2. rész: A feltámadás gondviselése

2.1 Hogyan végzi Isten a feltámadás munkáját?

A feltámadás az a folyamat, amely által a bűnbe esett ember helyreáll abba az eredeti állapotba, amelyet Isten neki szánt. A feltámadás gondviselése tehát a helyreállítás gondviselését jelenti. Mivel a helyreállítás gondviselése Isten újjáteremtési munkája, a feltámadás is egy újjáteremtési munka. A feltámadás gondviselése tehát a teremtés elve szerint a következőkben leírt módon valósul meg.

Először is, a feltámadás gondviselésének történelme folyamán sok olyan ember élt, aki valamilyen küldetést kapott, és teljes hittel és őszinte munkával igyekezett megvalósítani a Menny akaratát. Noha felelősségüknek nem tettek teljes egészében eleget, elkötelezettségükkel kiszélesítették azt az alapot, amelynek segítségével az őket követő nemzedékek szívbéli kapcsolatot tudtak kialakítani Istennel. Ezt az alapot a helyreállítás gondviselésében a kor érdemének nevezzük. A kor érdeme az előttünk élt próféták, bölcsek és igaz emberek által létrehozott szívbéli alappal arányosan növekedett. A feltámadás tehát a kor érdeme szerint történik.

Másodszor, a teremtés elve szerint Isten felelőssége az volt, hogy az embert megteremtse és Igéjét adja neki, az emberé pedig az, hogy a tökéletességet elérje azáltal, hogy hisz az Igében és aszerint él. Ehhez hasonlóan a feltámadás gondviselésében Isten felelőssége az, hogy Igéjét és vezetését adja nekünk, míg a mi felelősségünk az, hogy a gondviselés beteljesítése érdekében higgyünk az Igéjében és gyakoroljuk azt.

Harmadszor, a teremtés elve szerint az ember lelke csak fizikai énje révén érheti el a tökéletességet. A feltámadás gondviselésében egy lélek feltámadása ugyanígy csupán a földi élet által lehetséges.

Negyedszer, a teremtés elve szerint az ember egy három szakaszos növekedési folyamat végigjárásával érheti el tökéletességét. A bűnbe esett emberek feltámadásának gondviselése tehát szintén három – a gondviselés történelmének három koraként megjelenő – szakaszon keresztül teljesedhet ki.

2.2 A földön élő emberek feltámadásának gondviselése

2.2.1 A feltámadás megalapozásának gondviselése

A bűnbe esett emberiség feltámasztásának gondviselését Isten Ádám családjában kezdte el. A gondviselés azonban elhúzódott, mert felelősségüket nem teljesítették azok, akik Isten akaratának megvalósításával lettek megbízva. Kétezer bibliai év elteltével Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy a hit atyja legyen, és Isten akarata őáltala kezdett megvalósulni. Az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak eredménye egy olyan alap megteremtése volt, amelynek segítségével Isten a következő korszakban megkezdhette a feltámadás gondviselését. Ezt az időszakot ezért a feltámadást megalapozó gondviselésnek nevezzük.

2.2.2 A feltámadás kialakulási szintjének gondviselése

Isten munkája az Ábrahámtól Jézusig tartó kétezer év folyamán arra irányult, hogy a feltámadás kialakulási szintjére emelje fel az embereket. Ez a korszak ezért a feltámadás kialakulási szintje gondviselési kora. Isten kialakulási szintű feltámadási munkájának köszönhetően mindazok részesülhettek a kor érdemében, akik ebben az időszakban éltek. Isten ebben a korban az Ószövetség törvényét adta az embereknek, hogy a törvénybe vetett hit és annak gyakorlása által teljesíthessék felelősségüket és megigazulhassanak Isten előtt. Ezt a kort ezért a tettek általi megigazulás korának nevezzük.

Azok az emberek, akik mindennapjaikat a törvény szerint élték, szellemben a kialakulási szintre emelkedtek fel és kialakulási szintű szellemekké váltak. Mindazok, akik a földön elérték a kialakulási szintű szellem szintjét, haláluk után a szellemi világ kialakuló szellem szintjére kerültek.

