1. rész: A bűn gyökere

Senki nem ismerte eddig a bűn mélyben eredő gyökerét, amely az embereket szüntelenül a gonoszság útjára viszi. A keresztények a Bibliából kiindulva ahhoz a bizonytalan hithez ragaszkodnak, mely szerint a bűn gyökere abban rejlik, hogy Ádám és Éva ettek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Néhány keresztény úgy hiszi, hogy a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcse egy valóságos fa gyümölcse volt, mások pedig úgy hiszik, hogy itt is egy jelképről van szó, mint a Bibliában annyiszor. Vizsgáljuk meg a bűnbeesés bibliai történetét és az egymástól eltérő értelmezéseket, hogy megtaláljuk a teljes magyarázatot.

1.1 Az élet fája, valamint a jó és a rossz tudás fája

Ádám és Éva akkor estek bűnbe, amikor ettek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Egészen napjainkig sok keresztény vallja azt a hitet, hogy egy valóságos fa gyümölcséről van szó. Vajon Isten, az emberiség szülője ilyen vonzónak teremtene meg egy gyümölcsöt, ami akár bűnbeesést is okozhat? Vajon olyan helyen hagyná-e, ahol gyermekei könnyen elérhetik?

Jézus azt mondta: „Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert”. Akkor hát hogyan okozhatja egy ehető dolog az ember bűnbeesését? Az emberiséget az első ősöktől örökölt eredendő bűn terheli. Hogyan szállhat a leszármazottakra az a bűn, amit valaminek az elfogyasztása okoz?

Bármely dolog csak a származási vonal folytán örökölhető. Egy étel okozta átmeneti rosszullét következményei nem örökítődnek leszármazottak hosszú során keresztül. Vannak, akik azt vallják, hogy Isten amiatt teremtette a jó és a rossz tudás fáját és parancsolta meg Ádámnak és Évának, hogy gyümölcséből ne egyenek, hogy ezzel próbára tegye engedelmességüket. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon a szeretet Istene ilyen könyörtelen módon tenné-e próbára az embert, úgy, hogy az halálát is okozhatja?

Minthogy Isten megmondta nekik, Ádám és Éva tudták, hogy amint esznek a gyümölcsből, meghalnak. Mégis ettek belőle. Ádám és Éva nem szűkölködtek élelemben. Nem kockáztatták volna az életüket és nem lettek volna engedetlenek csupán azért, hogy hozzájuthassanak valamilyen finomsághoz. Feltételezhetjük tehát, hogy a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse nem egy közönséges gyümölcs volt, sokkal inkább egy olyannyira vonzó dolog, aminek megszerzésétől még a haláltól való félelem sem riasztotta el őket. Ha a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse nem egy valóságos gyümölcs volt, akkor jelképnek kell lennie. Miért kellene a szó szerinti értelmezéshez ragaszkodni, amikor a Biblia olyan sok helyen használ jelképeket és hasonlatokat? Helyesebben tesszük, ha felhagyunk ezzel a régimódi hitfelfogással.

Mielőtt meghatároznánk, mit jelképez a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse, vizsgáljuk meg az élet fáját, amely a jó és a rossz tudás fája mellett állt az Édenkertben. Ha megértjük, hogy mit jelképez az élet fája, akkor a jó és a rossz tudás fájának jelentését is megértjük.

1.1.1 Az élet fája

A Biblia szerint a bűnös ember abban reménykedik, hogy megközelítheti vagy elérheti az élet fáját: „A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája”. Az ószövetségi izraeliták az élet fájában tehát reményük beteljesülését látták. Jézustól egészen napjainkig minden keresztény abban reménykedett, hogy megközelítheti az élet fáját és része lehet benne: „Boldog, aki megmossa ruháját. Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba”. Minthogy az élet fája az emberiség végső vágya, arra következtethetünk, hogy Ádám vágya is az élet fája volt.

