5. rész: Az utolsó napok, az új igazság és a hozzáállásunk
5.1 Az utolsó napok és az új igazság
A bűnbe esett emberek fokozatosan legyőzték belső tudatlanságukat, „lélekben és igazságban” felemelve szellemiségüket és értelmüket a vallás által.
Kétféle igazságot lehet megkülönböztetni: a vallás által tanított belső igazságot, amely az embereket belső tudatlanságuk legyőzésében segíti, és a tudomány által felfedezett külső igazságot, amely a külső tudatlanság megszüntetésében segít. Ennek megfelelően az értelemnek is két vonását különböztethetjük meg: a belső igazság által felébresztett belső, és a külső igazság által felébresztett külső értelmet. A vallás a belső értelem belső igazságra való törekvése által, míg a tudomány a külső értelem külső igazságra való törekvése által fejlődik.
A „lélek” ebben az összefüggésben a Mennyből kapott ösztönzést jelenti. A szellemi valóság megismerése akkor kezdődik, amikor a szellemi én szellemi érzékszerveivel érzékeli azt. Ezek az érzékelések ráhangolódnak a fizikai érzékszervekre és ilyen módon fiziológiailag is érzékelhetőkké válnak. Másfelől, az igazságot ama tudás révén ismerhetjük meg, amely abból ered, ahogyan a fizikai érzékszerveink közvetlenül érzékelik a fizikai világot. A megismerés tehát egyszerre egy szellemi és egy fizikai folyamat által történik. Az emberek akkor válnak tökéletessé, amikor szellemi énjük és fizikai énjük egységet alkot. A szellemi megismerés által megtapasztalt isteni ösztönzés élményének és a fizikai megismerés által megtalált igazság ismeretének teljes harmóniában kell lennie, és együtt kell felélesztenie a szellemet és az értelmet. Istent és a világegyetemet csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha a megismerés szellemi és fizikai dimenziói összhangban vannak egymással.
Ezért Isten azzal segíti a tudatlan, bűnbe esett embereket, hogy lélek és igazság által felemeli a szellemüket és megvilágítja értelmüket. Ezáltal úgy alakítja gondviselését, hogy az embereket a bűnbeesés előtti eredeti állapotukba állítsa helyre.
A történelem folyamán a helyreállítás gondviselésének különböző időszakaiban a kor érdemeinek köszönhetően az emberek szellemi és értelmi szintje fokozatosan emelkedett. A szellemi élmények minősége és a vallási, valamint a tudományos ismeretek mélysége pedig ennek megfelelően növekedett. A lélek és az igazság egyedi, örök és változatlan. Tanításuk mértéke, szintje, illetve a kifejezési mód azonban koroktól függően változik, ahogyan fokozatosan felemelik a teljes tudatlanságból az emberiséget.
Az Ószövetség előtti időkben például, amikor az emberek még nem világosodtak meg és nem kaphatták meg közvetlenül az Igét, az Ige helyett Isten áldozatokat kért tőlük. Az idők folyamán olyan szintre emelkedett az emberek szelleme és értelme, hogy Mózes idejében Isten a törvényt, Jézus idejében pedig az Evangéliumot adta nekik. Jézus egyértelműen megmondta, hogy nem a szavai jelentik az igazságot, hanem ő maga „az út, az igazság és az élet”. Jézus az igazság megtestesülése volt. Szavai által csupán önmagát fejezte ki. Jézus szavainak a célja és mélysége, illetve tanításának a módja attól függően változott, hogy kivel beszélt.
Ezért meg kell értenünk, hogy a Biblia az igazság kifejezésének a módja, de nem maga az igazság. Az Újszövetség a kétezer évvel ezelőtt élt, szellemileg és értelmileg messze a mai ember szintje alatt álló emberek megvilágosodását elősegítő ideiglenes tankönyv.
A modern, tudományos jellegű igazságszomjat nem lehet az igazság olyan kifejeződésével csillapítani, amelynek területe behatárolt, és olyan szimbólumokban és példabeszédekben jut kifejezésre, amelyek a régebbi korok emberét voltak hivatottak nevelni. Ahhoz, hogy korunk modern, intellektuális embere az igazság által megvilágosodjon, egy magasabb szintű és bővebb tartalmú tankönyvnek kell megjelennie, amelynek tudományosabb a kifejezésmódja. Ezt az új igazságnak nevezzük.