2.2.3 A feltámadás növekedési szintjének gondviselése

Jézus keresztre feszítése miatt a feltámadás befejezetlenül maradt és beteljesedésére egészen Jézus visszajöveteléig várni kell. A Jézus korától eltelt kétezer év a gondviselés meghosszabbításának ideje volt, mialatt Isten úgy vezette a gondviselést, hogy a szellemi megváltással az embereket a növekedési szintre emelte fel. Ez a kor ezért a feltámadás növekedési szintjének gondviselési kora. Isten növekedési szintű munkájának köszönhetően azok, akik ebben a korban éltek, valamennyien részesülhettek a kor érdemében. E korban hinniük kellett az Újszövetség Igéjében, amelyet Isten azért adott nekik, hogy teljesítsék felelősségüket a gondviselésben, és megigazuljanak Isten előtt. Ezt a korszakot ezért a hit általi megigazulás korszakának nevezzük.

Az e korszakban élő emberek szellemben feltámadhattak, ha földi életükben hittek az evangéliumban. A növekedési szintre emelkedve élő szellemekké lettek. Mindazok, akik földi életük során élő szellemekké váltak, haláluk után a Paradicsomba, vagyis a szellemi világ élő szellem szintjére kerülnek.

2.2.4 A feltámadás kiteljesedési szintjének gondviselése

A feltámadás kiteljesedési szintjének gondviselési kora az a kor, amelyben az emberek a visszatérő Krisztus által részesülnek mind a szellemi, mind a fizikai megváltásban, valamint beteljesítik a feltámadás gondviselését. Isten kiteljesedési szintű feltámadási munkájának köszönhetően e kor érdemében azok részesülnek, akik e korszakban élnek. Második eljövetelekor Krisztus elhozza az új igazságot, amely beteljesíti az Ó- és Újszövetség ígéreteit (vö. Utolsó napok 5.1), és ezt az új igazságot a Teljes Szövetségnek nevezhetjük. Hogy gondviselésbeli felelősségüket teljesítsék és Isten előtt megigazuljanak, az embereknek hinniük kell ebben az igazságban, s itt a földön kell szolgálniuk és követniük az Urat. Ezt a kort ezért a követés általi megigazulás korának nevezzük.

E kor emberei az Úrban való hit, az Úr szolgálata által és magukat az ő munkájának szentelve mind szellemileg, mind fizikailag feltámadnak, isteni szellemekké válnak és a földi Mennyországban élnek. Miután fizikai testüket elhagyják, szellemekként a szellemi világ isteni szellem szintjére, a Mennyországba kerülnek.

2.2.5 A Mennyország és a Paradicsom

Mivel az Alapelv teljes megértésének nincsenek birtokában, a keresztények egy része számára a Mennyország és a Paradicsom fogalmai nem egyértelműek. Ha messiási küldetését Jézus teljesítette volna itt a földön, a földi Mennyország még élete folyamán felépült volna. A szellemi világ Mennyországa ugyancsak létrejött volna, miután a földi Mennyország tökéletes személyiségű lakói isteni szellemekként léptek volna át a szellemi világba. Jézus azonban meghalt a kereszten, és a földi Mennyország nem valósult meg. Egyetlen olyan ember sem élt még a földön, aki elérte volna az isteni szellem szintjét. Mindeddig senki sem jutott be a szellemi világ Mennyországába, amely az isteni szellemek lakhelyéül teremtetett. Az égi Mennyország tehát továbbra is üres és befejezetlen.

Miért mondta akkor Jézus, hogy mindenki, aki hisz benne, a Mennyországba kerül? Eljövetelének eredeti célja a Mennyország megalapítása volt, az emberek hitetlensége miatt azonban meghalt a kereszten, mielőtt még létrehozhatta volna a Mennyei Királyságot. A jobb oldalán keresztre feszített latornak Jézus megígérte, hogy találkozni fognak a Paradicsomban. Amikor már mindenki elhagyta őt, a lator volt az egyetlen, aki hitt benne.

