1. rész: Gondviselésbeli időazonosságok

Az emberi történelem folyamatát vizsgálva gyakran találunk példát arra, hogy egy időszak különféle mozzanatai hasonlóképpen ismétlődnek meg egy későbbi korban. Ez a jelenség több történész érdeklődését megragadta, akik a háttérben húzódó okok ismerete nélkül is rámutattak a történelem spirális előrehaladására. Amikor egy múltbeli időszak eseményei – jóllehet területi és mértékbeli különbségekkel – megismétlődnek, a két időszakot gondviselésbeli időazonosságoknak nevezzük. Azért ezt a kifejezést használjuk, mert az időazonosságok legfőbb oka Isten helyreállítási gondviselésében rejlik.

Hogyan alakulnak ki a gondviselésbeli korszakok közötti párhuzamok? A helyreállítás gondviselése a történelmet egy meghatározott cél felé vezeti, mialatt a történelem menetét különféle események alakítják. Amikor a gondviselés egy bizonyos időszakának központi személye nem teljesíti felelősségét a Messiás alapjának helyreállításában, akkor az adott korszak lezárul. Isten azonban előre elrendelte akaratának abszolút és végleges megvalósulását (vö. Predesztináció), így egy másik személyt választ ki, hogy e küldetést továbbvigye, és egy újabb történelmi korszakot nyit meg a gondviselésben, hogy a Messiás alapját jóvátétellel helyreállítsa. Ez az új időszak az előzőt állítja helyre jóvátétel útján, ezért ennek folyamán hasonló események ismétlődnek meg. Az egyes korszakok közti azonosságok innét erednek.

A párhuzamos időszakok azonban nem teljesen azonos módon és azonos eseményekkel ismétlődnek meg, mivel az adott korszak központi személyének ez idő alatt (horizontálisan) helyre kell állítania azokat a jóvátételi feltételeket, amelyek az előző korszakban (vertikálisan) nem teljesültek. Az új központi személynek annál nehezebb jóvátételi feltételeket kell teljesítenie, minél jobban kitolódott a helyreállítás gondviselése, és minél több múltbéli jóvátételi feltétel halmozódott fel. Következésképpen, az újabb párhuzamos időszak tartalma és hosszúsága tekintetében is különbözik az előzőtől.

A növekedési folyamat három szintje a megjelenítés három szintjét képviseli: a kialakulási szakasz a jelképes, a növekedési szakasz a képmás szintű, a kiteljesedési szakasz pedig a tényleges megjelenítés szintjét. A történelem fejlődése során a helyreállítás gondviselésének párhuzamos időszakaiban e mintának megfelelően ismétlődtek meg az egyes, hasonló események. A helyreállítás gondviselésének egész történelme az időazonosságok alapján is tagolható: a helyreállítás gondviselését megalapozó korszak a jelképes azonosság, a helyreállítás gondviselésének korszaka a képmás szintű azonosság, a helyreállítás gondviselését meghosszabbító korszak pedig a tényleges azonosság kora.

A következőkben vizsgáljuk meg, milyen fő tényezők játszanak szerepet a gondviselésbeli időazonosságok kialakulásában.

Párhuzamokat mutató korszakok amiatt jelennek meg, mert a Messiás alapjának felépítését szolgáló gondviselés egyes időszakait meg kell ismételni. A gondviselésbeli időazonosságokat ennek megfelelően a következő meghatározó elemek alakítják: egyrészt a hitalap három alapfeltétele (a központi személy, a feltétel tárgya és a jóvátétel számszerű időszaka), másrészt pedig a bűnös természet leküzdésének jóvátételi feltétele, amely a jellemalap helyreállításához szükséges.

Ezeket a tényezőket tanulmányozva a gondviselésbeli időazonosságok két tényezője rajzolódik ki.

Elsőként az, hogy a gondviselés párhuzamos időszakainak időtartamát a hitalap helyreállításához szükséges jóvátételi időszak nemzedékeinek vagy éveinek konkrét száma határozza meg.

Amikor a helyreállítás gondviselésében egy központi személy nem teljesíti a felelősségét, és ezzel Isten akaratának megvalósulása későbbre tolódik, Isten egy másik központi személyen keresztül ismétli meg munkáját egészen addig, amíg az elveszett hitalap véglegesen helyreáll. A párhuzamos időszakokban a hitalap-helyreállítás számszerű időszakának valamilyen formában meg kell ismétlődnie. Ezért a történelem párhuzamos időszakai közel megegyező hosszúságúak, és tartamuk azonos, meghatározott számú évet vagy nemzedéket képvisel. Fejezetünk részleteiben tárgyalja ezt a kérdést.

A történelmi párhuzamokat másodsorban olyan további gondviselésbeli tényezők formálják, mint a központi személy, a hitalap feltételének tárgya, illetve a bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétel, amely a jellemalap megteremtését szolgálja.

A helyreállítás gondviselésének végső célja a Messiás alapjának helyreállítása. Így hát amikor a gondviselés meghosszabbodik, akkor a Messiás alapjának helyreállítását szolgáló egyes gondviselési időszakok is megismétlődnek. Minthogy a Messiás alapja úgy valósulhat meg, ha a jelképes áldozat által felépül a hitalap, majd a tényleges áldozat által a jellemalap, a gondviselés történelme folyamán az időszakok azzal a céllal ismétlődnek meg, hogy e két áldozat helyreálljon. A gondviselés időszakai közötti párhuzamok ilyen módon alakultak ki. Ezzel a témával a következő fejezetben foglalkozunk részletesen.