A Biblia leírja, hogy amikor Ádám bűnbe esett, Isten egy tüzes kardot tartó kerubot állított az Éden kapujához, hogy őrizze az élet fájához vezető utat. Ebből is arra következtethetünk, hogy Ádám számára a reményt a bűnbeesés előtt az élet fája jelentette. Ádám anélkül űzetett ki a Paradicsomból, hogy reményét, az élet fáját elérte volna.

Így a bűnbe esett ember számára az élet fája attól kezdve csak reménység maradt. Mi volt a növekvő, még nem tökéletes Ádám reménye? Minden bizonnyal az, hogy olyan férfivá válik, aki azáltal, hogy bűnbeesés nélkül eléri a tökéletességet, megvalósítja Isten teremtésének eszményét. Az élet fája azt a férfit jelképezi, aki a teremtés célját teljes egészében megvalósította. Ádámnak ilyen ideális férfivá kellett volna válnia. Az élet fája tehát a tökéletes Ádámot jelképezi.

Ha Ádám nem esett volna bűnbe, leszármazottai is elérték volna az élet fáját, és felépítették volna a földi Mennyországot. Ádám azonban elbukott és Isten tüzes karddal zárta el a fához vezető utat. Az élet fája attól kezdve – még azoknak a hatalmas erőfeszítéseknek az ellenére is, amit a bűnös emberek a teremtés eszményének helyreállításáért tettek – csak elérhetetlen álom maradt. Az eredendő bűnnel terhelt bűnbe esett ember pusztán a saját erejéből a teremtés célját nem tudja teljesíteni, és nem képes az élet fájává válni. Ahhoz, hogy ez az eszmény teljesüljön, meg kell jelennie a földön egy igaz életfának, egy férfinak, aki megvalósította a teremtés eszményét. Az egész emberiséget magába kell oltania és eggyé kell válnia vele. Jézus az élet fájaként jött el. Az élet fája, amire az ószövetségi kor hithű emberei vártak, nem volt más, mint Jézus.

Attól kezdve, hogy Isten tüzes karddal őrizteti az utat, ami az élet fájához visz, a fát nem lehet megközelíteni anélkül, hogy előbb meg ne tisztítanánk az utat. Pünkösd napján lángnyelvek ereszkedtek le a szentekre és a Szentlélek töltötte be őket. Ez az esemény azt jelezte, hogy az út megtisztult és a tüzes kard nem áll többé az útban. A Szentlélek érkezése előtt ez jelent meg lángnyelvek alakjában. Ezzel megnyílt az út Jézus, az élet fája és az élet fájába oltódás felé.

A keresztények azonban csak szellemileg oltódtak be Jézusba. Ez az oka annak, hogy még a legelkötelezettebb keresztény szülők gyermekei is eredendő bűnnel születnek, amit meg kell váltani. Még a legnagyobb hitű szentek sem voltak képesek megszabadulni az eredendő bűntől, s így kénytelenek voltak gyermekeikre átörökíteni azt (vö. Messiás 1).

Krisztusnak mint életfának emiatt kell újra eljönnie a földre. Ha ismét magába oltja az emberiséget, megválthatja az eredendő bűnétől. A keresztények emiatt türelmetlenül várják az élet fájának eljövetelét, ami Krisztus második eljövetelét jelképezi a Jelenések Könyvében.

Isten megváltási gondviselésének az a célja, hogy a Jelenések Könyvében említett életfa elérésével helyreállítsa az Édenkertben megtörtént kudarcot. Ádám a bűnbeesés miatt nem tudta megvalósítani az első életfa eszményét. Jézusnak, az „utolsó Ádámnak” újra meg kell jelennie az utolsó napokban életfaként, hogy befejezze a bűnös emberiség megváltását.

1.1.2 A jó és a rossz tudás fája

Isten nem egyedül Ádámot teremtette meg, hanem megteremtette Évát is, hogy Ádám felesége legyen. Amint az Édenkertben volt egy fa, amely a tökéletes férfit jelképezte, kellett, hogy legyen egy olyan fa is, amely a teremtés eszményét teljes mértékben megvalósító nőt jelképezi. Az életfa mellett álló jó és rossz tudás fája volt az a fa, amely jó célját beteljesítve az ideális asszonyt, a tökéletes Évát jelképezi.

