4. rész: A bűnbeesés következményei
Melyek voltak a világegyetemre nézve, beleértve az emberiséget és az angyalokat, a szellemi és a fizikai bűnbeesés következményei? Vitassuk most meg a legsúlyosabbakat.
4.1 Sátán és a bűnbe esett emberiség
Lucifer arkangyal kapta a Sátán nevet bűnbeesése után. Amikor az első emberősök bűnbe estek, vérségi kapcsolatba kerültek Luciferrel. Sátánnal alakítottak ki négypozíciós alapot és így az egész emberiség az ő gyermeke lett. Ezért mondta azt Jézus az embereknek, hogy „Sátán a ti atyátok”, és „viperák fajzatainak” nevezte őket. Szent Pál ezt írta: „De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását”, bizonyítván, hogy senki sem tartozik Isten vérvonalába, hanem az első emberpár bűnbeesése miatt az emberek Sátán vérvonalába tartoznak.
Ha Ádám és Éva elérik a teljes érettséget, és Istennel a középpontban felépítenek egy négypozíciós alapot, akkor megvalósult volna Isten uralmának a világa. Azonban még éretlenül bűnbe estek, és Sátánnal a középpontban alakítottak ki egy négypozíciós alapot. Ennek következtében a világ Sátán uralma alá került. Ezért áll az a Bibliában, hogy Sátán „e világ ura”, „e világ istene”. Amint uralmat nyert az ember felett, akinek eredetileg a teremtés urává kellett volna válnia, Sátán uralmat nyert az egész világegyetem felett is. Írva van, hogy: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását... Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” Ezek a sorok leírják a Sátán uralma alatt levő természet szenvedését, amint vágyik az eredeti természetüket kiteljesített, bűn nélküli emberek megjelenésére, a napra, amikor legyőzik Sátánt és szeretettel fognak uralkodni.
4.2 Sátán tevékenysége az emberi társadalomban
Sátán, mint ahogyan Jóbbal is tette, szüntelenül vádolja az emberiséget és le akarja húzni a pokolba. Ha azonban nincsen objektuma, akivel közös alapot építhet ki, és akivel adás-elfogadás kapcsolatot alakíthat ki, még ő sem tudja folytatni gonosz cselekedeteit. Sátán objektumai a szellemi világban élő gonosz szellemek. E gonosz szellemek objektumai pedig a földön élő gonosz emberek szellemi énjei, és a gonosz szellemek az ő testükön keresztül cselekednek. Sátán hatalma tehát a gonosz szellemek által terjed, és a földön élő emberek cselekedetei által nyilvánul meg. „A Sátán hatalmába kerítette a karióti Júdást”, vagy például Jézus egyszer „Sátánnak” nevezte Pétert. A Bibliában a földön élő gonosz emberek szellemei mint az ördög „angyalai” szerepelnek.
A földi Mennyország (vö. Utolsó napok 2) egy olyan helyreállított világ, amelyben Sátán már semmilyen cselekedetre sem tud szítani. Az emberiségnek, ha fel akarja építeni ezt a világot, le kell rombolnia Sátánnal létesített közös alapját, helyre kell állítania közös alapját Istennel és Vele kell adás-elfogadásba lépnie. A prófécia, hogy az utolsó napokban Sátánt a „mélységbe vetik” azt jelenti, hogy teljesen cselekvésképtelenné válik, mert nem fog egyetlen társat sem találni.
Ha le akarjuk rombolni Sátánnal létesített közös alapunkat és meg akarjuk őt ítélni, meg kell értenünk a személyét és a bűnét, és Isten előtt kell vádolnunk őt. Mindazonáltal Isten az embereket és az angyalokat is felruházta szabad akarattal, erőszakkal nem állíthatja őket helyre. Felelősségük teljesítése által, Isten Igéjéért kiállva kell az embereknek szabad akaratuk erejével önkéntes megadásra kényszeríteni Sátánt. Ez az egyetlen módja annak, hogy visszakerüljünk az Isten által a teremtéskor elképzelt eredeti eszményhez. A helyreállítás gondviselése, minthogy Isten erre az eszményre alapozva viszi előbbre, újra és újra elhúzódott.
