3. rész: Az egyén eleve elrendelése
Ádámnak és Évának az emberiség jó őseivé kellett volna válniuk, azzal a feltétellel, hogy teljesítik a felelősségüket azáltal, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatának és nem esznek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Isten tehát nem rendelte el abszolút módon, hogy Ádám és Éva jó őseink legyenek. Ez érvényes minden bűnbe esett emberre: csak akkor válhatnak ideális emberekké, ha teljesítik felelősségüket, amint ezt Isten elrendelte. Isten tehát nem rendeli el eleve, hogy végül milyen emberekké válnak.
Milyen mértékben határozza meg Isten az egyén sorsát? Ahhoz, hogy egy egyén által teljesüljön Isten akarata, mindenféleképpen szükség van arra, hogy ez az egyén teljesítse a felelősségét. Isten ugyan predesztinálhat valakit egy meghatározott küldetés teljesítésére, mielőtt azonban ez az ember teljesítené küldetését és megvalósítaná Isten akaratát, mind Isten kilencvenöt, mind pedig e személy öt százalékos felelősségrészének teljesülnie kell. Felelőssége teljesítése nélkül ez a személy nem válhat olyan emberré, amilyennek Isten látni szeretné.
Amikor például Isten kiválasztotta Mózest, feltételesen predesztinálta arra, hogy amennyiben teljesíti felelősségét, ő vigye be a népet Kánaán áldott földjére. Mózes azonban kudarcot vallott, amikor Kádes-Barneában megszegte Isten akaratát és kétszer ütött rá a sziklára. Következésképpen meghalt, mielőtt elérte volna a végső célt, és így meghiúsult Istennek az a szándéka, hogy ő vezesse be a népet Kánaánba.
Amikor kiválasztotta az iskarióti Júdást, Isten feltételesen rendelte el, hogy amennyiben hittel teljesíti felelősségét, Júdás Jézus hűséges tanítványa marad. Amikor azonban hitetlenné vált, Istennek a vele szemben táplált elvárásai nem teljesültek, és Júdás végül áruló lett.
Amikor felnevelte a zsidó népet, Isten elrendelte, hogy ha teljesítik a felelősségüket, hisznek Jézusban és követik őt, akkor a kiválasztott nemzetként megdicsőülnek. Amikor azonban vezetőik Jézust a keresztre küldték, ez az előre meghatározott szándék nem valósult meg, és a zsidó nemzet tagjai szétszóródtak.
Vizsgáljuk most meg azt, hogy a helyreállítás gondviselésében Isten hogyan predesztinálja a központi személyt.
Isten helyreállítási gondviselésének az a célja, hogy a bűnös világot teljesen helyreállítsa azzá az eredeti világgá, amelyet eltervezett. A bűnbe esett emberek megváltása predesztinált, annak ellenére, hogy megváltásuk ideje valószínűleg különbözik. Amint azt a teremtés esetében is láthattuk, a megváltás gondviselését, amely egy újjáteremtési munka, nem lehet egy pillanat alatt megvalósítani. Egyetlen pontból indul ki, majd fokozatosan terjed ki az egészre. A megváltás gondviselésében ezért Isten először elrendel egy személyt arra, hogy központi személy legyen, majd küldetést ad neki.
Milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki ilyen küldetést érdemeljen ki? Először is a választott népben kell megszületnie. Másrészt még a választott népen belül is kiemelkedően jó elődöktől kell származnia. E kivételes származási vonal leszármazottjaként megfelelő adottságokkal kell rendelkeznie. A megfelelő adottságokkal bíró emberek közül a szükséges tapasztalatok megszerzésével kell kiemelkednie földi élete során. Isten végül annak alapján választ a kellő tulajdonságokkal rendelkező emberek közül, hogy melyikük él az Ő tervéhez megfelelő időben és helyen.