A Biblia a szőlőtő és a vesszők metaforájával utal Jézusra. Ehhez hasonlóan annak érdekében, hogy utaljon a bűnbeesés titkára, Isten megadta a két fa metaforáját, amelyek a tökéletes Ádámot és a tökéletes Évát jelképezik.

1.2 A kígyó személye

Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a kígyó bűnre csábította Évát. Vizsgáljuk meg a kígyó identitását és azt, hogy mit jelképez.

A Bibliában említett kígyó tudott társalogni az emberrel. Bűnre vitte az embert, aki egy szellemi lény. Ezenfelül ismerte Isten akaratát, amely szigorúan megtiltotta az embernek, hogy egyen a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből. Ez nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy a kígyó által jelképezett lény egy szellemi lény volt.

„Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a Sátán, aki tévútra vezeti az egész világot.” (Jel 12,9) Az ősi kígyó maga az Évát az Édenkertben megkísértő kígyó. Ez az ördög vagy Sátán, aki azelőtt a mennyben élt, de levetették onnan, minden bizonnyal egy szellemi lény. A bűnbeesés óta Sátán az emberiség szívét valóban szüntelenül a gonoszság felé fordítja. Minthogy Sátán egy szellemi lény, az őt jelképező kígyónak is egy szellemi lénynek kell lennie. Ez a bibliai bizonyíték megerősíti, hogy az Évát megkísértő kígyó nem egy állat, hanem egy szellemi lény volt.

Felmerül az a kérdés, hogy a kígyó által jelképezett szellemi lény vajon már a világegyetem megteremtése előtt létezett-e, vagy annak részeként lett megteremtve. Amennyiben már a világegyetem megteremtése előtt létezett, és célja Istenével ellentétes lenne, a jó és a rossz küzdelme az egész világegyetemben elkerülhetetlen és örökké tartó lenne. Isten helyreállítási gondviselése ekkor hiábavaló lenne. Alaptalanok lennének továbbá azok az elméletek, amelyek kimondják, hogy a világegyetemet Isten teremtette. Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a kígyó által jelképezett szellemi lény eredetileg jó céllal lett teremtve, de később bűnbe esett és Sátánná vált.

Milyen szellemi lény az, aki képes társalogni az emberrel, megérti Isten akaratát és valamikor a mennyben élt? Milyen lény az, aki bár bűnös és lezüllött, mégis képes túllépni időn és téren azért, hogy uralkodjon az emberi lelken? Csak az angyalok rendelkeznek ilyen képességekkel. Az idézet, hogy „Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre” azt a következtetést támasztja alá, hogy a kígyó, amely megkísértette az embert és bűnt követett el, egy angyal volt.

A kígyónak villás nyelve van. Olyan embert jelképez, aki ellentmondásos dolgokat mond és szívében kettős életet él. A kígyó, mielőtt még felfalná, körültekeredik áldozatán; olyan emberhez hasonlít, aki saját érdekében elcsábít valakit. A Biblia ezért hasonlítja az embert megkísértő angyalt egy kígyóhoz.

1.3 Az angyal és az emberiség bűne

Az már világos, hogy az embert megkísértő kígyó egy angyal volt, aki Sátánná vált, miután bűnbe esett. Vizsgáljuk most meg az angyal és az ember bűnét.

1.3.1 Az angyal bűne

„Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.” (Júd 6-7) Ebből a részből arra következtethetünk, hogy az angyal bűnbeesését egy törvénytelen szexuális kapcsolat jelentette.

A paráznaság bűnét nem lehet egyedül elkövetni. Az angyal vajon kivel létesített az Édenkertben törvénytelen szexuális kapcsolatot? Ahhoz, hogy leleplezzük ezt a rejtélyt, vizsgáljuk meg, hogy milyen bűnt követett el az ember.

