5. rész: A világegyetem teremtésének és növekedésének folyamata

5.1 A világegyetem teremtésének folyamata

Ahogy a világegyetem teremtését a bibliai Teremtés könyve leírja, a kezdeti káoszból, ürességből és sötétségből Isten megteremtette a világosságot. Aztán elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől, majd a földet a tengertől; növényeket, halakat, madarakat és emlősállatokat teremtett, végül megalkotta az embert. Mindez „hat nap” alatt történt. E feljegyzés alapján feltételezhetjük, hogy a világegyetem teremtése egy hat napként leírt időszakot vett igénybe.

A bibliai teremtéstörténet egyes hasonlóságokat mutat a modern tudománynak a világegyetem eredetéről és kialakulásáról vallott elméletével. A modern tudomány szerint a világegyetem táguló plazmaként született. A káoszból és az ürességből világító égitestek formálódtak. Ahogy a Föld olvadt anyaga lehűlt, az égen a vulkánkitörések nyomán vízboltozat jött létre. A föld megemelkedett, a víz esőként hullott alá, létrejöttek a szárazföldek és a tengerek. Aztán megjelentek az alacsonyabb rendű növények és állatok, majd a halak, madarak, emlősállatok, végül az emberiség, ebben a sorrendben. A Föld korát több milliárd évre becsülik. Figyelembe véve azt, hogy a világegyetem teremtésének több ezer éves bibliai leírása a mai tudományos kutatások eredményével csaknem teljesen egybeesik, biztosak lehetünk abban, hogy a bibliai történet isteni kinyilatkoztatás.

A világegyetem nem pusztán egy pillanat alatt született meg. Kialakulása és fejlődése valójában elképzelhetetlenül hosszú időbe telt. A teremtéshez szükséges hat napos bibliai időszakot tehát nem a valódi napkeltékkel és napnyugtákkal kell számolni. A hat bibliai nap a teremtés folyamatának hat, egymást követő szakaszát jelképezi.

5.2 A teremtés növekedési folyamata

Abból a tényből, hogy a teremtés befejezéséhez hat napra, vagyis hat időszakra volt szükség, arra következtethetünk, hogy bizonyos időszak a világegyetemet felépítő összes egyéni létező teremtéséhez is kellett. Továbbmenve, az a mód, ahogyan a Teremtés könyve az eltelt napokat számolja, feltár valamit a létezők megteremtéséhez szükséges idő múlásáról. A bibliai feljegyzés az egyes napokat szokatlan módon számlálja. A teremtés első napjának elteltével megállapítja: „Eljött az este és lett reggel, az első nap”18. Azt hihetnénk, hogy az este és az éjszaka elmúltával jövő reggel a második napot jelzi, azonban itt mégis az első naphoz tartozik. A bibliai „egy nap” azt mutatja, hogy a teremtett dolgoknak, mielőtt „reggel” elérik a tökéletességüket, az éjszakával jelképezett növekedési folyamaton kell átmenniük. Az új reggelt üdvözölve aztán továbbléphetnek teremtésük eszményének megvalósítása felé.

A teremtésben előforduló összes jelenség csak egy bizonyos idő elteltével hozza meg gyümölcsét. Minden dolog úgy teremtetett, hogy csak egy meghatározott növekedési folyamat után érheti el teljességét.

5.2.1 A növekedési folyamat három szakasza

Isten eredeti belső természetét és eredeti külső formáját a világegyetem matematikai elveken alapulva tárja fel és jeleníti meg. Ebből arra következtethetünk, hogy Isten természetének egyik vonása matematikai törvényszerűségeken alapul. Isten az egyetlen, abszolút valóság, akiben a kettős jellemvonások harmonikus kölcsönhatásban eggyé válnak, ennélfogva Isten a hármas szám lénye. Valamennyi, Isten hasonlatosságára teremtett dolog létezése, mozgása és növekedése egy háromszakaszos folyamaton keresztül nyilvánul meg.

A négypozíciós alapnak, Isten teremtésre vonatkozó céljának szintén egy háromszakaszos folyamaton át kellett volna kiteljesednie: Isten – az eredet –, Ádám és Éva házassága, valamint gyermekeik születése. Ahhoz, hogy egy létező a négypozíciós alapot felépítse és körmozgásba kezdjen, át kell haladnia az eredet-szétválás-egyesülés háromszakaszos folyamatán, illetve meg kell valósítania a három objektum célját, úgy, hogy a négypozíciós alap minden eleme a másik hárommal kölcsönös kapcsolatban álljon, csakúgy, ahogy mindent legalább három ponton kell alátámasztani ahhoz, hogy biztosan álljon. Tehát minden létező a kialakulás, a növekedés és a kiteljesedés három, egymást követő szakaszán végighaladva éri el a tökéletességet.