4.3 A jó és a rossz a cél szempontjából tekintve
Minthogy már meghatároztuk, hogy mi a jó és mi a rossz (vö. Teremtés 4.3.2), vizsgáljuk meg ezek természetét a cél szempontjából.
Ha Ádám és Éva úgy szerették volna egymást, ahogyan ezt Isten akarta, és Vele a középpontban alakítottak volna ki egy négypozíciós alapot, akkor egy jó világot építettek volna fel. Minthogy azonban ők Isten szándékaival ellentétes célt helyeztek szeretetük középpontjába és Sátánra alapozták négypozíciós alapjukat, végül egy gonosz világot építettek fel. Ez bizonyítja, hogy bár a jó és rossz elemek és cselekedetek ölthetnek ugyanolyan alakot, gyümölcsük megmutatja valódi természetüket. Különböző céljaiknak megfelelően hozzák meg gyümölcseiket.
Számos olyan eset létezik, amikor az emberi természet egy hagyományosan gonosznak ítélt vonása, ha célja Isten akarata felé irányul, jónak tekinthető.
Az emberek által gyakran rossznak ítélt vágy valójában Isten adománya. A teremtés célja az öröm, amely akkor keletkezik, ha a vágy beteljesül. Ha nem lenne vágyunk, sosem érezhetnénk örömöt. Ha nem lenne vágyunk, nem vágynánk Isten szeretetére, arra, hogy éljünk, hogy jó cselekedeteket vigyünk véghez, vagy arra, hogy fejlődjünk. Sem Isten teremtésének a célját, sem a helyreállítás gondviselését nem valósíthatnánk meg tehát vágy nélkül. S ekkor nem épülhetne fel egy rendezett, harmonikus és virágzó emberi társadalom.
Isten által teremtett természetünk részei, a vágyak akkor jók, ha Isten akarata felé irányulnak, és akkor rosszak, ha Sátán akaratát szolgálják. Arra következtethetünk tehát ebből kiindulva, hogy ha ez a világ Krisztus útmutatásának megfelelően megváltoztatja irányát, jó világgá, a földi Mennyországgá válik (vö. Utolsó napok 2.2). A helyreállítás gondviselését tehát értelmezhetjük úgy is, hogy ez az a folyamat, amely által ezt a világot megfordítjuk jelenlegi sátáni irányából a Mennyország, Isten teremtésének a célja felé.
A helyreállítás gondviselése folyamán a jóság mindig relatív volt, sosem abszolút. A történelem bármely meghatározott időszakában az akkori hatalom tanával szembeni engedelmességet jónak, az ellene való lázadást rossznak ítélték. A korszakváltás azonban hatalom-és doktrínaváltással is jár, amelynek újak a céljai, valamint a jóról és rosszról alkotott felfogása. Jónak tekinthető az, ha bármilyen vallási hagyománynak vagy iskolának a tagja egyetért a hivatalos tantételekkel vagy filozófiai elmélettel, és rossznak az, ha fellázad ellene. Amikor egy tan vagy filozófia változásokon megy keresztül, új céljainak megfelelően a jóról és a rosszról alkotott felfogása is megváltozik. Ehhez hasonlóan, ha valaki más vallásra tér át vagy más elméleti iskolához csatlakozik, ennek megfelelően fog megváltozni a jóról és a rosszról alkotott nézete is. Leginkább azért sújtják folyamatosan konfliktusok és forradalmak az emberi társadalmat, mert ahogyan az emberek különböző célokat akarnak elérni, változik a jóról és a rosszról kialakított normájuk is. Az emberek azonban, a történelem végeláthatatlan konfliktusain és forradalmain keresztül is keresték azt az abszolút jóságot, amelyre eredeti lelkük is vágyott. A konfliktusok és forradalmak a bűnös emberi társadalomban elkerülhetetlenül tovább folytatódnak, amint az emberek keresik ezt az abszolút célt, egészen addig, míg végül felépül a jóság világa.
A jóság normája csupán a helyreállítás folyamata alatt marad relatív. Isten, az időn és téren túli örök és abszolút lény, megvalósítja uralmát és kihirdeti igazságát, amint eltűnik Sátán uralma a földről. Azon a napon Isten igazsága abszolút lesz, és a cél, amit szolgál és az általa felállított jóság normája is abszolút lesz. Ezt a kozmikus és mindent magába foglaló igazságot Krisztus a második eljövetelekor fogja megszilárdítani.
