3. rész: A politika, a gazdaság és az ideológiák kiteljesedésének időszaka (1789-1918)
A vallási és filozófiai konfliktusok az előző időszakban a Káin- és az Ábel-típusú világnézet kialakulásához vezettek. Ennek az új korszaknak az elején – a politika, a gazdaság és az ideológiák kiteljesedésének időszakában – ez a kétféle világnézet két, egymástól elszigetelt úton fejlődött. Ennek során két különböző társadalmi formát hoztak létre, két világosan elkülöníthető társadalmi struktúrával: a Káin-típusú és az Ábel-típusú társadalmat. Ugyanabban az időben a politika, a gazdaság és az ideológiák (a vallás és a filozófia területén) az ideális világba való átmenetet megelőző pontig fejlődtek. Ez az időszak a francia forradalomtól az ipari forradalmon át az első világháború végéig tartott.
3.1 A demokrácia
A korábbiakban, amikor a demokráciát a történelem előrehaladásával való összefüggésben tárgyaltuk, kizárólag azokra a társadalmi változásokra szorítkoztunk, amelyek a demokrácia kialakulásához vezettek. Most nézzük meg a mai demokrácia felemelkedésének belső mozgatóerőit, különösen azokat az ideológiai áramlatokat, amelyek a történelem hullámai és örvényei közepette születtek.
A IX. századi keresztény birodalom idejében Isten szándéka az volt, hogy a pápaság fennhatósága alatt álló szellemi királyság és a császár által uralt földi királyság egyesüljön, és az ekként létrejövő keresztény monarchikus társadalom a messiási királyság alapjaként szolgálhasson (vö. Párhuzamok 7.2). Ezzel elkészült volna a Messiás alapja. Egy erős messiási királyság a feudalizmus korai végét jelentette volna Európában. Minthogy ez a gondviselés nem valósult meg, a feudalizmus fennmaradt, Európa politikai, vallásos és gazdasági történelme pedig a fejlődés különböző útjait járta. A hűbérurak politikai ereje fogyatkozni kezdett a keresztes hadjáratok után, a reneszánsz és a reformáció során tovább tizedelődött, míg a felvilágosodás ideje alatt teljesen meggyengült. A tizenhetedik századra a hűbérurak politikai hatalmuk nagy részét átengedték a királyoknak, akik központosított nemzetállamokat építettek és abszolút monarchiát vezettek be. Legfelsőbb hatalmukat a királyok Istentől származó jogainak tanával igazolták.
Az abszolút monarchia megjelenésének társadalmi okai közé tartozik először is azoknak az új polgári osztályoknak a felemelkedése, amelyek a királyokkal szövetkeztek, hogy harcoljanak a hűbérurak ellen. Másodszor, a gazdaság területe erőteljes államokat igényelt, amelyek merkantilista gazdaságpolitikájuk révén képesek voltak a kereskedelmet a nemzet gazdasági érdekeinek kedvező módon védeni és irányítani. A nemzetállam erős alapjára volt szükség ahhoz, hogy a feudalizmuson túllépve a kereskedelmen alapuló gazdaság váljék meghatározóvá.
A gondviselési történelem előrehaladása szintén közrejátszott az abszolút monarchia felemelkedésében, mert megkövetelte azt, hogy a feudális társadalom monarchiává szilárduljon. Mindazonáltal kudarcot vallott az a gondviselési terv, hogy a pápák és a császárok egységre lépése által létrejöjjön Isten Királysága a Karolingok uralkodása idején, és a feudalizmus következő szakaszában a pápaságot a hanyatlás jellemezte. A feudalizmus a Sátán által kisajátított úton kényszerült a fejlődésre, és sátáni oldalon álló monarchiák születtek belőle.
A továbbiakban vizsgáljuk meg azokat az ideológiai irányzatokat, amelyek az abszolút monarchia megszűnése mögött állnak. Tegyük ezt a helyreállítás gondviselésének szempontjából, amely a Káin-típusú világnézeten alapuló kommunista, és az Ábel-típusú világnézetre épülő demokratikus világ kialakulása felé haladt.