Amíg Jézusban élt a remény, hogy teljesíti messiási küldetését, azt hirdette, hogy az emberek a Mennyországba léphetnek át. Amikor már a kereszten haldoklott és látta, hogy célja nem teljesült, akkor mondta a latornak, hogy csak a Paradicsomba juthat be. A Paradicsom az a terület a szellemi világban, ahova azok kerülnek, akik földi életük során hittek Jézusban, és így elérték az élő szellem szintjét. Addig a napig várakoznak ott, míg a Mennyország kapui meg nem nyílnak.

2.2.6 Az utolsó napok szellemi jelenségei

Ádám és Éva a növekedési folyamat növekedési szintjének végén esett bűnbe. A helyreállítás gondviselése által, az Ó- és Újszövetség korszakain végighaladva az emberiség visszakerül a növekedési szakasz végére. Az az időszak, amikor az emberek visszajutnak arra a szellemi szintre, ahol a bűnbeesés előtt az első emberpár állt, az utolsó napok. Mivel napjaink az utolsó napok, olyan korban élünk, amikor az emberek a világ minden táján elérik ezt a szintet. Manapság megannyi, földön élő ember képes arra, hogy kommunikáljon a szellemi világgal, csakúgy, ahogyan a bűnbeesés előtt Ádám és Éva is közvetlenül beszélgethettek Istennel. A következő jövendölés az Alapelv által feltárt elképzelés alapján válik értelmezhetővé: „Az utolsó napokban kiárasztom lelkemet minden emberre. Fiaitok és lányaitok jövendölni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak”.

Az utolsó napokban sokan kapják majd ezt a kinyilatkoztatást: „Te vagy az Úr”. Ezek az emberek félreértik ezt, és azt gondolják, hogy ők Krisztus Második Eljövetele. Vajon miért térnek le a helyes útról?

Amikor Isten megteremtette az embert, azzal bízta meg, hogy az egész világegyetemen uralkodjon. A bűnbeesés miatt azonban az ember nem tudta valóra váltani ezt az áldást. Amikor a helyreállítás gondviselése folytán az emberek szellemileg visszakerülnek a növekedési szakasz végére, szívük szintje a bűnbeesés előtti Ádám és Éva szintjéhez lesz hasonló. Néhány olyan embernek, aki ezen a szinten áll, Isten azt a kinyilatkoztatást adja, hogy ő az Úr, annak elismeréséül, hogy elérte az érettségnek azt a szintjét, amelyen egykor Isten a világegyetem feletti uralommal áldotta meg az embereket.

Azok a hívők, akiket odaadó hitük méltóvá tesz arra, hogy megkapják azt a kinyilatkoztatást, hogy ők az Úr, Keresztelő Jánoséhoz hasonló pozícióban állnak. Ő azzal a küldetéssel jött, hogy egyengesse az Úr útját. Ezeknek a hívőknek hasonlóképpen az a feladatuk, hogy saját felelősségi körükön belül előkészítsék az utat Krisztus második eljövetele számára. Mivel saját területükön az Úr képviselőiként jelennek meg, Isten azt a kinyilatkoztatást adja nekik, hogy ők az Úr.

Amikor a szellemi kapcsolatteremtés képességével megáldott ember azt a kinyilatkoztatást kapja, hogy ő az Úr, az Alapelv tanításának fényében kell értelmeznie ezt a jelenséget. Nem szabad tévesen azt gondolnia, hogy ő Krisztus Második Eljövetele, mert akkor végül akár Antikrisztusként is fölléphet. Ezért találunk a Bibliában olyan jövendöléseket, amelyek szerint az utolsó napokban sok Antikrisztus jelenik meg.

A szellemileg érzékeny emberek, a médiumok gyakran összezavarodnak és ellentétbe kerülnek egymással, mert a szellemi világnak az a szintje, amellyel kapcsolatban állnak, illetve a kapott kinyilatkoztatások tartalma különbözik egymástól. Annak ellenére, hogy a szellemileg nyitott emberek ugyanazzal a szellemi világgal állnak kapcsolatban, körülményeik és pozícióik eltérők, jellemük, értelmük és szellemiségük is különböző szinteken áll, ezért tehát a szellemi világot is különbözőképpen érzékelik. A konfliktusok ilyen különbségek miatt adódnak közöttük.