Amint erről már esett szó, ennek az igazságnak egy közös összefogásban ki kell békítenie egymással a vallást és a tudományt annak érdekében, hogy leküzdjük az emberi tudatlanságnak mind a belső, mind a külső aspektusát.
Vizsgáljunk meg további okokat arra, miért kell megjelennie az igazság új formájának. Mint már említettük, a Biblia nem maga az igazság, hanem inkább tankönyv az igazságról. Az igazság fontos részeit szimbólumokban és példabeszédekben tárja föl. Mivel ezeket eltérő módon lehet értelmezni, a hívők között nagyon sok ellentét lépett fel, amely különböző felekezetekre osztotta meg őket. A felekezeti megosztottság elsődleges oka a Biblia jellegében rejlik, nem pedig az emberekben. Egészen addig, amíg meg nem jelenik az új igazság, amely meg tudja világítani a Biblia főbb igazságait elhomályosító szimbólumokat és példabeszédeket, a felekezetek közötti küzdelem egyre nehezebben oldható meg. E nélkül az új igazság nélkül sosem éri el a célját Isten gondviselése, amely a kereszténység egyesülése által teljesedik be. Ezért ígérte meg Jézus, hogy az utolsó napokban elhozza nekünk az igazság új Igéjét: ,,Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.” (Jn 16,25)
A korabeli emberek hitetlensége miatt Jézus anélkül halt meg a kereszten, hogy elmondhatott volna mindent, ami a szívében volt. Így szólt: „Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?” Sőt, a következőket tette hozzá: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek”. Mindez elárulja, hogy mennyire szomorúvá tette őt, hogy még legközelebbi tanítványai sem tudták befogadni azt, amit meg szeretett volna osztani velük.
Jézus ki nem mondott szavai azonban nem maradnak örökre titokban, új igazságként a Szentlélek egy napon felfedi majd. Jézus erről így beszélt: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.” (Jn 16,13)
A Bibliában még a következő szavak állnak: „A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.” (Jel 5,1) Ebben a lepecsételt tekercsben vannak azok a szavak, amelyeket Jézus el akart mondani. Amikor János sírva fakadt, mert sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem talált senkit sem, aki ezeket a tekercseket felnyitotta és elolvasta volna, a vének közül az egyik így szólt: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét”. Az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja Krisztust jelenti.
El kell érkeznie az időnek, amikor Krisztus eljön, hogy felnyissa az emberiség előtt sokáig titokban maradt hét tekercs pecsétjét, és a hívőknek felfedje az új igazság szavait. Ezért olvashatjuk a következőket: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról”. A következő sorok is e jóslatból vannak: „...kiárasztom lelkemet minden emberre. Fiaitok és lányaitok jövendölni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.” (ApCsel 2,17) Mindezek azt támasztják alá, hogy számíthatunk arra, hogy az utolsó napokban megjelenik az igazság új megnyilvánulása.
5.2 Hozzáállásunk az utolsó napokban
Ha megvizsgáljuk, miképpen fejlődött a történelem a helyreállítás gondviselésében, megfigyelhetjük, hogy a régi gondviselés vége felé új gondviselés kezdődik. Ennek megfelelően az új gondviselés kezdete egybeesik a régi lezárásával; míg a régi történelemre sötétség száll, az új történelem már hajnalodik. Ilyen időszakban keresztezi egymást a jóság és gonoszság uralma, amelyeknek ugyan közös a gyökerük, mégis ellentétes cél felé törekedtek, és világszinten hozták meg gyümölcseiket. Az ebben a korban élők ezért egy vezető ideológia vagy filozófia hiányában belsőleg szorongástól, félelemtől és zavarodottságtól szenvednek, külsőleg pedig a félelmetes fegyverek által vívott küzdelmektől és háborúktól. Az utolsó napokban sok szerencsétlenség és pusztulás lesz, amint azt Jézus is mondta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét és a föld megrendül itt is, ott is”.
Annak érdekében, hogy a gonoszság hatalmát legyőzzük és felállítsuk a jóság törvényét, az utolsó napokban ez a pusztulás elkerülhetetlen. E nyomorúság közepette Isten mindenképpen megteremti a jóság egyre terjedő uralmának a középpontját, hogy megnyithassa az új kort. Noé, Ábrahám, Mózes és Jézus azok között voltak, akiket Isten saját korukban központi személyekké emelt. A mai átmeneti történelmi korszakban úgy válhatunk az új kor részeseivé és úgy dicsőíthetjük Isten vágyát, ha megkeressük azt az embert, akit Isten az új gondviselés központi személyének választott.
