelősség száll. Azokat a feltételeket, amelyek a gondviselés történelme folyamán azért halmozódnak fel, mert a központi személyek nem teljesítik a felelősségüket, vertikális jóvátételi feltételeknek nevezzük. A központi személyekre hárul az a feladat, hogy ezeket a feltételeket rövid idő alatt teljesítsék, és ezt jóvátétel általi horizontális helyreállításnak hívjuk.

Ábrahámnak például jóvátétel által horizontálisan helyre kellett állítania minden egyes jóvátételi feltételt, amelynek korábban Ádám és Noé családja is próbált eleget tenni. A háromféle áldozat egy oltáron való bemutatásával Ábrahámnak horizontálisan kellett volna helyreállítania azokat a vertikális jóvátételi feltételeket, amelyek a meghosszabbodott gondviselés három szakaszában felhalmozódtak. A háromféle áldozat mindazokat a feltételeket jelképezte, amelyeket Ádám és Noé nem tudott teljesíteni, valamint azokat, melyek bemutatása az új központi személy, Ábrahám feladata volt.

Jákobnak az életútja folyamán, rövid idő alatt kellett létrehoznia azt a horizontális feltételt, mely révén a Noétól eltelt tizenkét nemzedék során összegyűlt vertikális jóvátételi feltételeket helyreállíthatta. Ezért született tizenkét fia, akiktől Izrael tizenkét törzse származik.

Jézus ugyancsak ezt a mintát követte, amikor jóvátételek által horizontálisan helyreállította mindazokat a jóvátételi feltételeket, melyeket elődei, a próféták és a királyok bevégezetlenül hagytak a négyezer éves bibliai történelem gondviselése során.

Jézus például azért választott tizenkét tanítványt és hetven követőt, hogy rövid idő alatt helyreállítsa Jákob és Mózes útjának vertikális jóvátételi feltételeit. Jákob útja során Jákob tizenkét fiával és negyven férfirokonával, Mózes útja során pedig Izrael tizenkét törzsével és a hetven vénnel dolgozott Isten. Jézus ezenkívül negyven napon át böjtölt a vertikális jóvátételi feltételek helyreállításáért. Ez a negyvenes számon alapuló időszak a Sátántól való elválást szolgálta, és a hitalap létrehozásának alapfeltétele volt.

Ennek alapján megérthetjük, hogy a helyreállítás gondviselésében minden egyes központi személy nemcsak önmagát mint egyént képviseli, hanem minden elődöt, prófétát és bölcset, aki a múltban ugyanazzal a küldetéssel rendelkezett. A központi személy az ő történelmi munkájuk gyümölcsét hozza meg.

2.3 A vertikális jóvátétel általi horizontális helyreállítás

Előfordul, hogy a horizontális helyreállítás néhány nemzedéket átölelő, vertikális gondviselési időszak alatt valósul meg.

Az Ábrahám családjában zajló helyreállítás gondviselése ezt példázta. Ábrahámnak egy Istennek tetsző jelképes áldozatot felajánlva jóvátétel által horizontálisan helyre kellett állítania az összes jóvátételi feltételt, amely Ádám, illetve Noé családjának hibái miatt felhalmozódott. Hibás felajánlása azonban egy újabb kudarchoz vezetett és meghosszabbította a gondviselést. Ez már a harmadik próbálkozás volt a Messiás alapjának családi szintű megvalósítására, így Isten törvényei szerint – ahogy az előzőekben elmondtuk – ennek a családnak már hiánytalanul véghez kellett vinnie Isten akaratát.

Így Ábrahám hibájának ellenére Istennek módot kellett találnia arra, hogy úgy tekintsen Ábrahámra, mintha nem hibázott volna, hanem bármilyen meghosszabbítás nélkül, horizontálisan helyreállította volna a vertikális jóvátételi feltételeket. Ezért Isten egy különleges tervet állított fel. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak kellett teljesíteniük a szükséges jóvátételi feltételeket, miközben Isten – az akaratának szempontjából – ezt a három személyt egynek tekintette.