A helyreállítás gondviseléséhez hozzájáruló emberek általában a gondviselésnek csak egy részéért felelősek. Minthogy teljes mértékben Istennel való vertikális kapcsolatukra koncentrálnak, gyakran nem elég érzékenyek a hozzájuk hasonlóan szellemileg nyitott emberekkel való horizontális kapcsolataikban. A nézeteltérések akkor jelennek meg közöttük, amikor mindegyikük azt gondolja, hogy Isten akarata, amelyet ő követ, különbözik attól, amit mások szolgálnak. Ezek a konfliktusok akkor mérgesednek el, amikor mindannyiuk azt a kijelentést kapja, hogy ő a legjobb. Isten ezzel arra bátorítja mindegyiküket, hogy a nagyobb gondviselésen belül a lehető legjobban teljesítsék saját küldetésüket. Isten továbbá azért adja ezt a kinyilatkoztatást, mert saját területükön valóban ők a legjobbak.

Ezenkívül, amikor a mélyen hívő emberek szellemileg nyitottá válnak, és a szívnek arra a szintjére érnek, ahol Ádám és Éva a bűnbeesés előtt állt, hasonló próba elé kerülnek, mint amelyben Ádám és Éva kudarcot vallott. Ha nem elég óvatosak, bűnbe eshetnek. Az Alapelv megértése nélkül rendkívül nehéz legyőzni ezt a kísértést. Sajnálatos módon sok vallásos ember bukott meg ezen a próbán és így egy pillanat alatt hosszú évek odaadása és fáradozása árán elért eredmények váltak semmissé.

A szellemi érzékenységgel megáldott emberek hogyan tudják kezelni ezeket a problémákat? Azért, hogy a helyreállítás gondviselését rövid idő alatt teljesíthesse, Isten számos egyénnek oszt szét különböző feladatokat, és mindegyikükkel egyéni kapcsolatban áll. A szellemileg érzékeny emberek között kialakuló konfliktusok gyakorlatilag elkerülhetetlenek. A történelem végén azonban Isten átadja majd az új igazságot, amely segítségével valamennyien megértik, hogy egyedi küldetéseik mind Isten végső célját szolgálják. Az igazság elvezeti őket a harmonikus együttműködéshez, hogy teljesítsék a helyreállítás gondviselésének magasabb célját.

Ebben a korban egyetlen szellemileg nyitott embernek sem szabad makacsul ragaszkodnia ahhoz, hogy kizárólag ő szolgálja Isten akaratát. Mindegyiküknek keresnie kell az igazság átfogóbb és magasabb szintű szavait, amely hozzásegítheti őket pozíciójuk és gondviselési küldetésük helyes megértéséhez. Egyedül ekkor tudnak majd túllépni a múltbéli, horizontális konfliktusokból származó kuszaságon. Csupán ekkor érhetik el egyéni hitéletük kiteljesedését, és ekkor láthatják munkájuk remek eredményét.

2.2.7 Az első feltámadás

A Bibliában említett „első feltámadás” azt az eseményt írja le, amikor a gondviselés történelmének folyamán először, Krisztus második eljövetelekor a helyreállítás kiteljesedik. Krisztus az embereket megtisztítja eredendő bűnüktől, helyreállítja őket igaz, eredeti állapotukba, és lehetővé teszi számukra, hogy a teremtés célját megvalósítsák.

Minden keresztény szeretne az első feltámadás részese lenni, de vajon kik lehetnek azok ténylegesen? Azok, akik elsőként hisznek Krisztusban, szolgálják és követik őt a második eljövetelekor, akik támogatják az összes világszintű jóvátételi feltétel teljesítésében és a helyreállítás gondviselésének megvalósításában. Ebben a folyamatban ők szabadulnak meg elsőként az eredendő bűnüktől, válnak isteni szellemekké és teljesítik a teremtés célját.

Vizsgáljuk most meg a Bibliában említett száznegyvennégyezer kiválasztott jelentőségét.

