5. rész: A szabadság és a bűnbeesés
5.1 A szabadság értelme az Alapelv szempontjából tekintve
Mi az igaz szabadság? Az Alapelv fényében a szabadságnak három vonása emelkedik ki. Az első az, hogy nincsen szabadság az Alapelven kívül. A szabadságnak feltétele a szabad akarat és az ezt az akaratot szolgáló szabad cselekedetek. Az előbbi és az utóbbi a belső természet és külső forma kapcsolata által kötődnek egymáshoz, és csak a köztük felépült harmónia esetén valósul meg a tökéletes szabadság. Szabad akarat nélkül tehát nem létezhet szabad cselekedet, és a szabad akarat sem érvényesül, ha nem jár szabad cselekedetekkel. A szabad akarat idézi elő a szabad tetteket és a szabad akarat a lélek egy megnyilvánulása. Minthogy egy eredeti, bűntelen ember lelke nem működik Isten Igéje, vagyis az Alapelv nélkül, szabad akaratát vagy szabad cselekedeteit sosem az Alapelven kívül fogja érvényesíteni. Az igaz ember szabadsága sosem tér el az Alapelvtől.
A második vonása az, hogy nincsen szabadság felelősség nélkül. Az Alapelv által teremtett emberek csak a szabad akaratukon nyugvó felelősségük teljesítése által érhetik el a tökéletességet (vö. Teremtés 5.2.2). A szabad akarata által a teremtés célját megvalósítani vágyó ember ehhez hasonlóan szüntelenül küzdeni fog azért, hogy teljesítse a feladatát.
Harmadszor, nincsen szabadság eredmény nélkül. Amikor az emberek élnek a szabadságukkal és teljesítik a feladatukat, olyan eredményekért küzdenek, amelyek beteljesítik a teremtés célját, és örömöt adnak Istennek. A szabad akarat szabad cselekedetek révén szüntelenül konkrét eredményeket akar felmutatni.
5.2 A szabadság és a bűnbeesés
Összefoglalva tehát: az Alapelven kívül nem létezik szabadság. A szabadsággal együtt jár az Alapelv által kijelölt felelősség, és a szabadság az Istennek örömöt adó eredmények felmutatására törekszik. A szabad akaraton nyugvó szabad cselekedeteknek csak jó eredményük lehet. A szabadság tehát nem okozhatja a bűnbeesést. Írva van: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”. Ez a szabadság az eredeti lélek szabadsága.
Arra az időre, amíg kötötte őket Istennek a figyelmeztetése, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből, Ádámnak és Évának szabad akaratukból és Isten közbeavatkozása nélkül is engedelmeskedniük kellett volna a parancsolatnak. Eredeti lelkük szabadsága, amely magától fogva felelős azért, hogy a jót keresse, minden bizonnyal engedelmességre ösztönözte őket. Amikor Éva kezdett letérni az Alapelv útjáról, eredeti természete megkísérelve visszatartani őt, félelmet és balsejtelmeket ébresztett benne. Az eredeti lélek szabadsága a bűnbeesés óta arra szolgál, hogy az embereket visszavigye Istenhez. Az emberi szabadság, minthogy ilyen módon működik, nem okozhat bűnbeesést, hanem inkább az eredeti lélek szabadságát elnyomó törvénytelen szeretet nagyobb ereje tehette ezt.
Az igazság az, hogy a bűnbeesés miatt az ember elveszítette szabadságát. Még a bűnbeesett emberekben is érintetlen azonban az eredeti természet magja, amely a szabadságot keresi, és ez teszi lehetővé Isten számára, hogy előre vigye a gondviselést, amely által ezt helyreállítja. A történelem folyamán az emberek egyre jobban vágytak a szabadságra, még életük árán is. Ez arra bizonyíték, hogy a Sátán miatt régen elveszett szabadságunk helyreállításának a folyamatában vagyunk. Szabadság-keresésünknek az a célja, hogy megkönnyítse a teremtésünk céljának megvalósításához Istentől kapott alapvető felelősségünk teljesítését.
5.3 Szabadság, bűnbeesés és helyreállítás
Való igaz, hogy az emberek szabadon kapcsolódhattak a szolgálatukra teremtett angyalokhoz. Éva azonban érzelmileg és értelmileg is összezavarodott, minthogy szíve és értelme még éretlen volt, amikor az angyal megkísértette. Bár eredeti lelke balsejtelmeket ébresztett benne, az angyal és közötte kialakult szeretet ereje nagyobb volt, ezért Éva átlépte a határt és bűnbe esett.
Amennyiben Isten parancsolatába vetett hite megingathatatlan marad és nem válaszol az angyal kísértésére, bármennyire is szabadon kapcsolódik az angyalhoz, a törvénytelen szeretet ereje nem fejlődött volna ki és Éva nem esett volna bűnbe. Ezért tehát ugyan szabadságának köszönhetően tudott Éva kapcsolódni az angyalhoz, és ez sodorta őt a szakadék szélére, mégis a törvénytelen szeretet ereje volt az, ami a bűnbeesését okozta, nem pedig szabadsága.
Minthogy Éva úgy lett teremtve, hogy szabadon kommunikáljon az angyalokkal, természetes módon kapcsolódott Luciferhez. Amikor azonban közös alapot építettek fel és elindult az adás-elfogadás közöttük, az így keletkezett törvénytelen szeretet ereje bűnbe sodorta őket. Ezzel szemben, minthogy a bűnbe esett emberek szabadon kapcsolódhatnak Istenhez, ha követik az igazságot, közös alapot, adás-elfogadás kapcsolatot létesítenek Vele, a törvényes szeretet ereje fel tudja éleszteni eredeti természetüket. Az eredeti lélek szabadságának az a vágya, hogy teljes mértékben kibontakoztassa az eredeti lelket. Emiatt vágyott minden kor embere kétségbeesetten a szabadságra.
A bűnbeesés miatt az emberek nem ismerték többé Istent és az Ő szívét, és ez a tudatlanság tette őket képtelenné arra, hogy küzdjenek az Istennek tetsző célokért. Minthogy Isten gondviselése a helyreállítás kora érdemeinek megfelelően adott „szellemet és igazságot” a bűnbe esett embernek, az eredeti lélek szabadságára vágyó ember szíve fokozatosan újjáéledt. Ezzel a folyamattal párhuzamosan helyreállt Isten felé a szívük is, és megerősödött ezáltal bennük a lelkesedés ahhoz, hogy az Ő akaratát tegyék.
Minél inkább növekszik szabadság utáni vágyuk, az emberek annál jobban igényelnek egy olyan társadalmi környezetet, amelyben ez megvalósítható. Elkerülhetetlen a forradalmak kirobbanása akkor, ha egy korszak társadalmi körülményei nem elégítik ki a szabadságszerető emberek igényeit. Példa erre a XVIII. századi francia forradalom. Továbbra is lesznek forradalmak, egészen addig, amíg teljesen helyre nem áll a szabadság.