Így a három nemzedéken át húzódó vertikális meghosszabbítás ellenére Jákob és Izsák győzelme Ábrahám saját győzelmévé vált, és késedelem nélkül, az ő nemzedékében valósult meg.

A három nemzedék egysége úgy fejeződik ki, ahogyan Isten szólítja Önmagát: „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”.

Ezzel Isten megerősíthette, hogy Ábrahám – Izsák és Jákob nemzedékein keresztül – saját nemzedékén belül vertikálisan beteljesítette azokat a horizontális jóvátételi feltételeket, amelyek létrehozásában ő maga kudarcot vallott. Ezt a fajta helyreállítást vertikális jóvátétel általi horizontális helyreállításnak nevezzük.

2.4 A hitalap helyreállítását szolgáló számszerű jóvátételi időszakok

Egy központi személynek egy vagy több számszerű jóvátételi időszakot kell beteljesítenie ahhoz, hogy a hitalapot helyreállítsa. Ennek okait vessük most vizsgálat alá.

Isten létének alapja, az Őstörvény, matematikai jelleggel is rendelkezik. A világegyetem, amelynek a középpontjában az ember áll, számszerű elvek alapján lett megteremtve, hogy Isten valóságos objektumpartnereként a láthatatlan Isten kettős jellemzőinek megnyilatkozása legyen. Ez az oka annak, hogy a tudomány, amely az univerzumot irányító külső törvények felfedezésére törekszik, csak a matematika segítségével folytatott kutatások által halad előre. Teljessé válásukhoz az első embereknek is bizonyos számokkal jellemzett növekedési szakaszon kellett keresztülmenniük, és ezzel létrehozniuk a hitalapot. Tökéletességükben ezeket a számokat kellett megtestesíteniük.

Vizsgálódásunkat az indokolja, hogy a hitalap helyreállításához nemcsak arra van szükség, hogy felajánljuk a feltétel tárgyát, amely a Sátán fogságában lévő világegyetemet jelképezi, hanem arra is, hogy áthaladjunk egy számszerű jóvátételi időszakon, és így helyreállítsuk a Sátán által beszennyezett számokat.

A bűnbeesést megelőzően mely számokra alapozva kellett az első embereknek létrehozni a hitalapot? Mely számokat kellett megtestesíteniük a tökéletességükben?

A teremtés elveit leíró fejezetből tudjuk, hogy semmi sem létezhet és növekedhet anélkül, hogy először fel ne építené a négypozíciós alapot. Eszerint Ádámnak és Évának, amíg éretlenek voltak, létre kellett hozniuk a saját létezésük alapját jelentő négypozíciós alapot. A négypozíciós alap minden egyes tagjának át kell mennie a növekedési folyamat három szakaszán, amely összesen tizenkét szakaszt jelent. A négypozíciós alap valamennyi tagja megvalósítja a három objektum célját, mivel három objektumpartnere van, így összesen tizenkét objektumpartner van, amelyek betöltik a tizenkét objektum célját.

Tehát a növekedési folyamat, melynek folyamán Ádámnak fel kellett építenie a hitalapot, a tizenkettes szám beteljesítésére szolgált. Abban az időszakban, míg éretlenek voltak, az első emberpárnak a tizenkettes számra alapozva meg kellett teremtenie a hitalapot, majd tökéletességében el kellett érnie a tizenkét objektum célját, ekként jelenítve meg a tizenkettes számot. Bűnbeesésük miatt azonban Sátán beszennyezte ezt a számot. Ebből eredően a gondviselés központi személyeinek a hitalap lefektetéséhez egy jóvátételi időszakon kell keresztülmenniük ahhoz, hogy a tizenkettes számot helyreállítsák. Csak ezen az alapon tudják megteremteni a jellemalapot, melynek révén a tizenkettes szám tökéletes megtestesülése helyreállhat.