A második eljövetelekor Krisztus úgy teljesítheti be a helyreállítás gondviselését, ha talál egy bizonyos számú embert, akik jóvátétel által helyre tudják állítani a múlt valamennyi szentjének küldetését: ők – noha nagy erőfeszítéseket téve dolgoztak Isten akaratáért – Sátán áldozatául estek, miután nem teljesítették a felelősségüket. Még életében meg kell találnia ezeket az embereket, és meg kell teremtenie a sátáni világ feletti győzelem alapját. Azoknak a szenteknek a száma, akiket feladata teljesítéséhez második eljövetelekor Krisztusnak meg kell találnia, száznegyvennégyezer.

Isten helyreállítási gondviselése során Jákobnak tizenkét gyermeke volt, velük látott neki a küldetésének, egy család helyreállításának. A nemzet helyreállítását szolgáló küldetésében Mózes tizenkét törzs élén állt. Amennyiben ez a tizenkét törzs az előző növekedési mintát követve megtizenkétszereződött volna, összesen száznegyvennégyen lettek volna. Jézus, aki azzal a küldetéssel jött, hogy a világot állítsa helyre, tizenkét tanítványt gyűjtött maga köré, hogy jóvátétel által mind szellemileg, mind fizikailag helyreállítsa a száznegyvennégyes számot. Keresztre feszítése miatt azonban csak szellemileg tehette ezt meg. Jákobnak tizenkét fia volt, hogy jóvátételen keresztül még életében helyreállítsa a Noé korától kezdve élt tizenkét nemzedék vonalát, amelyre Sátán formált jogot. Ehhez hasonlóan, második eljövetelekor Krisztusnak még életében – mind szellemileg, mind pedig fizikailag – jóvátételekkel helyre kell állítania az első eljövetele óta eltelt hosszú gondviselési időszakot, amelynek kezdetén létrehozta a száznegyvennégy törzs szellemi mintáját. Ennek megvalósításához a száznegyvennégyes számnak megfelelő számú hívőt kell találnia.

2.3 A szellemi emberek feltámadásának gondviselése

2.3.1 A visszatérés általi feltámadás célja és módja

A teremtés elve szerint az emberi lélek növekedéséhez kétfajta táplálékra van szükség: az Istentől jövő életelemekre és a fizikai énnel való adás-elfogadás során létrejövő vitalitáselemekre. A fizikai én nélkül a lélek sem növekedni, sem feltámadni nem képes. Így azoknak az embereknek a lelke, akik földi életük során nem érték el a tökéletességet, csak úgy támadhat fel, ha visszatérnek a földre és a földön élő emberek együttműködésével teljesítik elmulasztott felelősségüket. A szellemi lények azáltal, hogy a földön élő embereket segítik küldetésük teljesítésében, egyben saját küldetésüket is teljesíthetik. Ez a jelentése annak a bibliai sornak, amely szerint az utolsó napokban „...közeledik az Úr szentjeinek tízezreivel”. Ezt a folyamatot visszatérés általi feltámadásnak nevezzük.

Milyen módon segítik a szellemi lények a földön élő embereket Isten akaratának megvalósításában? Amikor valaki ima vagy más szellemi tevékenység által szellemileg nyitottá válik, szellemek jönnek el hozzá, szellemi énjével közös alapot építenek fel és együtt dolgoznak vele. A szellemi lények különböző tevékenységeket végeznek. Például szellemi tüzet bocsátanak a földi emberekre és megajándékozzák őket a gyógyítás képességével, segítenek nekik szellemileg nyitottá válni, hogy így érzékelni tudják a szellemi világ valóságát, valamint kinyilatkoztatásokat adnak az embereknek és a prófétálás képességével ruházzák fel őket. Képesek mély inspirációt adni a léleknek is. A szellemek e különböző dolgokat a Szentlélek nevében teszik, és a földön élő embereket Isten akaratának megvalósítása felé vezetik.

2.3.2 A zsidók és a keresztények visszatérés általi feltámadása

2.3.2.1 A visszatérés általi feltámadás növekedési szintje

Mindazok a szellemek, akik földi életük során, az Ószövetség idején betartották a mózesi törvényeket, a szellemi világban a kialakuló szellem szintjére kerültek. Jézus eljövetele után ezek a szellemek mind visszatértek a földre és támogatták a földön élő hívőket Isten akaratának megvalósításában. Azáltal, hogy segítették őket az élő szellem szintjének elérésében, a szellemi emberek maguk is részesültek ebben az eredményben, vagyis élő szellemekké váltak és a Paradicsomba jutottak. Ez a visszatérés általi feltámadás növekedési szintjének gondviselése.