1.3.2 Az ember bűne

Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Ádám és Éva, mielőtt bűnbe estek volna, mindketten meztelenek voltak, és nem szégyenkeztek miatta. A bűnbeesés után azonban elszégyellték meztelenségüket és fügefalevélből készült köténnyel eltakarták alsótestüket. Ha azt a bűnt követték volna el, hogy esznek a jó és a rossz tudás fájának valóságos gyümölcséből, minden bizonnyal inkább a kezeiket vagy a szájukat takarták volna el. Az emberi természetnek sajátja, hogy elrejti a hibáit. Az a tény, hogy alsó testrészüket takarták el, mutatja, hogy a szégyenük forrása ez a testrészük, nem pedig a szájuk volt.

A Jób 31,33-ban ez áll: „Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna”. Ádám alsótestét takarta el a bűnbeesés után és ez mutatja, hogy emiatt a testrésze miatt szégyenkezett. Ádám és Éva azért a nemi szervüket szégyellték, mert ez volt bűnös cselekedetük eszköze.

Mi volt az a tett, amelyet az ember a bűnbeesés előtti világban még az élete árán is megtett volna? Nem lehetett más, mint a szeretetkapcsolat. Istennek az áldásokban kifejezett teremtési célját csak a szeretet által lehet megvalósítani. Isten teremtési célja, amelyet a ,,legyetek termékenyek és szaporodjatok” áldása fejez ki, csak a szeretet által teljesedhet be. Ennek megfelelően tehát, Isten teremtési céljának szempontjából a szeretetnek kellene a legértékesebb és a legszentebb dolognak lennie. Az emberek azonban gyakran szégyennel, sőt megvetéssel néznek a szexuális kapcsolatra, hiszen ez volt a bűnbeesés valódi oka. Az ember tehát egy törvénytelen szexuális kapcsolat által esett bűnbe.

1.3.3 A törvénytelen szexuális kapcsolat az angyal és az emberek között

Eddig elmagyaráztuk, hogy az angyal bűnre csábította az emberpárt, és egy törvénytelen szexuális kapcsolat által estek bűnbe. Az emberek és az angyalok az egyetlen szellemi lények, akik képesek szeretetkapcsolatot létesíteni, arra következtethetünk tehát, hogy a törvénytelen szexuális kapcsolat egy angyal és egy ember között történt meg. Jézus azt mondta: „A Sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni”. Minthogy az ördög Sátán, kijelenthetjük, hogy az emberek az első embert megkísértő „ősi kígyó” leszármazottai.

Milyen körülmények között vált az emberiség Sátán, a bukott angyal leszármazottjává? Az angyal és az első ősök között egy törvénytelen kapcsolat alakult ki. Az egész emberiség, mint ennek a kapcsolatnak a gyümölcse, Sátán származási vonalából való. Amikor Szent Pál azt írta, hogy: „Mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását”, elismerte, hogy mi, bűnbe esett emberek nem Isten, hanem Sátán származási vonalából születtünk. Keresztelő János „viperák fajzatjainak”, vagyis Sátán gyermekeinek nevezte az embereket. Jézus a következőket mondta az írástudóknak és farizeusoknak: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?” Ezek a sorok azt bizonyítják, hogy mi az angyal és első őseink között létesített törvénytelen szexuális kapcsolat eredményei vagyunk. Valójában ez a bűnbeesés lényege.

1.4 A jó és a rossz tudás fájának gyümölcse

Az előbbiekben már elmondtuk, hogy a jó és a rossz tudás fája Évát jelképezi. Mit jelképez vajon ennek a fának a gyümölcse? Éva szeretetét. Egy fa gyümölcsei által szaporodik, Évának ehhez hasonlóan Ádámmal létesített isteni szeretete által kellett volna gyerekeket szülnie. Ő azonban sátáni szeretetből gonosz gyermekeknek adott életet. Éva nem éretten született, a növekedési szakaszon való végighaladása után kellett volna elérnie a teljes érettséget. Ilyen módon szeretetéből jó vagy rossz gyümölcsök születhettek volna. Ezért van az, hogy a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse Éva szeretetét jelképezi, a fa maga pedig Évát.