A tizenkettes szám helyreállítását szolgáló jóvátételi időszakot a következő események példázzák: Noénak százhúsz évre volt szüksége a bárka felépítéséhez, Kánaán helyreállításának időszaka Mózes vezetésével százhúsz évig húzódott, és attól kezdve, hogy Isten elhívta Ábrahámot, ugyancsak százhúsz év telt el addig, amikor Jákob kenyérért és lencséért megvette Ézsautól az elsőszülöttségi jogot. A későbbiekben részleteiben is látjuk majd, hogy ez utóbbi időszakot az ószövetségi korban az egyesült királyság százhúsz éves szakasza, az újszövetségi korban pedig a Nagy Károly és fiai vezette keresztény birodalom százhúsz éves szakasza volt hivatott helyreállítani.

Éretté válásuk folyamata, melynek során Ádám és Éva a hitalap felépítésén dolgozott, egyben a négyes szám beteljesítésének időszaka is kellett, hogy legyen. A növekedési folyamat három szintjén áthaladva Ádámnak és Évának Isten közvetlen uralmának birodalmába, vagyis a negyedik szintre kellett volna lépniük, és a négypozíciós alap megteremtését ekkor végezték volna be. A négyes szám ilyen módon való beteljesítésével a legelső embereknek annak tökéletes megtestesítőivé kellett volna lenniük. Ezt a számot a bűnbeesés nyomán azonban Sátán a maga oldalára vitte, emiatt a gondviselésben a hitalap építése közben a központi személyek kötelesek végigjárni egy olyan időszakot, amely helyreállítja a négyes számot. A jellemalap, amely a négyes szám tökéletes megtestesülésének helyreállítására irányul, csak ezt követően jöhet létre.

Már korábban elmondtuk (vö. Megalapozás 2.1.2), hogy a négyes szám helyreállítását szolgáló jóvátételi időszakok a hitalap helyreállításához szükségesek: Noé korában a negyvennapos özönvíz, Mózes negyvennapos böjtjei, a negyvennapos kémkedés Kánaán földjén, Jézus negyvennapos böjtje, illetve a feltámadott Jézus negyvennapos működése.

A növekedési folyamat egyben a huszonegyes szám beteljesítését is szolgálja. Az első embereknek a huszonegyes számot is tökéletes módon meg kellett volna testesíteniük azáltal, hogy a hitalap létrehozásához a huszonegyes számra épülő időszakon keresztül jutnak el, majd pedig megvalósítják a teremtés célját. Ez a szám a bűnbeesés folytán azonban tisztátalan lett, és a történelem központi személyeinek át kell menniük egy olyan időszakon, amely helyreállítja a huszonegyes számot.

Csak ezen az alapon tudják megteremteni a jellemalapot ahhoz, hogy a huszonegyes szám tökéletes megtestesülése helyreállhasson.

Ahhoz, hogy megértsük a huszonegyes szám jelentőségét, először azt kell látnunk, hogy az Alapelv szerint milyen jelentőséggel bír a hármas, a négyes és a hetes szám. Isten, akinek kettős jellemzői harmonikus egységben vannak, a hármas szám lénye. A teremtés akkor válik tökéletessé, amikor a négypozíciós alapban eggyé lesz Istennel. Így ahhoz, hogy egy egyén tökéletessé váljon, önmagán belül fel kell építenie egy négypozíciós alapot, amelyben a lélek és a test Istennel a középpontban egy háromságot alkot. Egy férfi és egy nő akkor válhat tökéletes férjé és feleséggé, ha felépítenek egy négypozíciós alapot, amelyben Istennel a középpontban egy háromságot alkotnak. Ahhoz, hogy a világegyetem elérje a tökéletességet, létre kell jönnie egy négypozíciós alapnak, amelyben az ember és a természet Istennel a középpontban egy háromságot alkot. Továbblépve, a teremtett dolgok úgy válhatnak eggyé Istennel a középpontban, ha először végighaladnak a növekedési folyamat három szakaszán és megvalósítják a három objektum célját. Ez az oka annak, hogy a hármas szám a Menny, illetve a tökéletesség száma.

Amikor egy szubjektumpartner és egy objektumpartner Istennel a középpontban eggyé válva egy háromságot alkot, a létrejövő egység egy olyan egyéni igazságforma, amely beteljesíti a négypozíciós alapot. Ez az igazságforma így elfoglalja a helyét Isten teremtményei között és olyan alakot ölt, amely kiterjed mind a négy égtáj: Észak, Dél, Kelet és Nyugat felé. Ebben az értelemben a négyes szám tehát a föld száma.