Vegyünk néhány bibliai példát. Mivel Illés szellemként jelent meg Jézus és tanítványai előtt, nyilvánvaló, hogy Illés már a szellemi világban élt. Jézus azonban a földön élő Keresztelő Jánosról mint Illésről beszélt. Azért nevezte Illésnek, mert közös küldetésük folytán János teste Illés testeként is szolgált. Illés szelleme Keresztelő Jánossal volt, hogy segítse őt annak a küldetésnek a teljesítésében, amelyet földi élete során befejezetlenül hagyott. Ez volt Illés visszatérés általi feltámadása.

Az áll a Bibliában, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, sok elhunyt szentnek a teste felkelt sírjából. Ez nem azt jelenti, hogy már szétporladt testük újra összeállt és így testben támadtak fel, hanem a visszatérés általi feltámadás szellemi jelenségét írja le. A mélyen hívő zsidók szelleme a szellemi világ kialakulási szintjéről eljött a földre. Visszajöttek, hogy a földön élő hívőknek, akiknek megnyílt a lehetőségük a kereszt általi megváltás kegyelmében részesülni, segítsenek abban, hogy higgyenek Jézusban és élő szellemekké váljanak. Ilyen módon a visszatérő szellemek is élő szellemekké váltak.

Amennyiben a bibliai leírás szó szerinti értelmezésének megfelelően a szentek teste valóban felkelt volna a sírokból, minden bizonnyal tanúságot tettek volna amellett, hogy Jézus a Messiás. Ki mert volna akkor továbbra is kételkedni benne? Ezenfelül tetteikről és munkájukról is olvashatnánk a Bibliában, most azonban nem áll más a rendelkezésünkre, mint a szentek feltámadásáról szóló homályos leírás. Ez egy olyan gyorsan elmúló szellemi élmény volt, amelyet csupán a szellemileg nyitott emberek érzékeltek.

A szellemi világnak az a területe, amelyben az ószövetségi szentek szelleme élt, a Paradicsomhoz képest, ahová a kereszt általi megváltás révén lehetett eljutni, meglehetősen sötét, ezért nevezik „sírnak”.

2.3.2.2 A visszatérés általi feltámadás kiteljesedési szintje

A földön az Újszövetség korában élő és Jézusban hívő emberek szellemei élő szellemekké váltak és haláluk után a Paradicsomba kerültek. A második eljövetel után ezek a szellemek visszatérnek majd a földre, hogy segítsék a hívő embereket abban, hogy higgyenek a visszatérő Krisztusban és kövessék őt. Annak révén, hogy segítenek a földön élő embereknek elérni az isteni szellem szintjét, ők maguk is részesülnek ennek eredményében és isteni szellemekké válnak. Amikor a földi szentek a másvilágban a szellemi világ Mennyországába kerülnek, a visszatérő szellemek szintén átlépnek a Mennyországba. Ez a visszatérés általi feltámadás kiteljesedési szintjének gondviselése.

Ebben a gondviselésben nemcsak a szellemek segítenek a földön élő embereknek, hanem a földön élő emberek is segítenek a szellemek feltámadásában.

Vizsgáljuk meg a következő sort: „Bár ezek (az Ószövetség szentjei) a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet (hogy belépjenek a Mennyországba), mert az Isten nekünk (földön élőknek) valami jobbat tervezett (a Mennyországot), nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre (tökéletességre, hogy a Mennyország polgárai legyenek)” (Zsid 11,39-40) Az előző magyarázatnak köszönhetően megérthetjük, hogy ez a vers a visszatérés általi feltámadásról ad pontos leírást. Elmondja, hogy a szellemi világban élő szellemek a földön élő emberek segítsége nélkül nem érhetik el a tökéletességet. A Bibliában az is áll, hogy: „Amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva”. Ez a szakasz arra mutat rá, hogy amíg a hívők nem oldják fel azt, ami köti őket, a szellemek sem tudják feloldani azt, ami őket köti meg.