Mivel a középkori feudális társadalom mind a hellenizmussal, mind a hebraizmussal szembekerült, e két ideológia – a Káin- és az Ábel-típusú világnézeten alapuló társadalmak létrehozásával – párhuzamosan munkálkodott a lerombolásán. A protestáns reformáció után létrejött abszolút monarchiák ugyancsak szembehelyezkedtek az Ábel-típusú világnézet céljával, amikor az embereket megfosztották a hit szabadságától, attól az értéktől, amit a demokrácia keresztényei olyan nagyra becsültek. A feudalizmus maradványai még ebben a társadalomban is akadályozták a polgári osztályok fejlődését, melyért ateisták és materialisták szálltak síkra, szembefordulva így a Káin-típusú világkép céljával. E két világnézet tehát egymás mellett dolgozott az abszolút monarchia megbuktatásán, Káin- és Ábel-típusú demokráciákat hoztak létre, melyek végül a kommunista és demokratikus világban teljesedtek ki.
3.1.1 A Káin-típusú demokrácia
A Káin-típusú demokrácia a francia forradalomból bontakozott ki. A forradalom idején Franciaország a felvilágosodás bűvkörében élt. Ennek eszméje a Káin-típusú világképből eredt, s később az ateizmus és materializmus felé kanyarodott el. A francia polgárokat felrázta, és ráébresztette az abszolút monarchia tévedéseire. A társadalmat még mindig átható feudális rendszer maradványait a polgárok széles rétegei vágyakoztak megszüntetni.
A francia forradalmat a felvilágosodás szellemében nevelkedett polgárság óhaja, a demokrácia követelése robbantotta ki 1789-ben. Célul tűzték ki az uralkodó osztály hatalmának megdöntését, a feudalizmus maradványainak eltörlését és a harmadik rend, vagyis a közönséges polgárság szabadságának és egyenlőségének biztosítását. Az Emberi Jogok Nyilatkozatával a francia forradalom megalapította a demokráciát. Mindezek ellenére a francia forradalomból Káin-típusú demokrácia született: az abszolutizmust ugyan lerombolta, ám ugyanakkor a Káin-típusú világkép megszilárdítására törekedett. A francia forradalom mögötti vezető gondolkodók a felvilágosodás alakjai voltak, mint Denis Diderot (1713-1784) és Jean Le Rond D'Alembert (1717-1783), akik ragaszkodtak az ateizmushoz, illetve a materializmushoz. Ezen túlmenően, az egyéni szabadság és egyenlőség eszméjének ellenére a francia demokrácia tényleges útja a forradalom éveiben és azt követően is a totalitarizmus felé kanyarodott el.
A Káin-típusú világkép pártfogói ily módon célt értek a felvilágosodásban, és a francia forradalmat útjára bocsátva megalapították a Káin-típusú demokráciát. Ez teljesen eltorlaszolta az emberi lélek Istent kereső hajlamát. Fejlődése során egyedül az élet külső jellegére összpontosított, és Németországban később marxizmus, Oroszországban pedig leninizmus néven rendszerbe foglalva végül is létrehozta a kommunista világot.
3.1.2 Az Ábel-típusú demokrácia
Az Angliában és az Egyesült Államokban létrejött demokráciák gyökerestől különböztek attól a demokráciától, amely a francia forradalomból nőtt ki. Az utóbbi egy Káin-típusú demokrácia volt, amelyet Káin-típusú világnézetben nevelkedett ateisták és materialisták alapítottak, miközben az abszolutizmust és a feudalizmust próbálkoztak megszüntetni. Az angol és az amerikai demokráciákat azonban őszinte keresztények, az Ábel-típusú világnézet gyümölcsei alapították, akik az abszolutizmus ellen a vallásszabadságért folytatott győztes küzdelem folytán emelkedtek fel. Ezeket a demokráciákat ennélfogva Ábel-típusúaknak nevezzük.
Vizsgáljuk meg, hogyan jött létre az Ábel-típusú demokrácia Angliában és Amerikában.
Angliában I. Jakab (uralkodott 1603-1625 között) megerősítette az abszolút monarchiát és az állami egyházat, eközben üldözte a puritánokat és a mást valló keresztényeket. Sokan közülük vallásszabadságra vágyva más európai országokba vagy az amerikai kontinensre menekültek. Fiának, I. Károlynak (uralkodott 1625-1649 között) 1640-ben a Nemzetgyűlés köré tömörülő skót presbiteriánusok lázadásával kellett szembenéznie. Ezek után, 1642-ben az angol parlament magvát alkotó puritánok Oliver Cromwell vezetésével elindították a puritán forradalmat. Később II. Károly (uralkodott 1660-1685 között) visszaállította az abszolút monarchiát, és az anglikán egyházat minden más keresztény felekezet ellenében megerősítette. Fia, II. Jakab (uralkodott 1685-1688) viszont felvette a katolikus vallást. A protestáns vezetők ekkor Orániai Vilmost (uralkodott 1688-1702 között), a németalföldi helytartót, II. Jakab vejét beavatkozásra kérték fel. 1688-ban Vilmos csapataival partra szállt Angliában, hogy megvédelmezze a vallásszabadságot és a polgári jogokat. Trónra lépését követően jóváhagyta a parlament által megfogalmazott Jognyilatkozatot (Bill of Rights), mellyel elismerte a parlament függetlenségét. A Jognyilatkozat az angol alkotmányos monarchia alapkövét jelentette. Minthogy az 1688-as forradalom vérontás nélkül zajlott le, a dicsőséges forradalomként vált ismertté.