Amikor egy teremtett dolog végighalad a növekedési folyamat három szakaszán és felépíti a négypozíciós alapot, léte minden tekintetben megalapozottá válik a tér és az idő dimenzióiban. Ezáltal minden egyes teremtmény a hetes szám tökéletes megtestesülésévé lesz, hiszen a hét a Menny és a föld számainak összege. Ezért áll az a Bibliában, hogy a Menny és a föld teremtése hét napot vett igénybe. Miként a teremtés időszaka a hetes számot teljesíti be, úgy minden olyan időszak, amely valamely dolog tökéletessé válásához szükséges, szintén a hetes szám beteljesítése. Ha ilyen módon szemléljük a növekedési folyamat három szintjét, látható, hogy a kialakulás, a növekedés, illetve a kiteljesedés szakaszainak végbemenetelét szolgáló időszakok ugyancsak a hetes szám beteljesedését jelentik. A teljes növekedési folyamat összességében a huszonegyes szám beteljesülésének tekinthető.

A huszonegyes szám jóvátételi időszakaira a következő példák hozhatók fel: az özönvíz után Isten kérésére Noénak háromszor kellett egy galambot kiengednie, s ez Isten gondviselését vetítette előre, amelynek három szinten keresztül kellett megvalósulnia. A galambot hét naponként engedte ki Noé, így az egész időszak huszonegy napot tett ki. Amikor Jákob Kánaán helyreállításának nemzeti szintű útját járta, Kánaánba való visszatérése előtt Háránban dolgozott száműzetésben, ahol három hétéves időszakot szenvedett el, amely összesen huszonegy év. Az ószövetségi kornak az a kétszáztíz éve, melynek során az izraeliták Babilonban raboskodtak, majd visszatértek Izraelbe, arra szolgált, hogy Jákob huszonegy éves útja jóvátétel által helyreálljon. Az újszövetségi korban, a pápák avignoni fogságával kezdődően a reformáció kezdetéig, szintén volt egy kétszáztíz éves időszak Jákob huszonegy éves útjának jóvátétellel való helyreállítására.

A növekedési szakasz ezenkívül a negyvenes szám beteljesítését szolgáló időszak is. Az első embereknek tökéletesen meg kellett testesíteniük a negyvenes számot azáltal, hogy a negyvenes számra alapozva lefektetik a hitalapot, majd megvalósítják a teremtés célját. Sátán támadása a bűnbeesésnél azonban beszennyezte ezt a számot. Ennélfogva a gondviselésben a központi személyeknek teljesíteniük kell egy jóvátételi időszakot, hogy a hitalapot felépítve helyreállítsák a negyvenes számot. A jellemalap, amely a negyvenes szám tökéletes megtestesülésének helyreállítására irányul, csak ezt követően valósulhat meg.

Ahhoz, hogy lássuk, hogy a negyvenes szám miként teljesedik be a növekedési folyamat során, először a tízes szám jelentőségét kell megvizsgálnunk.

A növekedési folyamat mindhárom szintjét három kisebb szakaszra felosztva összesen kilenc szintet kapunk. Az Alapelv szerint a kilences szám jelentősége ebben rejlik: a láthatatlan Isten kettős jellemzőinek számszerű megjelenítéseként Istennek valamennyi teremtménye a növekedési folyamat kilenc szintjén halad át. Teremtésének célját akkor éri el, amikor eggyé válik Istennel az Ő közvetlen uralmának birodalmában, amely a tizedik szintet képezi. A tízes számot emiatt nevezzük az egység számának. Mielőtt Noét elhívta volna, Isten azért bocsátott útjára tíz nemzedéket Ádám után, hogy a tízes szám helyreállításához szükséges időszak teljesüljön. Ezzel a feltétellel az volt a szándéka, hogy Noé megtegye az akaratát, amelyet Ádám befejezetlenül hagyott, és végül eggyé váljon Istennel.