Mi a jó és a rossz tudás fája gyümölcse elfogyasztásának a mélyebb jelentése? Amit megeszünk, részünkké válik. Évának azáltal, hogy tökéletesíti Isten-központú szeretetét, a jóság gyümölcséből kellett volna ennie. Ekkor megkaptuk volna Isten isteni természetének a lényegét és így jó származási vonalat indítottunk volna el. Éva azonban azáltal, hogy a Sátán-központú gonosz szeretetet tökéletesítette, a gonoszság gyümölcséből evett, s így a gonosz természet lényegét örökölte és egy olyan gonosz származási vonalat indított el, amelyből az egész bűnös társadalmunk is kiindult. Az a tény, hogy Éva evett a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből, mutatja, hogy Sátánnal létesített szexuális kapcsolatot, amely vér szerint köti őt Sátánhoz.

Isten így átkozta meg a bukott angyalt, hogy: „Hasadon csúszol és a föld porát eszed életed minden napján”. A „hasadon csúszol” azt jelenti, az angyal egy nyomorúságos lénnyé válik, amely képtelen lesz megfelelően működni, vagy eredeti feladatát teljesíteni. A „föld porát eszed” pedig, hogy amióta levetették a mennyből, az angyal meg van fosztva az Istentől származó életelemektől, s a bűnös világból összegyűjtött gonosz elemekből kell tengetnie életét.

1.5 A bűn gyökere

A Biblia magyarázatából láthatjuk, hogy nem az a bűn gyökere, hogy az első emberpár evett egy gyümölcsből, hanem egy angyallal (akit a kígyó jelképez) létesített törvénytelen szexuális kapcsolat. Ennek eredményeként nem tudták továbbadni Isten jó származási vonalát, hanem Sátán gonosz vonalát terjesztették el.

Tudjuk, hogy az eredendő bűn egyenes ágon generációról generációra terjedt, s ez azért volt lehetséges, mert egy szexuális kapcsolat, amely vérségi kapcsolat, megszilárdította a bűn gyökerét. Elegendő bizonyíték áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy felismerjük, az ember bűnének a gyökere szexuális kicsapongásban rejlik. Azok a vallások, amelyek nagy fontosságot tulajdonítanak a bűntől való megtisztulásnak, a paráznaságot főbenjáró bűnnek tartják, és annak érdekében, hogy megfékezzék, az erényességet és az önmegtartóztatást tanítják. Mindez mutatja, hogy a buja vágyakban található a bűn gyökere. Az izraeliták annak érdekében gyakorolták a körülmetélkedés szertartását, hogy megszentelődjenek. Minthogy a bűn gyökere abban rejlik, hogy örököltük az egész lényünket átjáró szemérmetlenség gonosz vérét, az izraeliták a vér kifolyatásával kiérdemelték Isten kiválasztott népe pozícióját.

A szexuális kicsapongás számos hős, hazafi és nemzet bukását okozta. A bűn gyökere, az erkölcstelen szexuális vágy még a legkiemelkedőbb emberek lelkében is állandóan működik, még akkor is, ha ők olykor nincsenek is ennek tudatában. A vallások által felállított erkölcsi szabályok, különböző nevelési programok alapos alkalmazásával és a bűnözésnek kedvező társadalmi-gazdasági rendszerek reformálásával talán el tudunk törölni minden más rosszat. A szexuális kicsapongás járványát azonban, amely rohamosan elterjedt, amint a civilizáció fejlődése egyre kényelmesebbé és nemtörődömmé tette az emberek életvitelét, senki sem tudja megelőzni. Amíg tehát nem szüntetjük meg teljesen a gonoszság gyökerét, az ideális világba vetett remény csupán egy üres álom marad. A visszatérő Messiásnak egyszer és mindenkorra meg kell oldania ezt a problémát.