A természetben sok hármas egységben megjelenő dolog van. Maga a természet is három területre, szervetlen, növény- és állatvilágra bontható. Az anyagnak három halmazállapota van: gáz, cseppfolyós és szilárd. A növények legtöbbje három részből, gyökérből, szárból vagy törzsből és levelekből áll. Az állatok fejből, testből és végtagokból épülnek fel.

A hármas számra a Biblia is sok példával szolgál. Az ember amiatt nem teljesítette létezésének célját, mert bűnbe esett, mielőtt végighaladt volna a növekedési folyamat három szakaszán. Az embernek tehát ahhoz, hogy új erőfeszítéseket téve megvalósítsa célját, keresztül kell mennie ezen a három szakaszon. Isten a helyreállítás gondviselésében azon dolgozott, hogy visszaszerezze a hármas számot, s ezért található annyi utalás a hármas számra a Bibliában: a szentháromság (az Atya, a Fiú, a Szentlélek); a Paradicsom három szintje; a három arkangyal; Noé bárkájának három szintje; a három galamb, amelyet Noé engedett ki a vízözön után; Ábrahám három áldozata; a háromnapos út Izsák feláldozása előtt. Mózes idejében a háromnapos sötétség, a kivonulás előtti háromnapos megtisztulás, a Kánaánba vonulás háromszor negyvenéves időszaka, a Jordánon való átkelés előtti háromnapos megtisztulás Józsué idejében. A Jézus magánéletének három évtizedét követő hároméves nyilvános szolgálat, a három keleti bölcs és három ajándékuk, a három fő tanítvány, a három kísértés, a három ima a Getszemáni-kertben, Péter háromszor tagadta meg Jézust, az ég három órára sötétedett el a keresztre feszítéskor és Jézus három napot volt a sírban feltámadása előtt.

Mikor esett bűnbe az első emberpár? Növekedési folyamata során, amikor még éretlen volt. Ha tökéletessége elérése után esett volna bűnbe az ember, Isten mindenható voltába vetett hitünknek nem lenne alapja. Ha a bűnbeesés azután történt volna, miután az ember a jóság tökéletes megtestesülésévé vált, akkor maga a jóság sem volna tökéletes. Így el kellene fogadnunk azt, hogy maga a jóság forrása, Isten sem tökéletes.

A Teremtés könyve lejegyzi, hogy Isten imígy intette Ádámot és Évát: „De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”. Ádám és Éva választhatott, hogy figyelmen kívül hagyják Isten figyelmeztetését és elveszítik az életüket, vagy hallgatnak rá és élnek. Az a tény, hogy mind a bűnbeesés, mind a tökéletessé válás lehetősége előttük állt, azt mutatja, hogy még éretlenek voltak. A világegyetem úgy teremtetett, hogy tökéletességét a Bibliában hat napként leírt növekedési folyamat után érje el. Mint Isten teremtményeinek egyike, az ember sem kivétel e törvény alól.

A növekedési folyamat melyik szakaszán estek bűnbe az első emberek? A bűnbeesés a növekedési szakasz végén történt. Ezt a bűnbeesés körülményeinek és a helyreállítási gondviselés történelmének vizsgálata igazolja. A kötet további tanulmányozása ezekbe is mélyebb betekintést kínál.

5.2.2 A közvetett uralom birodalma

Valamennyi teremtmény az Isten Törvénye által biztosított autonómia és irányítás által halad végig a növekedés folyamatán. Isten, az Őstörvény forrása, csak az Őstörvényen alapuló növekedés gyümölcsével tud kapcsolatba lépni. A teremtett dolgokat Isten csak közvetetten tudja irányítani. A növekedési folyamatot emiatt Isten közvetett uralma birodalmának vagy az Őstörvény általi fejlődés birodalmának nevezzük.