Noha az angol forradalmak kirobbanásában külső okok is szerepet játszottak, mint például a polgároknak az uralkodó osztálytól, benne a nemességtől és az anglikán papságtól is független politikai szabadság utáni vágya, belsőbb jellegű oka a vallásszabadságra való törekvés volt.
Az Angliában üldözött puritánok és más hitű keresztények sokasága vándorolt ki az amerikai kontinensre, hogy elnyerhesse vallásszabadságát. 1776-ban létrehoztak egy független nemzetet és megalapították az amerikai demokráciát.
Az Ábel-típusú világnézetből kinövő Ábel-típusú demokrácia ilyen kezdetekből indulva fejlődött ki a mai demokratikus világgá.
3.2 A hatalom megosztásának jelentősége
A hatalom három kormányzati ágra való felosztásának elképzelését először Montesquieu (1689-1755), a felvilágosodás egyik nagy gondolkodója hirdette. Azt hivatott megakadályozni, hogy a politikai hatalom egyetlen egyén vagy intézmény kezében összpontosuljon, ahogy ez a politikai abszolutizmus esetében meg is történt. Ezt az elvet először a francia forradalom idején, az Emberi Jogok Nyilatkozatában nyilvánították ki. A hatalom felosztása már a kezdetektől fogva jellemezte volna annak az ideális társadalomnak a politikai szerkezetét, amelynek létrehozásán Isten dolgozott. Itt ismét láthatjuk – ahogy a gondviselés folyamatának során megfigyeltük –, hogy Sátán Istent megelőzve létrehozta az isteni terv egy részletének hiányos utánzatát. Most vizsgáljuk meg röviden az ideális világ politikai struktúráját.
A világegyetem – ahogy szóltunk róla – egy tökéletes ember szervezetének a mintájára lett megtervezve. A teljesen érett emberek által felépített ideális világnak ugyancsak a tökéletes egyén szervezetét és működését kell tükröznie. Az emberi testhez hasonlatosan, melynek szervei az agy finom utasításaival összhangban dolgoznak, az eszményi, globális társadalom valamennyi intézményének Isten vágyai szerint kell működnie. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a gerincvelőből szétágazó környéki idegrendszeren át a test minden szegletébe eljutnak az agy parancsai, úgy az ideális világban Isten vezetése az egész társadalomhoz eljut Krisztus – a gerincvelő – és az Istent szerető vezetők – a környéki idegrendszer – közvetítésével. A gerincvelőből eredő idegek feladatát egy-egy nemzet politikai pártjai látják el. Az ideális világban Isten népei tehát a mai politikai pártoknak megfelelő szervezeteket hoznak létre Krisztus vezetésével.
Az emberi testben a tüdő, a szív és a gyomor egymással összhangban működnek, az agy utasításainak megfelelően, amelyeket a gerincvelő és az idegek közvetítenek. Az ideális világ kormányzatának három ága – a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a végrehajtás – az emberi testhez hasonlóan egymással harmóniában és az isteni törvények szerinti kapcsolatok által dolgoznak majd, amikor Isten vezetését követik, melyet maga Krisztus és Isten emberei közvetítenek számukra. Miként a négy végtag az agy parancsai szerint mozog az egyén mint egész jólétének érdekében, úgy az ideális világ gazdasági intézményei – a végtagok – szintén Isten akaratát támogatják, és az egész világ jólétét segítik elő. Ahogyan a máj táplálékot raktároz el az egész szervezet számára, az ideális világban is lesznek tartalékok, amelyek szükség esetén felhasználhatók lesznek a közjó érdekében.
Mivel az emberi test minden része vertikális kapcsolatban van az aggyal, a különböző szervek között természetszerűen keletkeznek horizontális kapcsolatok, melyek által egy egységes szervezet jön létre. Az ideális világban, ahol az emberek egymás közötti, horizontális kapcsolatai éppígy az Istennel való vertikális kapcsolatukban gyökereznek, ugyancsak egy egységes és egymásrautaltságon alapuló társadalom épül majd fel, ahol az emberek minden örömükben és bánatukban osztoznak. Ebben a társadalomban mások megbántását a saját fájdalmukként élik át, ennélfogva e társadalom polgárai egyszerűen nem akarnak majd bűntettet elkövetni.
