4. rész: Szakaszok és időtartamuk a helyreállítás gondviselését meghosszabbító korszakban

A helyreállítás gondviselését meghosszabbító korszakban tényleges azonosságokkal kell helyreállítani a helyreállítás gondviselésének korszakát, azaz a képmás szintű azonosság korát. Mivel e kor szakaszainak jóvátétel útján helyre kell állítania az előző kor párhuzamos szakaszait, így sorrendjüket és időtartamukat tekintve párhuzamos módon követik egymást.

4.1 A keresztényüldözés négyszáz éves időszaka a római birodalomban

Az újszövetségi kor hajnalán eljött Jézus, hogy valóra váltsa Isten akaratát, azt a küldetést, amelyet korábban az ószövetségi kort megnyitó Ábrahám, a hit atyja viselt. Emlékezzünk rá, hogy az izraelitáknak négyszáz éven át kellett rabszolgaságban gyötrődniük Egyiptomban azért, hogy nemzeti szinten helyreállíthassák a hitalapot, amely akkor omlott össze, amikor Ábrahám rosszul ajánlotta fel a jelképes áldozatot. A korai keresztények egy hasonló, szenvedésekkel teli időszakon mentek keresztül, hogy jóvátétellel helyreállítsák a hitalapot, amely elveszett a zsidó nép hibájából, akik nem követték Jézust mint magát az élő áldozatot. Ez volt az a négyszáz éves időszak, mialatt a keresztényeknek üldözésben volt részük a Római Birodalomban.

Az üldöztetés Kr. u. 313-ra enyhült, amikor a kereszténységet Konstantin császár hivatalosan elismerte törvényes vallásként, Kr. u. 392-ben Theodosius császár pedig államvallássá tette. Ez az időszak tényleges azonossága volt az izraeliták négyszáz éves egyiptomi rabságának, és ezt a korábbi időszakot kellett párhuzamos jóvátételi feltételekkel helyreállítani.

4.2 A területi egyházi vezetés négyszáz éves időszaka

A helyreállítás gondviselése korszakának következő szakasza a bírák négyszáz éves időszaka volt, mialatt az izraeliták törzseit bírák vezették. A helyreállítás gondviselését meghosszabbító korszak a tényleges azonosság kora volt, így egy olyan négyszáz éves időszakot is magába foglalt, amely a bírák korával állítható párhuzamba. Az úgynevezett területi egyházi vezetés szakasza akkor kezdődött, amikor a Római Birodalomban a kereszténységet államvallássá nyilvánították, és Kr. u. 800-ban, Nagy Károly császárrá koronázásával ért véget. Ebben az időszakban a népet területi egyházi vezetők – pátriárkák, püspökök és apátok – irányították, akik éppen olyan összetett szereppel rendelkeztek, mint a bírák Izraelben. Ez az időszak tényleges azonossága volt a bírák négyszáz évének, és az volt a célja, hogy ezt a korábbi időszakot párhuzamos jóvátételi feltételek révén helyreállítsa.

4.3 A keresztény birodalom százhúsz éves időszaka

Amikor Saul vezetése alatt egyetlen nemzetként egyesültek az izraeliták, elkezdődött az egyesült királyság Dávid, majd Salamon uralkodása alatt folytatódó százhúsz éves időszaka. A keresztény birodalom, vagy másképpen a Karoling Birodalom ezzel párhuzamos százhúsz éve Kr. u. 800-ban Nagy Károly trónra lépésével indult el, majd Kr. u. 919-ben fejeződött be, amikor a birodalom keleti felében a király leszármazási vonala megszakadt, és I. Henriket választották a németek királyává. Ez az időszak tényleges azonossága volt az egyesült királyság százhúsz évének, és ezt a korábbi időszakot kellett párhuzamos jóvátételi feltételek által helyreállítani.

4.4 Kelet és nyugat megosztott királyságának négyszáz éves időszaka

Mivel a templom szentségét nem tartották megfelelően tiszteletben az egyesült királyság idején, a királyság végül két részre, az északi Izraelre és a déli Júdeára vált szét, és így kezdetét vette Észak és Dél megosztott királyságának négyszáz éve. A helyreállítás gondviselését meghosszabbító korban a Karoling Birodalmat is két részre tagolták: Keleten a Szent Római Birodalomra és Nyugaton a Francia Királyságra. Jóllehet első alkalommal a Keleti Frank Királyságra, a Nyugati Frank Királyságra és Itáliára osztották fel a Karoling Birodalmat, Itália hamarosan a Keleti Frank Birodalom uralma alá került, és együtt alkották a Szent Római Birodalmat, míg a Nyugati Frank Birodalom mint a Francia Királyság szilárdult meg. Kelet és Nyugat megosztott királyságának négyszáz éve 919-ben, a keresztény birodalom felosztásával kezdődött, és 1309-ben ért véget, amikor a pápaság a mai Dél-Franciaország területén található Avignonba költözött. Ez az időszak tényleges azonossága volt Észak és Dél megosztott királysága négyszáz évének, és ezt a korábbi időszakot kellett párhuzamos jóvátételi feltételekkel helyreállítani.

4.5 A pápai fogság és visszatérés kétszáztíz éves időszaka

Észak és Dél megosztott királyságának időszaka során Izrael királyságának népe lezüllött bálványimádóvá lett, majd az asszírok keze által elpusztult. Júdea királyságának népe Délen szintén hitetlenné vált, a templom szentségét nem tudta megőrizni, emiatt száműzetésbe került Babilonba, a sátáni világba. A következő kétszáztíz évben rabságban gyötrődött, majd visszatért Izraelbe, újjáépítette a templomot és felújította Istennel való szövetségét. A pápai fogság és visszatérés ezzel párhuzamos időszaka szintén közel kétszáztíz évig tartott; Kr. u. 1309-ben kezdődött, amikor a pápaság korrupttá vált, és V. Kelemen pápa arra kényszerült, hogy Rómából Avignonba költöztesse át a pápai székhelyet, és alávesse magát a francia királyok akaratának. Ez az időszak még azt követően is folytatódott, hogy a pápaság visszatért Rómába, és egészen 1517-ig tartott, amikor kezdetét vette a protestáns reformáció. Ez a kétszáztíz éves időszak tényleges azonossága volt a zsidó fogság és visszatérés kétszáztíz évének, és az volt a célja, hogy ezt a korábbi időszakot párhuzamos jóvátételi feltételek által helyreállítsa.

4.6 A Messiás második eljövetelére való felkészülés négyszáz éves időszaka

A babiloni fogságból kiszabadulva és Jeruzsálembe visszatérve a zsidók megújították vallási és politikai életüket. Malakiás jövendöléseire támaszkodva előkészületeket tettek a Messiás fogadására, és a Messiás eljövetelére való felkészülés négyszáz éve után Jézus eljött a zsidó néphez. A helyreállítás gondviselését meghosszabbító korszakban számíthatunk egy párhuzamos időszakra, a Messiás második eljövetelére való felkészülés négyszáz évére, amely jóvátétellel helyreállítja a korábbi korszakot. Ez a korszak 1517-ben Luther Mártonnal és a protestáns reformációval köszöntött be, és Krisztus Második Eljövetelének előestéjéig tart. Ez az időszak a tényleges azonossága a Messiás eljövetelére való felkészülés négyszáz éves időszakának, és a célja az, hogy ezt a korábbi időszakot párhuzamos jóvátételi feltételek által helyreállítsa.