Abban a négypozíciós alapban, amelyet Ádámnak és Évának kellett volna felépítenie, minden egyes pozíciónak keresztül kellett haladnia a tíz szinten az érettség eléréséig, a negyvenes számot így beteljesítve. Ádámnak és Évának az érettségig vezető útja tehát e szám beteljesítésének időszaka volt, a létrehozott négypozíciós alap pedig ekképpen a negyvenes szám tökéletes megtestesülése lett volna.

A negyvenes szám helyreállítását szolgáló jóvátételi időszakot az alábbiak példázzák: negyven nap telt el Noé bárkájának az Ararát hegyére érkezésétől a galamb kiröpítéséig, Mózes negyven évet töltött a fáraó palotájában, negyven évig volt száműzetésben Midián pusztájában, és végül negyven évig tartott a pusztai vándorlás Kánaán nemzeti szintű helyreállításának menetében.

Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a helyreállítás gondviselésében a negyvenes számra épülő időszakok két fajtájával találkozunk. Az egyik a négyes szám helyreállítására szolgál, a négyes szám azonban a helyreállítás folyamatában az egység számával, a tízes számmal szorzódik, és így negyvenet ad ki. A másik magának a negyvenes számnak a helyreállítását segítő jóvátételi időszak, amelyet Ádámnak kellett volna beteljesítenie a bűnbeesés előtt, ahogy az előbbiekben elmondtuk.

Kánaán nemzeti szintű helyreállításában a negyvenéves pusztai vándorlás célja az volt, hogy a negyvenes időszakok mindkét fajtáját egy időben helyreállítsa. Jóvátétel árán helyreállt a negyvennapos kémkedés és Mózes negyvennapos böjtje; ezek a négyes szám helyreállításáért történtek. Ugyanakkor jóvátétel által helyreállt Mózesnek a fáraó palotájában, illetve a Midián pusztájában töltött negyven éve; ezek a negyvenes szám helyreállításának időszakai voltak. Ilyen jelenségek abban az esetben fordulnak elő, ha a gondviselés történelmének összes vertikális jóvátételi feltételét horizontálisan állítja helyre a hitalap központi személye.

Olyankor, ha a negyvenes szám jóvátételi időszakainak horizontális helyreállítását szolgáló gondviselési szakasz ismételten kitolódik, azt a tízzel való szorzás szabálya szerint lehet megnövelni, mivel lehetséges, hogy a megkívánt jóvátételi időszakot tíz szakaszra terjedően kell meghosszabbítani. A negyvenéves időszakot négyszáz, vagy akár négyezer évre is lehet növelni ilyen módon. A példák között szerepel a Noétól Ábrahámig terjedő négyszáz év, a négyszáz éves egyiptomi rabság, illetve az Ádámtól Jézusig tartó négyezer bibliai év.

Foglaljuk össze, hogy a gondviselés központi személyeinek milyen számszerű időszakokat kell teljesítenie a hitalap helyreállításához. Ha az első emberpár nem bukott volna el, a hitalapot azokra a különös jelentőséggel bíró számokra alapozva építették volna fel, mint a tizenkettes, a négyes, a huszonegyes és a negyvenes.

A teremtés céljának megvalósítását követően ezek a számok a tökéletesség megtestesítőivé váltak volna. A bűnbeesés miatt azonban mindezekre a számokra Sátán formált jogot. Ezért a gondviselés történelmében a központi személyeknek számszerű jóvátételi időszakokat kell teljesíteniük a tizenkettes, a négyes, a huszonegyes és a negyvenes számok helyreállítására, mielőtt a hitalapot helyreállíthatnák. E számok tökéletes megtestesülésének helyreállításáért épülő jellemalap csak ezen az alapon valósulhat meg.

2.5 A nemzedékek száma által meghatározott időpárhuzamok

A Biblia tanúsága szerint Isten Ádám után tíz nemzedék és ezerhatszáz év elteltével választotta ki Noét arra, hogy a gondviselés terhét a vállára vegye. Vizsgáljuk meg, hogy az ezerhatszáz év és a tíz nemzedék mely számok helyreállítását jelentette.