Vizsgáljuk most meg, hogy a helyreállítási gondviselés során Isten hogyan próbálta helyreállítani az ideális társadalmi struktúrát.
A nyugati történelem folyamán volt olyan időszak, amikor a kormányzás három funkciója, valamint a politikai pártok egy ember, a király kezében összpontosultak. Ez időről időre módosult, amikor a király uralta a kormányzatot, s a pápaság uralma alatt az egyház politikai párthoz hasonló szerepet játszott. A politikai rendszer a francia és amerikai forradalmak idején alapvető változásokon ment keresztül, mikor is a hatalmat három – a törvényhozói, az igazságszolgáltatási és a végrehajtói – ágra osztották fel, illetve a politikai pártok világosan elkülönülő szerephez jutottak. Az alkotmányos demokrácia létrejöttével felépült az ideális politikai rendszer váza.
A politikai rendszerek átalakultak a történelem folyamán, mert a bűnbe esett emberi társadalom az ideális társadalommá való helyreállításon ment keresztül. Az ideális társadalom felépítése és működése egy tökéletes egyént fog példázni. A mai demokráciák, amelyeket három kormányzati terület és a politikai pártok nagy száma jellemez, bizonyos mértékben az egészséges emberi test felépítését mintázzák. Napjaink demokráciái a bűnbeesés következtében mindazonáltal egy beteg vagy sérült testtel mutatnak több hasonlóságot, eredeti tulajdonságaik és funkcióik nem mutatkozhatnak meg teljes valójukban. Lévén a politikai pártok tudatlanok Isten akaratával kapcsolatban, olyan idegrendszerhez hasonlíthatók, amely az agy utasításait képtelen továbbadni. Mivel az alkotmányok nem Isten Igéjének megfelelően íródtak, a kormányzat három ága jelenleg úgy működik, mint azok a belső szervek, amelyek a környéki rendszer sérülése miatt nem képesek felfogni az agy parancsait. A rend és harmónia hiánya miatt állandó konfliktusokkal küszködnek egymás között.
A második eljövetelkor Krisztus helyreállítja az emberek Istennel való vertikális kapcsolatát, ezáltal a jelenlegi politikai rendszer betegségét orvosolni fogja, hogy az végül tükrözhesse Isten eredeti szándékát. A társadalom valódi lehetőségei ettől kezdve bontakozhatnak ki.
3.3 Az ipari forradalom jelentősége
Isten teremtési eszményét nem lehet pusztán egy bűn nélküli világ megteremtésével megvalósítani. Isten megáldotta az embereket, hogy uralkodjanak a világegyetem fölött. Ahhoz, hogy kellemes életkörülményeket hozzunk létre, kutatnunk kell a természet rejtett törvényeit, elő kell segítenünk a tudomány és a technika fejlődését. A vallás és a tudomány külön-külön feladata, hogy a bűnös ember segítségére legyen a tudatlanság belső és külső oldalának legyőzésében. A történelem utolsó napjaiban így nemcsak egy igazság felbukkanását várhatjuk, amely képes elvezetni az embert a szellemi tudatlanság teljes felszámolásához, de arra is számíthatunk, hogy a tudomány fejlődése a fizikai világegyetem valamennyi rejtélyét feltárja. Ezek együttesen az emberi társadalmat az ideális világ létrejöttét megelőző állapotba emelik majd. Megérthetjük ebből, hogy az Angliából elindult ipari forradalom Isten gondviseléséből következett, célja pedig az volt, hogy az ideális világhoz illő életkörülményeket teremtsen.
Az ideális társadalom gazdasági struktúrája is hasonlít az egészséges emberi test felépítésére. A termelés, az elosztás és a fogyasztás között is olyan szerves, egymásra utalt kapcsolatnak kell lennie, mint amilyen az emésztés, a vérkeringés és az anyagcsere viszonya. Nem megengedhető a túltermelést követő pusztító verseny, sem pedig az igazságtalan elosztásból fakadó mértéktelen felhalmozás és túlfogyasztás, amely veszélyezteti az emberek jólétét. A szükséges és hasznos áruk megfelelő mértékű előállítására van szükség, továbbá olyan elosztásra, amely az embereket szükségleteiknek megfelelően látja el, valamint az egész céljával harmóniában levő, észszerű fogyasztásra.
