2. rész: Hogyan rendeli el Isten akarata teljesülésének módját?

A teremtés elve szerint Isten teremtésének a célja csak akkor valósul meg, ha az emberek teljesítik a felelősségüket. Bár Isten akarata, amely arra irányul, hogy a helyreállítás gondviselése által elérje a teremtés célját, abszolút és az ember által nem befolyásolható, megvalósításához elengedhetetlen az emberi felelősség teljesülése.

Isten teremtésének a célját eredetileg Ádámnak és Évának kellett volna valóra váltania, miután teljesítették felelősségüket és tartózkodtak attól, hogy egyenek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Hasonlóképpen, a helyreállítás gondviselésében Isten akarata csak akkor valósulhat meg, ha a küldetésért felelős központi személy teljesíti a felelősségét. Például a zsidó népnek, mint a gondviselés központi nemzetének hinnie kellett volna Jézusban és feltétel nélkül követnie kellett volna őt, hogy Isten már abban az időben elhozhassa a teljes megváltást. Mivel hitetlenek voltak és elmulasztották felelősségüket, Isten szándékának megvalósulása kitolódott a második eljövetel idejére.

Milyen mértékben határozza meg Isten a gondviselésben megtörtént események kimenetelét? Isten akarata abszolút; célja a helyreállítás gondviselésének megvalósítása. Ennek ellenére Isten feltételesen predesztinálja beteljesülésének folyamatát a központi személy ötszázalékos felelősségrészének teljesülésétől függően, amelyet Isten kilencvenöt százalékos felelősségrészével együtt kell teljesítenie. Az ötszázalékos arány azt jelzi, hogy Isten felelősségével összehasonlítva az emberé rendkívül kevés. Az öt százalék teljesítése azonban százszázalékos erőfeszítést kíván az embertől.

Idézzük fel az alábbi példákat: Isten eleve elrendelte, hogy akarata csak akkor valósulhat meg Ádám és Éva által, ha tartózkodnak attól, hogy egyenek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből, és így teljesítik a felelősségüket. A helyreállítás Noéra épülő gondviselésében elrendelte, hogy akarata csak azután valósulhat meg, miután Noé a legnagyobb odaadással felépíti a bárkát, és ezzel teljesíti felelősségét. Továbbá, a Jézus általi megváltás gondviselésében Isten elrendelte, hogy csak akkor valósul meg az akarata, ha a bűnbe esett emberek teljesítik a felelősségüket, hisznek Jézusban mint Messiásban, és odaadóan szolgálják őt. Az emberek azonban újra és újra elmulasztották ennek a kis felelősségnek a teljesítését is, és ennek következtében Isten gondviselése több alkalommal meghosszabbodott.

Az áll a Bibliában, hogy: „a hitből fakadó ima megszabadítja a beteget”, „hited meggyógyított”, és „mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak”. Ezek a sorok amellett szólnak, hogy Isten az ember felelősségétől függően predesztinálja akaratának megvalósulását.

Ezekből a példákból fel kell ismernünk, hogy Isten erőfeszítéséhez és kegyelméhez képest, ami az Ő felelőssége, mennyire kicsiny a mi felelősségünk. Másfelől, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a gondviselés központi személyei számára újra és újra túl nagynak bizonyult a felelősségük, akkor értékelni tudjuk, hogy még ezt a viszonylag kis felelősséget is mennyire nehéz volt teljesíteniük.