Minthogy a szellemek csak a földön élő hívőkkel való együttműködés által támadhatnak fel, Jézus a Mennyország kulcsait Péternek, a földi hívők képviselőjének adta, hogy a Mennyország kapuit itt a földön nyissa meg.

2.3.3 A Paradicsomon kívül élő szellemek visszatérés általi feltámadása

A Paradicsomon kívül a szellemi emberek többféle szinthez tartozhatnak, és mindegyiküknek megvan a módja a visszatérés általi feltámadásra. Elsőként azok esetét vizsgáljuk meg, akik földi életük során a kereszténységtől eltérő vallást gyakoroltak. Akárcsak bármely két embernek, akik egy közös célért akarnak dolgozni, a földi embereknek és a szellemeknek is először egy közös alapot kell egymással kiépíteniük. Az a szellem tehát, aki visszatér a földre, hogy feltámadjon, azok közül keres társat magának, akik azt a vallást követik, amelyben ő földi élete során hitt. Ahhoz kapcsolódik, akit kiválasztott, és vezeti őt. Ha segít ennek az embernek, hogy teljesítse a helyreállítás gondviselését, mindketten osztoznak az eredményben.

Másodszor nézzük meg azoknak a szellemeknek a feltámadását, akik, bár földi életük során egyetlen vallást sem követtek, mégis lelkiismeretes életet éltek. A bűnbe esett emberiségnek egyetlen tagja sem testesíti meg a tökéletes jóságot, mert még senki sem küzdötte le önmagában az eredendő bűnt. Jó szellem tehát az, akiben viszonylag több jó lakozik, mint egy gonosz szellemben. Az ilyen jó szellemek eljönnek a földön élő jó emberekhez, együttműködnek velük és segítik őket Isten helyreállítási gondviselésének a beteljesítésében. Ennek során e szellemek ugyanazokban az eredményekben részesülnek, mint azok, akiket segítettek.

Harmadszor a gonosz szellemek visszatérés általi feltámadását vizsgáljuk meg. A Bibliában olvashatunk az „átkozottakról”, akik a „sátánnak és angyalainak készült” örök tűzre kerülnek. Az „angyalai” kifejezés azokra a gonosz szellemekre utal, akik az ördög irányítása alatt dolgoznak. A kísértetekként ismert szellemi lények, akiknek természetét és kilétét gyakran homály fedi, nem mások, mint gonosz szellemek. A földre való visszatérés által még a gonosz szellemek is részesülhetnek a kor érdeméből.

A gonosz szellemek munkája azonban nem mindig hozza meg gyümölcsét és eredményét csupán a visszatérés általi feltámadással. Akkor részesülhetnek ebben az eredményben, ha munkájuk által megbüntetik a földön élő embereket és segítik őket abban, hogy feltételeket tegyenek bukásaik helyreállítására, amelyek a múltban megakadályozták azt, hogy Isten megtisztítsa őket bűneiktől. Nézzük, hogyan lehetséges a gonosz szellemek számára, hogy munkájuk révén ítéletet osszanak a Menny nevében.

Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy él a földön egy olyan ember, aki a kor érdemének megfelelően jelenlegi szintjéről egy magasabb szintre szeretne kerülni. Ezt nem teheti meg egészen addig, míg jóvátételi feltételt nem tesz azért, hogy múltbéli bűneitől megszabaduljon. Ahhoz, hogy a családi szintről a nemzetségi szintre juthasson, először mind a maga, mind nemzetsége bűneiért le kell rónia a tartozást. A Menny megengedi, hogy bűnei miatti büntetésként a gonosz szellemek sanyargassák. Amennyiben a gonosz szellemek által okozott szenvedéseket önként vállalja és felülemelkedik rajtuk, e feltétel által sikeres lesz a jóvátétel megfizetésében és kiérdemli, hogy feljebb lépjen a nemzetségi szintre. Az őt kínzó gonosz szellemek is a megfelelő előnyökben részesülnek. A kor érdemének alapján a helyreállítás gondviselése ilyen módon terjeszti ki családi szintről nemzetségi, majd nemzeti és világszintre eredményének mértékét. Mielőtt az emberiség egy magasabb szintre jutna, a gondviselés élén álló embernek jóvátételi feltételt kell tennie saját, illetve az elődei által elkövetett bűnökért.