Az ipari forradalomból származó tömegtermelés arra indította Angliát, hogy hatalmas gyarmatokat követeljen magának, ahol újabb nyersanyag-lelőhelyeket, áruinak pedig piacot remélt. Az ipari forradalom ezzel óriási területeket nyitott meg az Evangélium terjedése előtt, s ebből következően a helyreállítási gondviselés belső és külső aspektusához is hozzájárult.
3.4 A nagyhatalmak felemelkedése
Láthattuk, hogy a középkori Európa egységes világlátása a reneszánszot követően miként vált szét Káin- és Ábel-típusú világnézetre. Ezek kétféle politikai forradalomnak adtak lendületet, és két demokráciát hoztak létre, melyek az ipari forradalom eredményeképpen egyaránt jelentősen megerősödtek. A kétféle demokrácia afelé tartott, hogy létrehozzák a demokratikus és kommunista világot.
Az ipari forradalom után, a tudomány fejlődésének köszönhetően az iparosítás túltermeléshez vezetett. Európa nagyhatalmai, amelyek sürgető késztetést éreztek arra, hogy termékeik számára új piacokat, gyáraik számára nyersanyag-lelőhelyeket fedezzenek fel, a gyarmatokért folyó vetélkedésben megerősödtek. Így két tényező – a kétféle ideológiai irányzat, illetve a tudományok fejlődését követő gazdasági fellendülés – eredményezte a világ későbbi politikai felosztását a demokratikus és a kommunista világ két tömbjére.
3.5 Vallási reformok és politikai, ipari forradalmak a reneszánsztól kezdődően
A Káin-típusú mozgalom, amely a hellenizmus újjáéledésével kezdődött, túllépett a középkor világán és életet adott a reneszánsz humanizmusnak. Fejlődése Sátán irányába vitte előre, és eközben életre hívta a felvilágosodást, melyet az ideológiák áramlatában a második reneszánsznak tekinthetünk. A felvilágosodás eszméje a sátáni irányban továbbhaladva létrehozta a kommunista ideológia magvát, a történelmi materializmust. A harmadik reneszánsznak ezt tekinthetjük.
Mivel a sátáni oldal Isten gondviselését utánozza, számíthatunk arra, hogy Isten gondviselése szükségessé teszi, hogy mindhárom szféra – a vallás, a politika és a gazdaság – átmenjen a forradalmak három fázisán. A vallás területén az első reformáció az első reneszánsz után, Luther Márton vezetése alatt ment végbe. A második reformáció a második reneszánsz után indult el a Wesley fivérek, Fox és Swedenborg vezette szellemi mozgalmak által. A történelem előrehaladásának vizsgálata egyértelműen amellett szól, hogy a harmadik reformáció a harmadik reneszánszot követően fog megszületni. Napjaink kereszténységének helyzete valóban megkíván egy ilyen megújulást.
Feltehetjük, hogy a politikai szféra reformja szintén három szakaszon megy végig. Először is, a középkori feudális társadalom az első reneszánsz és az első reformáció súlya alatt omlott össze. A következő időszakban az abszolút monarchiát pusztították el azok az erők, melyeket a második reneszánsz és a második reformáció engedtek szabadjára. Végül a kommunista világot a harmadik reneszánsz által fellobbantott politikai forradalmak hozták létre. A bekövetkező harmadik vallásos reformáció által az Isten oldalán álló demokratikus világ diadalmaskodik majd az ideológiai háborúban, és a Sátán oldalán álló kommunista világot térdre kényszeríti. Ezután a két világ Isten vezetése alatt egy Mennyei Királysággá fog egyesülni.
A vallási és politikai reformokat követő gazdasági változások három ipari forradalmon keresztül fejlődnek ki. Az első ipari forradalmat Angliában a gőzgép megjelenése indította el, a második ipari forradalmat pedig egy évszázaddal később sok fejlett országban az elektromos áram és a benzinmotor megjelenése váltotta ki. A harmadik ipari forradalom az atomenergia biztonságos felhasználása révén fog felvirágozni; az ideális világ számára ez fog kényelmes életfeltételeket biztosítani. A Messiás második eljövetelét megelőző felkészülés évszázadaiban a vallás, a politika és az ipar mindhárom területén szükség van a három szakaszban lezajló forradalmakra, melyek mindegyike egy-egy reneszánszot követ. A forradalmak három szakasza az ideális világ felépítéséhez vezető út lépései, ahogyan a három szakaszos növekedés elve is megkívánja.