A létezők tökéletességüket akkor érik el, miután az Istentől jövő Őstörvény autonómiája és irányítása által végigmennek a növekedési folyamaton. Az ember azonban úgy teremtetett, hogy növekedéséhez – az Őstörvény irányítása mellett – saját felelőssége is szükséges. Ahhoz, hogy a növekedési folyamaton sikerrel haladjon végig és a tökéletességet elérje, az embernek vállalnia kell felelősségét. Abból a parancsolatból, amit Isten Ádámnak és Évának adott, arra következtethetünk, hogy őseink felelősek voltak azért, hogy higgyenek Isten Igéjében és a gyümölcsből ne egyenek. Engedetlenségük és bűnbeesésük nem Istenen, hanem önmagukon múlott. Következésképpen az, hogy az ember eléri-e a tökéletességet vagy sem, nem pusztán Isten teremtő erején múlik, hanem az ember saját felelősségének vállalása is kell hozzá. Isten, a Teremtő az embert úgy alkotta meg, hogy a növekedési szakaszon (a közvetett uralom birodalmán) úgy juthasson végig és a tökéletességet akkor érhesse el, ha vállalja saját felelősségét. Minthogy maga Isten teremtette az embert ekképpen, az ember felelősségébe nem avatkozik bele.

Isten amiatt adományozott szabad akaratot az embernek, hogy felelőssége vállalásával – amit még Isten sem befolyásolhat – az ember örökölhesse Isten teremtő természetét és Isten teremtő munkájának részese lehessen. Isten akarata az, hogy az ember megszerezze a tulajdonjogot és méltóvá váljon arra, hogy a teremtés felett teremtőként uralkodjon, akárcsak Isten uralkodik Teremtőként őfelette. Ez jelenti az alapvető különbséget az ember és a teremtés többi része között.

Ha felelősségünket vállaljuk, Isten teremtő voltát kapjuk örökül és hatalmat szerzünk valamennyi teremtett dolog, még az angyalok felett is. A tökéletesség eléréséhez a közvetett uralom birodalmán átvezető utat Isten biztosítja számunkra. Nekünk, bűnbe esett embereknek, akik az uralkodásra való jogot még nem nyertük el, a helyreállítás elveinek megfelelően kell vállalnunk felelősségünket. Ily módon előrehaladhatunk a közvetett uralom birodalmában és helyreállíthatjuk a teremtett dolgok, köztük a Sátán feletti uralkodásra való jogunkat. Ez az egyetlen mód, ahogyan a teremtés célját megvalósíthatjuk. Isten megváltó gondviselése amiatt tartott ilyen hosszú ideig, mert a helyreállítás gondviseléséért felelős központi személyek újból és újból hibáztak saját felelősségük teljesítésében, amit még Isten sem befolyásolhatott.

Bármilyen nagy is Krisztus kereszthalálának megváltó kegyelme, az ajtónkon kopogtató megváltás tehetetlen, ha hitünket meg nem erősítjük, ez a mi felelősségünk. Isten terve az volt, hogy Jézus keresztre feszítése nyomán a feltámadás kapuit megnyissa, de az, hogy hisz-e benne vagy sem, kizárólag az egyén saját felelőssége.

5.2.3 A közvetlen uralom birodalma

Mit jelent és milyen céllal rendelkezik a közvetlen uralom birodalma? Az emberek akkor élnek a közvetlen uralom birodalmában, amikor Isten szeretetében szubjektumként és objektumként egyesülnek, négypozíciós alapot építenek fel, és szívükben teljesen eggyé válnak Istennel. Ebben a birodalomban a szubjektum akaratának megfelelően szabadon és hiánytalanul osztják meg szeretetüket és szépségüket, a jóság célját emígy teljesítve ki. A közvetlen uralom birodalma a tökéletesség birodalma. A teremtés céljának megvalósulásához ez nélkülözhetetlen.

Mit jelent Istennek az ember feletti közvetlen uralma? Ha Ádám és Éva tökéletes, Isten-központú egyénekké lettek volna, egy emberként kellett volna együtt élniük, hogy a családi szintű négypozíciós alapot felépítsék. Ádám, a családfő vezetésével a szeretet és a szépség teljességét osztották volna meg egymással, s Isten szívével egységben a jóság életét élték volna. A közvetlen uralom birodalmában Isten szívét az emberek élénken, saját magukon belül érzik majd, vagyis ismerik majd az Ő akaratát és aszerint is cselekednek. Miként a lélek finom utasításaira a test valamennyi része önkéntelen mozdul, úgy Isten akaratát is önként teszi majd az ember, hisz Isten szívének szándékait mélyen átérzi. A teremtés célja a teljes összhang ezen állapotában valósul meg.

Milyen lesz az a világ, amelyben a természet az ember közvetlen uralma alatt van?

Amikor egy teljességgel érett személy a természet különböző dolgait mint objektumait kezeli, együtt létrehozzák a négypozíciós alapot. Azok az emberek, akik Isten szívével teljes összhangban élnek, a természetet a szeretet és a szépség szabadon áramló megosztására ösztönzik, és így az egész világegyetem a jóság megvalósulása lesz. Az ember majd e módon gyakorol közvetlen uralmat minden teremtett dolog felett.