A gonosz szellemek munkája két különböző módon segíthet egy földön élő embernek abban, hogy a bűneitől való megszabadulás érdekében jóvátételi feltételt tegyen.

Először is előfordul, hogy a szellem közvetlenül okoz szenvedést a földön élő embernek. Másodjára, előfordulhat az is, hogy a gonosz szellem egy olyan földön élő embert von hatása alá, aki a büntetendő emberéhez hasonló bűn elkövetésére készül, és őáltala támad.

Mindkét esetben, ha a földön élő ember hálával és önként elviseli a gonosz szellem tevékenységeit, ezzel jóvátételi feltételt teljesít, hogy megtisztuljon saját és ősei bűneitől egyaránt. Ilyen módon megtisztul bűnétől és eljut az eredményeknek egy magasabb szintjére, amely az új korban elérhetővé vált. A gonosz szellemek munkája tehát a Menny nevében ítélkezik az ember bűne felett. Ennek következményeként a szellem is részesül abban az eredményben, amelyben a földön élő ember; ő maga is egy magasabb szintre jut.

2.4 A reinkarnáció elmélete a visszatérés általi feltámadás fényében

A helyreállítási gondviselés céljának valóra váltása érdekében Isten rengeteg embert hívott el és bízott meg neki megfelelő feladattal. Ők hasonló természetű és hasonló körülmények között élő embereknek adták tovább küldetésüket, és így a történelem hosszú folyamatán keresztül az egyes területek küldetése lépésről lépésre teljesült általuk.

A helyreállítás gondviselése egyetlen egyénnel kezdődik, majd kiterjed a családra, a nemzetre, a világra és végül mind a menny, mind a föld helyreállítását véghez viszi. Bár az egyes embernek jutott küldetés csak része egy nagyobb egésznek, mégis az egészre vonatkozó minta szerint valósul meg. Minden küldetés egyéni szintről indul ki, majd célját családi, nemzeti és világszintre szélesíti ki. Bibliai példával élve, egyéni és családi szinten a küldetés Ábrahámmal kezdődött, majd Mózessel nemzeti, Jézussal pedig világszintre lépett.

Azoknak a szellemeknek, akik földi életük során nem tudták teljesíteni küldetésüket, olyan földön élő emberekhez kell visszatérniük, akiknek feladata az ő földi életük során viselt küldetésükhöz hasonló. Amikor egy szellem támogat egy földön élő embert, olyankor az utóbbi nem csupán saját, hanem az őt segítő szellem küldetését is előreviszi. Küldetésük szempontjából e személy fizikai énje egyben a szellem fizikai énjeként is szolgál. Bizonyos értelemben ő a szellem második eljövetele; ezért előfordul, hogy olykor a szellem nevén szólítják, vagy úgy tűnik, mintha a szellem reinkarnációja volna.

Mivel Keresztelő Jánosnak az volt a küldetése, hogy Illés befejezetlenül hagyott küldetését befejezze, feladata teljesítése érdekében megkapta Illés támogatását. Jézus azért nevezte Illésnek Jánost, mert János teste egyidejűleg Illés testeként is szolgált (vö. Feltámadás 2.3.2).

Az utolsó napokban bizonyos emberek világszintű küldetés teljesítésére kapnak megbízást. Örökölniük és teljesíteniük kell azoknak a szellemeknek a felelősségét, akik a múltban odaadóan dolgoztak ezen a területen. E szellemek megkeresik ezeket az embereket, és segítenek nekik saját befejezetlenül hagyott feladatuk teljesítésében. Mivel bizonyos szempontból ezek a földön élő emberek az őket vezető szellemek második eljövetelei, gyakran azt hiszik magukról, hogy ők a szellemek reinkarnációi. Az utolsó napokban ezért megjelennek olyan emberek, akik magukat Maitreja Buddha, Konfuciusz vagy Jézus, az Olajfa reinkarnációjának tartják. A reinkarnációról szóló hindu és buddhista tanok ezekkel a külső jelenségekkel foglalkoznak, azonban anélkül, hogy a visszatérés általi feltámadás elvének birtokában volnának.