A tízes szám az Istennel való egység száma. Az érettségig való növekedés során teljesülnie kell egy időszaknak, amely beteljesíti a tízes számot, és amelyen áthaladva Ádámnak és Évának e szám tökéletes megtestesítőjévé kell válnia. Amikor a bűnbeesés következtében a tízes szám tisztátalan lett, Isten egy központi személyt keresett, aki helyreállítja a tízes számot és hozzálát Isten akaratának teljesítéséhez, vagyis a tízes szám tökéletes megtestesítőivé állítja helyre az embereket, és ezzel egyesíti őket Istennel. Ehhez Isten megkövetelte a központi személytől, hogy teljesítsen egy időszakot a tízes szám helyreállítására. Ebből az okból eredően hívta el Noét éppen tíz nemzedékkel Ádám után.

Az eddigiekben kiderült, hogy az első emberpárnak az éretté válása során a negyvenes számot beteljesítő úton kellett végighaladnia, és ezzel a negyvenes számot tökéletesen meg kellett testesítenie. A bűnbeesett ember akkor válhat olyan központi személlyé, aki hozzájárul ahhoz, hogy a negyvenes szám tökéletes megtestesítői helyreállhassanak, ha felépíti a helyreállításhoz szükséges négypozíciós alapot, majd végigjárja a negyvenes szám helyreállításának időszakát. A negyvenes szám helyreállítása érdekében a négypozíciós alap minden egyes elemének teljesítenie kell egy jóvátételi időszakot, és ennek együttes eredménye egy olyan jóvátételi időszak, amely a százhatvanas számot állítja helyre. Ezen túlmenően, mivel a bűnbeesett embereknek ezt a számot tíz nemzedéken keresztül kellett beteljesíteniük – a tíz az Istennel való egységet jelenti – végül az ezerhatszázas szám jóvátételi időszakát kellett megvalósítaniuk. Ez az oka annak, hogy bibliai időszámítás szerint ezerhatszáz év telt el Ádámtól Noé koráig.

Miután a helyreállítás gondviselése Noé családjában kudarcba fúlt, Isten négyszáz éven és tíz nemzedéken keresztül várakozott, míg elhívta Ábrahámot és a gondviselés feladatát reá ruházta. Az eltelt nemzedékek száma alapján a Noétól Ábrahámig terjedő időszak az Ádámtól Noéig tartó időszakkal állítható párhuzamba, és jóvátétel árán ezt a korábbi időszakot kellett helyreállítania.

Az eddigiekben arról is esett szó, hogy miért négyszáz év volt a hossza ennek a kornak (vö. Megalapozás 3.1). Isten azzal a céllal állította Noét a negyvennapos özönvíz ítélete elé, hogy végre megvalósuljon a helyreállítás gondviselésének célja, amelyért a tíz nemzedék és az ezerhatszáz év folyamán küzdött. Amikor Kám hibája miatt a negyvennapos özönvíz ítélete Sátánhoz került, Istennek egy másik központi személyen keresztül kellett dolgoznia, hogy ezt helyreállítsa. Az Ádámtól Noéig eltelt idő során Isten azon munkálkodott, hogy a tíz nemzedék mindegyikében teljesüljenek a százhatvanas szám helyreállítását szolgáló jóvátételi időszakok. A párhuzamos időszak, tehát a Noé és Ábrahám közötti tíz nemzedék időszakának minden egyes nemzedéke az özönvíz ítéletéből eredő negyvenes szám jóvátételi időszakát jelentette.

A negyvennapos özönvíz ítéletének kudarcát egy olyan jóvátételi időszakkal kellett helyreállítani, amely a negyvenes számra épül. Az egyes generációk helyreállításának egy nemzedéknyi időt kellett felölelnie, így nyilvánvalóan nem lehetett negyven nap alatt elvégezni; emiatt Isten minden egyes nemzedékre negyven évet szabott ki jóvátételi időszakként. Az özönvíz egy napját egy év tette jóvá, csakúgy, mint Mózes idejében, amikor a negyvennapos kémkedés kudarcát a negyvenéves pusztai vándorlás állította helyre. Minthogy ennek a gondviselési szakasznak a tíz nemzedéke során valamennyi generáció egy-egy negyvenéves jóvátételi időszakot képviselt, a jóvátételi időszak teljes időtartama négyszáz évet tett ki.