4.4 A jó és a gonosz szellemek tettei
A „jó szellemek” Istent, az Ő oldalán álló jó szellemeket és az angyalokat jelölő általános kifejezés. A „gonosz szellemek” pedig Sátánt és az ő oldalán álló szellemeket jelzik. Mint általában a jó és a rossz cselekedetek, a jó és a gonosz szellemek is kezdetben hasonlóaknak tűnnek, de ellentétes célt szolgálnak.
Egy jó szellem munkája idővel növelni fogja a személy béke- és igazságérzetét, sőt még az egészségét is javítani fogja. A gonosz szellemek tettei azonban fokozatosan növelni fogják a nyugtalanságát, a félelmét és az önzését, és rontják az egészségi állapotát is. Azok számára, akik nem ismerik az Alapelvet, talán nehezebb lesz érzékelni a szellemek munkáját, később azonban, gyakran túl későn, a gyümölcseikről fogják felismerni a szellemek természetét.
Minthogy a bűnbe esett ember Isten és Sátán között áll, és mindkettejükkel kapcsolatban van, a jó szellem munkáját finoman befolyásolhatják egy gonosz szellem cselekedetei. Vannak olyan esetek, amikor egy jelenség, amely kezdetben egy gonosz szellem munkájának tűnik, végül a jó szellemek hatása alá kerül. Egy olyan ember számára tehát, aki nem ismeri az Alapelvet, nagyon nehéz megkülönböztetni a különböző szellemek munkáját. Sajnálatos az, hogy tudatlanságában számos vallási hatóság elítéli a jó szellemek munkáját azáltal, hogy egy kalap alá veszi a gonosz szellemek munkájával. Ezzel abba a pozícióba kerülnek, hogy nem szándékosan ugyan, de szembeszegülnek Isten akaratával. A szellemi jelenségek napjainkban egyre jobban elterjedtek. Amíg a vallási vezetők nem tudják világosan megkülönböztetni a jó szellemek munkáját a gonosz szellemekétől, addig nem fognak tudni megfelelő útmutatást adni azoknak az embereknek, akiknek valamilyen szellemi élményük volt.
4.5 A bűn
A bűn a mennyei törvény megszegése, amelyet egy ember a Sátánnal létesített közös alap által, a vele indított adás-elfogadás feltételének megteremtésével követ el.
A bűnöket négy csoportba lehet sorolni. Az első az eredendő bűn, amely az első ősök fizikai és szellemi bűnbeeséséből származik. Beleivódott a származási vonalunkba, és ez minden bűn gyökere.
A második az örökölt bűn, amelyet az ember az őseitől örököl. A tízparancsolatban az áll, hogy a szülők bűnei utódaikon lesznek megtorolva.
A harmadik a kollektív bűn, amelyért egy ember egy csoportba való tartozása miatt felelős, akkor is, ha nem követte el, és nem is örökölte őseitől. Jézus kereszthalála egy példa erre. Ennek a bűnnek a terhe a zsidó nép és az egész emberiség vállán nyugszik, annak ellenére, hogy csupán a főpapok és néhány írástudó volt az, aki Jézust a keresztre küldte. A zsidó népnek ennek következtében fájdalmas szenvedésen kellett keresztülmennie, és Krisztus második eljöveteléig az egész emberiségnek a megpróbáltatások útját kellett járnia.
A negyedik az egyéni bűn, amelyet az egyén saját maga követ el.
Az eredendő bűnt tekinthetjük az összes bűn gyökerének, az örökölt bűnt a törzsnek, a kollektív bűnt az ágaknak és az egyéni bűnt a leveleknek. Minden bűn a gyökérből, az eredendő bűnből nő ki. Addig, amíg nem irtjuk ki gyökerestül az eredendő bűnt, nem tudjuk teljesen megszüntetni az összes többi bűnt sem. Ám eddig még egyetlen ember sem tudta kiásni a bűnnek ezt a gyökerét, amely oly mélyen fekszik az elmúlt korszakok alatt. Krisztus az egyetlen, aki, minthogy az egész emberiség igaz szülőjeként jön, ezt meg tudja ragadni és ki tudja tépni.