Az új kor gondviselése nem a régi kor romjaira épül, hanem éppen ellenkezőleg, a régi kor utolsó szakaszában sarjad ki és növekszik, majd azzal konfliktusba kerül. Ezért annak az embernek, akiben mélyen élnek a régi hagyományok, nehéz megértenie és elfogadnia az új gondviselést. Ez az oka annak, hogy az új korok gondviselését vezető szenteknek és bölcseknek a régi kor áldozataiként gyakran üldöztetésben volt részük, vagy mártírhalált kellett halniuk. Például Jézus, aki megnyitotta az Újszövetség korát, amikor az Ószövetség korának vége felé eljött, nagy megdöbbenést váltott ki a mózesi törvények hű követői körében. A zsidók kiközösítették, és végül keresztre is feszítették. Ezért mondta azt Jézus, hogy „az új bor új tömlőbe való”.
Jézusnak az Újszövetség korának a végén újra el kell jönnie. Elhozza majd az új igazságot, amellyel megtaláljuk az új ég és új föld bibliai képei által leírt új kort. Amint Jézust azzal gúnyolták, hogy Belzebub szállta meg, amikor újra eljön, a keresztények hasonlóképpen üldözni fogják. Jézus ezért megjósolta, hogy második eljövetelekor „sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse”. Ebben az átmeneti történelmi időszakban mindazok, akik kényelmesen berendezkedtek a régi kor szokásai szerint, minden bizonnyal megítéltetnek.
A bűnbe esett emberek szellemi érzékenysége rendkívül tompa, ezért abban az igyekezetükben, hogy kövessék Isten gondviselését, hajlamosak szigorúan szó szerint értelmezni az igazságot. Bár a helyreállítás gondviselése halad előre, ezek az emberek nem tudnak könnyen igazodni az új kor gondviseléséhez. Általában túlságosan ragaszkodnak a régi kor tanai által nyújtott elavult elképzelésekhez. Mindezt nagyon jól példázza a Jézus korában élt zsidók esete, akik olyannyira ragaszkodtak az Ószövetséghez, hogy nem válaszoltak Jézus hívására, aki a gondviselésben egy új fejezetet nyitott meg.
Másfelől, mindazok a hívők, akik ima által isteni lelkesítést kapnak, képesek lesznek arra, hogy szellemileg megragadják az új kor gondviselésének a lényegét. Akkor is, ha ezáltal szembekerülnek a régi kor tanaival, hallgatnak a lélek késztetésére, és követik majd az új gondviselés hívását. Jézus követői közül senki sem ragaszkodott túlságosan az ószövetségi Szentíráshoz. Ők inkább a lelkük által érzékelt szellemi élményekre hallgattak.
Mindazok, akik az utolsó napokban mély imaéletet élnek, vagy akik a lelkiismeretüket követik, szívükben erős nyugtalanságot éreznek majd. Mindez azért lesz így, mert szívük mélyén éreznek egy hívást, és szeretnék követni az új kor gondviselését, de még nem találkoztak az új igazsággal, amely ennek megfelelően vezetné őket. Ők a kiválasztottak, akik, amint meghallják az új igazságot, a lélek és az igazság által mind lélekben, mind értelemben azonnal életre kelnek. Így teljes mértékben megértik majd, hogy mit kell tenniük Isten gondviselésének új korában, és lelkesedéssel és örömmel önként jelentkeznek.
Mi, akik ma élünk, az utolsó napokban élünk. Szívünknek alázatosnak kell lennie, és mindent meg kell tennünk azért, hogy imáink folytán isteni sugallatot kapjunk.
Nem szabad erősen ragaszkodnunk hagyományosan elfogadott elvekhez, hanem lélekben nyitottakká kell válnunk annak érdekében, hogy megtaláljuk az új igazságot, amely elvezet bennünket az új kor gondviseléséhez. Amikor találkozunk ezzel az igazsággal, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban afelé vezet-e bennünket, hogy eggyé váljunk a mennyei vezetéssel. Magunkba kell nézni, hogy valóban igazi mennyei boldogság fakad-e lelkünk mélyéből. Mi, akik az utolsó napokban keresünk, csak így találhatjuk meg az igaz megváltás felé vezető utat.