2.6 A vertikális jóvátétel általi horizontális helyreállítás gondviselési időszakai

Elmondtuk, hogy a gondviselésben minden központi személynek az a feladata, hogy horizontálisan helyreállítsa azokat a vertikális jóvátételi feltételeket, amelyek az ő koráig felhalmozódtak. Eszerint a későbbi nemzedékek központi személyeinek annál nehezebb jóvátételi feltételeket kell horizontálisan teljesíteniük, minél hosszabbra nyúlik a gondviselés történelme.

Ádám családjában a helyreállítás gondviselésében még nem voltak vertikális jóvátételi feltételek, mivel a gondviselés éppen csak elkezdődött. Ha Káin és Ábel a jelképes és a valódi áldozatot helyesen mutatja be, a Messiás alapja egészen egyszerű módon létrejöhetett volna. Ehhez pusztán arra lett volna szükség, hogy amint Ábel Isten számára elfogadható módon felajánlotta az áldozatát, Káinnak engedelmeskednie kellett volna neki és követnie kellett volna, hogy a bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétel megvalósuljon ezzel. A hitalap helyreállításához szükséges számszerű jóvátételi időszakok azon rövid idő alatt teljesültek volna, amelyet a jelképes és a valódi áldozat felajánlása igényelt.

Amikor azonban Ádám családjának kudarca miatt a helyreállítás gondviselése meghosszabbodott, vertikális jóvátételi feltételek kezdtek felhalmozódni különféle számszerű jóvátételi időszakok formájában. Ezért Ádám idejétől fogva a hitalapot helyreállító központi személyeknek bizonyos számszerű jóvátételi időszakokat kell végigjárniuk ahhoz, hogy a tizenkettes, a négyes, a huszonegyes és a negyvenes számot helyreállítsák. Noé esetében neki magának, az életútja során kellett helyreállítania mindezt a vertikális jóvátételi feltételt. A hitalap felépítésének érdekében több számszerű jóvátételi időszakon is keresztül kellett mennie, mint a bárka építésének százhúsz éve, az özönvíz ítéletének negyven napja, az a huszonegy nap, amikor hétnaponta, három alkalommal kiküldte a galambot, valamint a negyvennapos időszak a bárkának az Ararát hegyén való megpihenésétől a galamb kiröpítéséig.

Noé hűségesen végigjárta ezeket a számszerű jóvátételi időszakokat, amelyeket azonban Kám hibája miatt Sátán megtámadott. Ebből következően ezek ismét vertikális jóvátételi feltételként maradtak hátra. Ábrahámnak megvolt a lehetősége, hogy jelképes áldozatával mindezt egyszerre helyreállítsa. Ábrahám viszont hibázott a felajánlásban, így a jóvátételi időszakok horizontális helyreállítása nem valósulhatott meg, vertikálisan kellett őket helyreállítani: akarata teljesülését Isten Izsák és Jákob nemzedékére halasztotta el, hogy a tizenkettes, a négyes, a huszonegyes és a negyvenes számok helyreállítását szolgáló jóvátételi időszakok egymást követően teljesüljenek.

Ábrahám családjában a hitalap jóvátételi feltételeinek horizontálisan kellett volna megvalósulniuk, ehelyett azonban vertikális helyreállítás sorozatára került sor: százhúsz év telt el aközött, hogy Ábrahám elhagyta Háránt, illetve Jákob kenyérért és lencséért megvette az elsőszülöttségi jogot Ézsautól; innentől negyven év elmúltával kapta meg Jákob a legidősebb fiúnak járó áldást apjától, Izsáktól, és részesült Isten áldásában a Hárán felé vezető úton; huszonegy év múlva végezte be fáradságos munkáját Háránban és tért vissza Kánaánba családjával és vagyonával együtt; majd újabb negyven évvel később az egész családja Egyiptomba ment József kérésére. Ekképpen megnövelt hosszúságú vertikális időszakok révén teljesültek azok a jóvátételi feltételek, amelyek nem valósulhattak meg horizontálisan.