4.6 A bűnös természet fő jellemvonásai
Éva örökölte az arkangyaltól az Istennel szemben elkövetett bűnnel járó összes hajlamot, amikor szexuális kapcsolatuk által vérségi köteléket létesített vele. Ádám ugyanezeket a hajlamokat örökölte, amikor Éva felvéve az arkangyal szerepét, szexuális kapcsolatuk által vérségi köteléket létesített közöttük. Ezek a hajlamok váltak az összes ember bűnös hajlamának a gyökerévé. Ezek bűnös természetünk elsődleges vonásai.
Az arkangyalnak Ádám, Isten szeretett fia iránt érzett irigysége volt az az alapvető motiváció, amelyből kinőttek a bűnös természet fő vonásai. Hogyan lehetséges az, hogy egy Isten által jónak teremtett arkangyal irigységet vagy féltékenységet érezzen?
Az arkangyal eredeti lelke meg volt áldva vággyal és értelemmel. Minthogy értelmes volt, észrevette azt, hogy sokkal nagyobb az a szeretet, amelyet Isten az embernek adott, mint az, amit ő kapott. Vágyai miatt pedig természetes módon sóvárgott az után, hogy Isten jobban szeresse őt. A szívnek ez a vágya természetes módon az irigység és féltékenység felé vezetett. Az irigység az eredeti természet elengedhetetlen mellékterméke, ugyanúgy, mint a fénybe álló tárgynak az árnyék.
A tökéletesség elérése után azonban egy ember esetleges irigysége nem fog bűnbeeséshez vezetni. A tökéletes ember mélyen megérti majd, hogy a vágyott tárgy elérése után érzett ideiglenes kielégülés nem éri meg az ezután következő önpusztító érzést. Sohasem fognak tehát elkövetni ilyen bűnöket.
A teremtés célját beteljesített világ az emberi test felépítésére hasonlító szerves kapcsolatokra épülő társadalom lesz. A társadalom, felismerve, hogy az egyén bukása által az egész elvész, vissza fogja tartani az egyéneket az önpusztítástól. Az eredeti természettel járó irigy vágyakat az ideális világban az emberiség előbbre haladására használják majd fel. Sosem fognak bűnbeeséshez vezetni.
A bűnös természet fő vonásait nagyjából négy fajtába lehet sorolni. Az első: amikor nem Isten nézőpontjából ítélünk. Az arkangyal bűnbeesésének fő oka az volt, hogy nem szerette ugyanolyan szívvel Ádámot, mint Isten, hanem féltékeny volt rá. Ezért kísértette meg Évát. Jól illusztrálja a bűnös természetnek ezt a vonását az a példa, amikor az udvaronc, ahelyett, hogy tisztelné azt, akit a király szeret, féltékeny a kedvenc emberére.
A második: a saját pozíció elhagyása. Lucifer, azon igyekezvén, hogy Isten szeretetéből többet kapjon, az emberi világban is ugyanazt a szeretet-pozíciót akarta élvezni, amelyet az angyali világban foglalt el. E miatt a jogtalan vágya miatt hagyta el pozícióját és esett bűnbe. A bűnös természet e vonása miatt az emberek hamis vágyaktól űzve, túlbecsülik magukat és túllépnek a jó határain.
A harmadik: az uralom rendjének a megfordítása. Az angyal, akin az embernek kellett volna uralkodnia, átvette Éva felett az uralmat. Majd Éva, akinek Ádám uralma alá kellett volna kerülnie, elkezdett Ádám felett uralkodni. A megfelelő rend felborulása keserű eredménnyel járt. Az emberi társadalmat a saját pozíciójukat elhagyó és az uralmi rendet felborító emberek teljesen megzavarják. Ezeknek az ismétlődő eseményeknek a gyökere a bűnös természet e fő vonásában található.
A negyedik: a bűnös tett szaporítása. Ha bűnbeesése után Éva nem ismételte volna meg a bűnét azáltal, hogy elcsábítja Ádámot, Ádám tiszta marad. Csak Évát viszonylag könnyű lett volna helyreállítani. Éva azonban azáltal, hogy bűnbe vitte Ádámot, elterjesztette saját bűnét. A bűnös természet ezen vonásából származik a gonosz embereknek az a hajlama, hogy belekeverjenek másokat egy növekvő bűn-hálózatba.